20 év egy képben – villányi borok vertikális kóstolója

Narancssárga riasztás

Ilyen telünk is régen volt már! Mínuszok, ónos eső, hóhelyzet, csúszós utak – ami csak a csövön kifér. A Pannon Bormíves Céh januári rendezvényének idején, majd másnap a Nagy Fehérvári Bormustra időpontjában narancssárga riasztás volt érvényben az ország több pontján, de nem volt szelídebb az időjárás akkor sem, amikor február 3-án kora délután a Virtu étterembe indultam, hogy részt vegyek a Villányi borvidék és a Magyar Sommelier Club közös rendezvényén. Míg a busz cammogott velem a MOL torony felé, azon tűnődtem, vajon hány borászat marad távol a rendezvénytől a viszontagságos időjárási körülmények miatt. (Később kiderült: egy sem!)

Hősiesen bevallom, féltem a borászokat. Folyton úton vannak, fáradtak, nyúzottak, és miközben persze én is azt várom el, hogy személyesen ők meséljenek nekem a borukról egy kóstolón, tisztában vagyok vele, hogy ez emberfeletti terheket ró rájuk. 

Míg a lift üvegablakán át néztem a fehérbe borult tájat, az idősebbik Lőrincz György jutott eszembe, aki a budapesti Pannon Borünnep után visszaautózott Egerbe, és másnap már az elsők között készítette elő kóstolásra a borait Székesfehérváron. Miből van ez az ember? Aztán meg Kiss Gáborra gondoltam, arra, hogy mennyit aggódtam érte, valahányszor egy kóstoló után beült a kocsijába, hogy hazavezessen. Nincs ez jól. Túl sokat várunk el, túl sokat kell teljesíteniük, pedig anélkül is komoly teher nehezedik rájuk. 

Nem a borokról fogok beszélni

Amikor megérkeztem a kóstoló helyszínére, már javában tartott a mesterkurzus – sajnálom, hogy nem értem oda, de be kellett fejeznem egy határidős munkát –, így kényelmesen kóstolhattam a majdnem üres teremben, és mindenkinek volt ideje rám. 

Most nem a borokról fogok beszélni, bár tudom, hogy a borászoknak az a legfontosabb. Most azt szeretném elmondani, hogy ezen a kóstolón csend volt és béke. Tudom, itt most kereskedők, borszakértők és sommelier-k kóstoltak, és ilyenkor egészen más a légkör, de azért láttam én már a sokadik pohár után hangoskodó szakembereket. A hó csendesen szitált kint, aztán szép lassan elállt, mi pedig nyugodtan beszélgettünk bent, néha a borokról, néha másról, amit éppen fontosnak gondoltunk. Olyan sok év van már mögöttünk, olyan sok mindent megéltünk már együtt, van közös múltunk, jelenünk, és ha minden jól megy, lesz közös jövőnk is, legalábbis mindannyian így tervezzük. 

Vertikális sorok

Azért annyit el kell mondanom, hogy a rendezvényen 11 villányi borászat vett részt, és mindannyian vertikális sorokkal, muzeális borokkal érkeztek. Több olyan tétel is volt a kóstolón, amit 2010 előtt, 2009-ben, 2008-ban, 2007-ben, de még olyan is, amit 2002-ben zártak palackba. Mindegyik élt, élvezhető volt, és bár találtam olyat, amelyik már nem fejlődik tovább, olyat egyet sem, amit ne ajánlanék szívesen. A többség korához képest pimaszul fiatalnak, virgoncnak és energikusnak tűnt; sokszor állapítottam meg, hogy ha vakon kóstolnám őket, nem tudnám megtippelni a pontos korukat.

Az még a borokkal foglalkozó embereknek is ritkán jut osztályrészül, hogy egymás után kóstolhatnak öt Bock Cuvée-t a 2007 és 2019 közötti évjáratokból (a 2011-es volt a kedvencem), öt Gere Kopart a 2008 és 2022 közötti időszakból (most a 2008-ast szerettem legjobban), öt villányi franc válogatást Gere Tamás és Zsolt Pincészetéből a 2006 és 2022 közötti évek terméséből (a 2017-es vitte a pálmát), a Malatinszky Kúria öt cabernet franc-ját 2015-től 2019-ig szép sorban (a 2017-es volt a legszebb aznap délután), vagy a Vylyan Pincészet Mandolásait, majd később Mandulásait a 2016 és 2021 közötti időszakból (nehéz választani, de talán itt is a 2017-es csillogott ki a karból).

Mindegyik sorban voltak kimagasló tételek, és olyanok is, amelyek nem mutatták éppen a legszebb arcukat, de a borász elképzeléseit, az általa képviselt filozófiát hűen tükrözte valamennyi, és bizony, a szemléletváltás is sok helyen tetten érhető volt. Míg az idősebb borok gazdagon hordózott világa plasztikusan mutatja a kor ízlését, a fiatalabb tételeken is jól érződik, hogy ma már a gyümölcsösséget és az eleganciát keresi a fogyasztó.

Színes csokrok

A Streit-Zagonyi Borászat cabernet sauvignon és cabernet franc borokat hozott a 2016-os, a 2017-es és a 2018-as évjáratból. Érdekes volt párba állítva kóstolni őket, és figyelni, hogy melyik évjárat kedvezett inkább a franc-nak, és melyik a sauvignonnak. A Csányi Pincészet különböző termőhelyről érkező, más-más szemlélettel készülő cabernet franc-jait különösen izgalmas volt egymás mellett tanulmányozni, hiszen a Hársos-dűlő 2002-es, még nagyszerű formában lévő, a korosodás jegyeit szépen mutató borát egy világ választja el az ugyanazon termőhely 2018-as tételétől, és természetesen mást mutat egy Kopár-dűlőben szüretelt vagy egy bioszemlélettel készült bor is, noha a szőlőfajta ugyanaz.

Hálás voltam a Szende Pincének, hogy merlot-sorral mutatkozott be, a sok cabernet franc után jó volt egy kicsit a Múzsa fantázianévre hallgató, bársonyosan simogató borokat kóstolgatni, a Sauska Pincészet pedig több nagyon eltérő és mégis hasonló világú borból kötött színes csokrot.

Izgalmas pillanatkép

Nem jutott idő mindegyik pincészetre, de így is nagyon izgalmas volt ez a pillanatkép a villányi borok utóbbi 20 évéről. Szép az ív, amit bejártak, tisztulnak, szépülnek, a nehézkesség lassan már teljesen a múlté, és a legtöbb helyen átveszi a helyét a sokak által keresett elegancia.

Hajrá, Villány, csak így tovább, és drága borászok, az ég szerelmére, vigyázzatok magatokra! Ha hóhelyzet van, mondjatok nemet, ígérem, meg fogjuk érteni, ha árván marad az asztalotok.