Vissza
Hatalmas erő lappang
2018.02.27. | Szabó Edit
Csak Egerben és Szekszárdon születhet, kékfrankos az alapja, és legalább négy szőlőfajtából készül. Mi az? Hát persze, hogy a bikavér! Hazánk egyik legismertebb vörös házasításáról Lőrincz Györgyöt, a St. Andrea Borászat tulajdonosát kérdeztük…
A szekszárdi és az egri borászok néhány éve elhatározták, hogy újra a figyelem középpontjába állítják az évtizedeken keresztül csúcsterméknek tartott, majd különböző okok miatt presztízsét vesztett küvét, a bikavért. Koncentrálhattatok volna más borokra is, miért éppen a bikavér megmentése volt ilyen fontos számotokra?
A termelői elköteleződés miatt. Sok olyan borász van Egerben és Szekszárdon is, aki a hagyományokat megőrizve szeretné a termőhely sajátos ízét, karakterét megmutatni a borban. Számunkra egyértelmű volt, hogy a bikavér jobb sorsra érdemes, csak túl sok negatív élmény tapadt hozzá, amit le kell hántani róla. Az utóbbi években készültek már figyelemre méltó, nagyon szép házasítások, mégsem jutottak el a fogyasztókhoz, mert annyi csalódás érte őket korábban, hogy nem voltak többé nyitottak a márkára. Meg kellett találnunk a módját, hogy újra felkeltsük a bor iránt az érdeklődést. Az a cél vezetett bennünket, hogy megmutassuk, milyen hatalmas a fejlődés, és milyen nagy az elhivatottság és a törekvés bennünk, hogy izgalmas, jó borokat készítsünk.
Létrehoztatok egy közös kóstolót, amit minden évben megrendeztek Budapesten. A rendezvényt játékosan párbajnak hívjátok. Valóban van bennetek egyfajta versengés, inspiráló a versenyhelyzet?
Számomra inspiráló, és azt gondolom, mások is így vannak ezzel. Minden évben kóstolunk olyan borokat ezen a találkozón, amikből nagyon sokat tanulunk, és azt is látjuk, mitől vagyunk vagy nem vagyunk elmaradva. A közönség visszajelzései azt mutatják, hogy évről évre egyre több jó minőségű borral találkoznak, a komoly borkritikusoktól pedig egyre kevesebb elmarasztaló vélemény érkezik – azt kell tehát hinnünk, hogy jó úton járunk. Számomra azonban egy kicsit még ennél is többet jelent ez a találkozó.
.jpg)
Mire gondolsz?
Egyre inkább azt érzem, hogy nem vagyunk magányos harcosok. Nem egyedül építkezünk, sokan állnak mellettünk olyanok, akik hasonló célokért küzdenek, és ebben az egységben tényleg ott az erő, és a remény is, hogy ha tudatosan dolgozunk, annak meglesz az eredménye. Tavaly is nagyon jó eszmecsere zajlott a két borvidék között, beszéltünk a hagyományainkról, a jelenünkről, a jövőre vonatkozó törekvéseinkről. Más-más környezetből indul a szekszárdi és az egri bikavér, más az identitása, de a vágy, hogy utat találjunk a fogyasztókhoz, egyaránt ott munkál mindannyiunkban. Sok munka áll még előttünk, de nagyon jól haladunk; érezhető, hogy a bikavér kezdi visszanyerni az őt megillető rangot.
.jpg)
Eszerint a fogyasztók ma már másként néznek a bikavérre?
A fogyasztók is, és mi borászok is. A borvidéki párbeszéd felerősödött, megértettük, micsoda értékkel gazdálkodunk. Örömmel jelenthetem be, hogy néhány héten belül megalakul az Eger Borműhely, ami a termelők tudatos építkezését lesz hivatott elősegíteni, és elsődleges feladata a vörösbor pozícionálása és szegmentálása lesz. Mindez valószínűleg folyamatos párbeszédhez és tapasztalatcseréhez vezet, de lesz még egy ennél is fontosabb hozadéka: integrálja a fiatalokat is, akik várhatóan lendületesen és hatékonyan fognak bekapcsolódni a borvidéki munkába.
Vagyis bontogatja a szárnyát az új nemzedék?
Igen, és ez szívet-lelket melengető érzés. Már látható, hogy hatalmas erő lappang a borvidékben, ami egy csettintésre képes megmutatni magát.
.jpg)
A fogyasztónak mindig szüksége van segítségre, hogy tudja, mit iszik, hogy el tudjon igazodni a borok rengetegében. A te megfogalmazásod szerint mit iszunk, amikor bikavért iszunk?
Természetesen van a bikavérnek egy egzakt termékleírása, de mégis az a legfontosabb, hogy amikor bikavért iszunk, akkor finom bort iszunk. Olyat, amelyik magán hordozza a borvidék jegyeit. Az egri hűvös klíma, a vulkáni talaj izgalmas, fűszeres, nagyon elegáns, zamatos borokat eredményez, de nemcsak a termőtáj, a bort alkotó ember is visszaköszön a pohárból. Nincs még kellő tapasztalatunk, hogy teljes szépségében meg tudjuk mutatni a borvidék értékeit, de a legtöbb egri bortermelő tudja már, hogy mit jelent az egri borstílus. Érett gyümölcsből, korlátozott hozam mellett készítjük a borainkat, és innen már csak egy lépés az, hogy felismerhetővé, kifejezhetővé is váljon a borvidéki identitás, és a bikavér értékes, színvonalas, izgalmas borként térjen vissza a vinotékák polcaira és a vásárlók asztalára.
Az idei Eger-Szekszárd Bikavér Párbajt március 2-án délután tartják.
Jegyeket itt lehet vásárolni.