Vissza
Egy borász-anyatigrinc hétköznapjai
2017.01.24. | Bodó Judit
Bodó Judit tollat ragadott, és egy évig el sem ereszti. A Bottszerda mostantól kéthetenként talál bele a hét közepébe.
Borász, anya, fáradhatatlan család- és közösségépítő, kis faluja fejlődésének egyik – minimum négyütemű – motorja. Makacsul derűs személyisége minden mondatán átsüt, lendülete sokakra átragad. Ezért is vettük rá – noha nem író –, hogy rendszertelen jegyzeteiből rendszeresen formáljon kerek feljegyzéseket. Egy birtok, egy család, egy kis helyi világ hétköznapjairól, boldog-keserves munkájáról, megvalósuló és elfüstölt terveitől tudósít egy teljes éven át Bodó Judit, az „anyatigrinc”.
Sajnos nem vagyok elég következetes a dokumentálásban. Évente jön az elhatározás, hogy „most aztán tényleg mindent megörökítek!” – aztán jön a kibeszélés, lebeszélés, felejtés. Van évjárat, aminek az elején készítettem megszállottan a jegyzeteket, a következőnek a közepe táján szállt meg az ihlet, és sok év szüreti feljegyzéseit is őrzöm, de még soha nem vittem végig egyetlen évet sem. Most majd vizsgázom kitartásból, szorgalomból, következetességből. Nem vagyok író, biztosan lesz ilyen-olyan stilisztikai hiba, de a hétköznapjaimban is van rengeteg, ezek is hozzám tartoznak. Nem kevésbé a családom, Jóskám, a barátaink. Mindenről mesélek majd egy keveset, természetesen az erkölcsi határokon innen.
Decemberben egy kedves barátunk mesélte, hogy egy nagy francia birtokon micsoda benyomást tett rá, amikor felcsapták egy hatalmas könyv fedelét, hogy kiolvassák az ezernyolcszázakárhányas évjárat pontos szüreti adatait. Nem tartom okos ötletnek hasonlítgatni magunkat, a borvidéket – más a történet, más a múlt. Mások a feladatok is. Nekünk nincs még mit felütni, de el tudjuk kezdeni azt a bizonyos könyvet, és már van lehetőségünk az első oldalak teleírására. Van miért irigyelni bennünket – én ezt szeretném megmutatni.
Arról biztosan nem fogok írni, hogy mennyi KSH, hegyközség, gazdasági akta, gazdasági kamara, vámhivatal, könyvelési adat stb. nyomasztja a hétköznapokat. Ezeket összefoglaló nélkül is nagyon nehéz túlélni – pléhpofa, üvegszem, csináljuk –, de ez a ,,katyvasz”, a felszín. Csak úgy tudom túlélni, ha hiszem és vallom, hogy Tokaj ennél mélyebb üzenetet rejt, gazdag, izgalmas napokat tartogat számunkra. Ezekről szívesen mesélek.
Január közepét írjuk, és már rengeteg minden történt. Hitelesen úgy tudom kezdeni, ha leltárt készítek, amiben még vissza kell nyúlni az előző évjárathoz.
A 2016-os évjárat a Bott Pincénél
Az első jó pont az talán, hogy nem volt fagykár. Tavasszal sem panaszkodhattunk, rendben zajlott a rügyfakadás. Május elején egy kicsit hideg volt, a végén pedig olyan jó idő, hogy ha nyolc kezünk lett volna, sem győzzük a hajtásválogatást. Június első hetében virágzott a szőlő, ami teljesen idejében volt. Nem úgy, mint Jóskám a permetezéssel – ez okozott is némi válóhangulatot. Bioszerekkel védjük a szőlőt immár negyedik éve, és én vagyok a parázós. Erre ő mindig azt feleli, hogy ő meg kint van a szőlőben, és az felülírja a parát. Így ő kivárta türelmesen a virágzást, én meg szedtem a Magne B6-ot. Pár nap után kidobtam (a Magne B6-ot, nem Jóskát) – igaza lett, azt szeretném ezzel demonstrálni. Ötször kellett védekezni (volt, ahol hatszor is elfért volna a kései peronoszpóra miatt – ebben aztán igazam lett, de minek).
.jpg)
Szeptember elejéig hatalmas öröm volt, várakozás. Bátran rendeltünk 5 db 300 literes hordót, hiszen volt szőlő. Aztán a borvidéket hatalmas jégkár érte: esett a Tokaji-hegy déli részén – ebben a Teleki-dűlő is érintett volt, de igazán a Hétszőlőben bőgtem ki magam. A Lapison, a Várhegyen, Sárospatak környékén, Bekecs határában pingponglabdák hullottak. Szinte mindenkinek jutott a nyár folyamán ízelítő. Szeptemberben a cukorfokok lassan emelkedtek. Napirendre került a pezsgőkészítés, mert a szőlő már ott járt. Én fejben még nem – tartottam a tapasztalat, a technológia hiányától. Utólag ez nem tűnt jó döntésnek. A muskotályon gyönyörű aszúsodás kezdődött – sajnos a habzóborról is lebeszéltem magunkat, mondván hogy most aztán meglesz végre az esélye annak, hogy a Csontos-dűlőből olyan édes muskotályt szüreteljünk amilyenre 2003-ból, még az előző munkahelyemről emlékszem. No, ez sem volt jó döntés. Jött a kis esőnek prognosztizált 120 mm – 3 héten keresztül. Hornyák Laci bácsival (az én fejemben ő „a” szőlész Hegyalján) épp tegnap beszéltük át a szüretet. Az érdekes az, hogy átlagban 1 – még egyszer leírom, csupán 1!!! – milliméterrel volt több csapadék ebben az időszakban, mint 2015-ben (ez 120-136 mm-t jelent). A gondot az okozta, hogy októberben tizenhat esős nap volt – és a maradékban nem fújt a szél, ami szüretkor még a napsütésnél is sokkal hatékonyabb. Ködös, erősen párás időjárás maradt – a szőlőnek esélye nem volt kiszáradni, nekünk meg a hordókat megtölteni sajnos. Első körben a rothadt, ecetes fürtöket dobáltuk a földre. Az őrület határát súrolta a válogatás. Volt olyan fürt, amiben egyszerre volt jelen az egészséges bogyó, a töppedt szem, a jó botritisz és persze az ecetes szem. A szőlőt sikerült feldolgozni, az élményt még nem – maradandó lelki trauma, azt gondolom. Az összmennyiségünk így a tervezett volumen hatvan százaléka lett. A biztosan elkészülő száraz borok: Kulcsár, Előhegy, Teleki, Határi, Csontos, Palánkos. Ha minden igaz, lesz BOTT-rytis, és készült egy hordó aszú is.
A szőlőterületek
Kilenc hektárt művelünk az éven. Hét hektárról szüretelünk (ebben kábé másfél átalakítás alatt), egy hektár 2015-ös telepítés a Csontos tetején. Egy hektár telepítése vár ránk ugyanitt. Hat dűlő: Teleki, Előhegy, Palánkos, Kulcsár, Határi, Csontos. Vegyes talajösszetétel: lösz, riolit, barna erdőtalaj riolittufával.
A pince
Tokajban, csak munkára használható. Kinőttük, de igyekszünk fejlődni.
A kóstolóterem
A Csontos-dűlőben, a Zsedényi présház. Nem ragoznám: imádjuk, imádjátok, ők imádni fogják.
A kerámiagyár
2016 – és szerintem eddigi életünk – legnagyobb kihívása a régi bodrogkeresztúri kerámiagyár romhalmazának megvétele volt. Csodálatos dolog. Amellett, hogy jelenleg 350 köbméter hulladék van az udvaron, egy történet közepébe csöppentünk. Nem lőném le az összes poént az elején. A legfontosabb részlet: a gondviselés megengedte, hogy a gyár alapító-tulajdonosával még találkozhatunk. Babszi néni (Ullrich Józsefné szül. Hibbey Gizella) most töltötte be 91. életévét. Kevésszer izgultam annyira életemben, mint amikor először meglátogattuk. Rengeteg történet, dokumentum, fotó került a birtokunkba. Szeretettel, kedvességgel, nemes lélekkel fordult felénk ő is, a lánya is. Megkérdeztem, hogy mi a titka annak, hogy ennyi mindent túléltek, és sikerült egy kis manufaktúrából „Zemplén Herendjét” felépíteni, kitartani a legnehezebb időkben is. Annyit mondott: ,,Akartuk, ugyanúgy, ahogy most ti is akarjátok.”
Egyéb
Kicsi piros traktor (közös szerzemény a nyíregyházi MKB-val)
2 háti permetező, 2 fűnyírónak álcázott detektor
A család
Kis parasztház, kék cserépkályha, szuszék. Apa, anya, 90 kg gyerek 3 fiúra szétosztva. Nálunk a Jóisten így állította be az egyensúlyt, és imádom (valószínűleg a legbüszkébb háromfiús anya vagyok e kerek földön).
Bendegúz – 11 év 10 hónap van mögötte. Hihetetlen szociális érzékkel megáldott teremtés. A gyereknevelésben (apa mellett) a legnagyobb segítségem. Mindkét öcsi rajong érte. Borzasztóan jó humora van. Kedvenc film: Brian élete, kedvenc sorozat: Fekete vipera, Simpson.
Vilmos – 7 év 4 hónapot tudott le eddig. Igazi örömgombóc. Ő nem hajkurász mindenféle életörömöt, mert ő maga testesíti meg azt. Elsős, annak minden nyűgével és bajával együtt. Megbeszéltük, hogy az első osztály szigorúan az olvasás-írás elsajátításáról szól, ezért csak úszásra, sakkra és bábszakkörre iratkozott be. Tervei között szerepel a kajak és a zongora, és ha lesz ideje, akkor a dob. Kedvence a Fluimucil-reklám – tévénk ugyan nincs, de ez ragadt meg benne a nagyiknál a karácsonyi szünet alatt.
András – 2 év 9 hónapja van köztünk. A picur, és ezt természetesen ő is tudja. A kapcsolatát a tesókkal leginkább a megszólítása jellemzi: őcukisága. Most a pelenkaproblémával küzdünk. Jobban mondva csak én küzdök, mert ő magasról tojik a témára, szó szerint. Kedvence: anya (leginkább nyomkövető rakétára emlékeztet a drága).
Leltár vége. Két hét múlva folyt köv.
A következő részeket itt találjátok:
Meleg január (Bottszerda 2.)
Szita, szita péntek, szerelem csütörtök... (Bottszerda 3.)
.jpg)
.jpg)
