Vissza
Meleg január
2017.02.08. | Bodó Judit
Ilonka néni töltött káposztája, kóstolás a Tokaji Bormívelők Társaságával, és életmorzsák a Bodó család hétköznapjaiból. Folytatódik Bodó Judit netnaplója…
Nem a hőmérő romlott el a gangon. Január második hetétől nem ritka a -18 a borvidéken (éljenek a nádvágók!). A ,„Hogy vagy? Jól, köszi!” után nincs is egyéb téma a szakmabeliek között. Állítólag a tartós -20 környéke nagyon betesz a szőlőnek. Harmincszázalékos rügykárról beszélnek. Egyelőre bízunk a dűlőkben, déli kitettségben, magas fekvésben stb.. Kevesebb lesz a hajtásválogatás, vagy mit tudom én… Próbáljuk az optimizmust ébren tartani. Amikor előjött a költségvetés excel táblázata, és kiderült, hogy hatvanszázalékos termésből kell a tavalyihoz képest plusz egy hektárt beművelni, azzal vigasztaltuk magunkat, hogy legalább a palackozási költség kevesebb. Keserű poénkodás, a túléléshez kell.
Ilonka néni-féle mega-töltött káposzta
Ilonka néni a Tóth Feri bácsi felesége (piszok rossz leírni, de az özvegye). Tóth Feri bácsi ízig-vérig szőlészember volt, mély bariton hanggal. Ha dicsért, akkor is összerezzentem. Az egykori Muskotály szakcsoport elnöke. Közel negyven évet dolgozott agronómusként a Borkombinátnál Tolcsván. Nem kisebb az érdeme, mint hogy az ő irányításával telepítették be az Erdőbénye–Tolcsva vonulatot.
Nyolcvanharmadik születésnapját nálunk, a Csontos présházban ünnepelte a család (az ő szeretetük játszotta a legnagyobb szerepet abban, hogy mi hegyaljaiak lettünk, ezt érdemes tudni róluk). Tervezte, hogy egy-két lombhullást még eltölt velünk (ő így számolta az éveket), aztán fogta a Pap Miklós-féle tokaji könyvemet, és két hét alatt átolvasta magát a mennyei szőlőskertekbe. Ilonka néném meg azóta rimánkodik: „Legalább egyszer jól megvert volna, hogy tudnék rá haragudni. De sose tette, így csak a szeretet maradt, meg a nagy hiány.” Okulva ebből két megoldást láttam: 1. megkérem Jóskámat, hogy mostantól menetrendszerűen iktassunk be egy kis agyabugyálást; 2. megpróbálok egy icipici jókedvet visszacsempészni Ilonka nénémbe. Előbbit Jóska még fontolgatja. Utóbbit közben megvalósítottam.
Egyik lelkes gyűjtő barátunk hat évvel ezelőtt elhatározta, hogy minden év elején összegyűjti a pincéjében lévő tízéves borait, és velünk ezeket megosztja. Dorogi Pistát és Bereczéket vonjuk be a tapasztalatgyűjtésbe. Itt lép a képbe a káposzta, merthogy már 15-18 ember ül le az este vacsorázni, ami nem kis mennyiségű ételt igényel. Ilonka néni töltött káposztája mindig erős alku tárgya nálunk (legutóbb a vejét cseréltem be hat töltelékre – mármint meginvitáltuk Miklóst ebédre, cserébe ő nekünk adta a neki elkészített adagot). Nyilván ha simán elkérem a receptet, abban nincs semmi poén. Megkértem hát Ilonka nénit és a lányát, Csillát, hogy segítsenek. Nagyon jó volt. Nem kevésbé a hetvennégy (74 darab!) töltelék, édesapám füstölt sonkája és Ringer Feri (Tokaj Montium) savanyú káposztája. Többször lettem szeretetteljesen lealázva, hogy nem jól fogom a levelet, aztán kicsi volt a levél, kettővel később nagy, ferde, túl kemény az ere… boldogságos. Az Isten éltesse Ilonka nénit egészségben még sokáig!
A kóstoló is jól sikerült. A 2007-es évjárat frissen kitűnő száraz borokat adott. Az édeseket a maradék cukor rendkívül selymessé varázsolta. Huszonnégy bort kóstoltunk. Én soha nem jegyzetelek. Ami élményt nyújtott, friss és gazdag volt: Karádi-Berger Furmint, Szepsy Nyulászó, Bott Király, Holdvölgy Expression, Dobogó Mylitta, Kikelet édes szamorodni, Bott aszú. A pálmát egy magnum Exczellencziás vitte. Kellett ez a megnyugtatásomra, mert dugóproblémák miatt sajnos nagyon lehangolóan indult a kóstoló. A Telekiben is és a Határiban is rossz volt – pedig a kezdetektől a legmagasabb minőséget vettük. Mindemellett még mindig nem vagyok benne biztos, hogy a tokaji borokat okvetlenül a hosszú érlelésre kell iskolázni. Nagyon szeretem frissen, 2-3 éves állapotában (amennyiben jól tárolják), de egy tízéves száraz tokajit nem jut eszembe rendelni az étteremben vagy levenni a bolt polcáról. Túl sok a rizikó a tárolásban, lezárásban, borászati eljárásban. Bizonytalan dolgok vásárlására meg nincs pénzünk – ez nem csak a borra érvényes.
Tokaji Bormívelők Társasága
A társaság ötödik alkalommal rendezte meg szigorúan termelői körben az újborkóstolót. Az esemény annyira kinőtte a Sárga Borház különtermét, hogy mostanra kétnapos lett, és a Patricius Borházat támadjuk. Ötvenöt borászat, ugyanennyi bor, két nap full szakmázás. Rengeteg a fiatal borász (ők az aktívabb résztvevők), nagyon sok a jó bor, érdekesek a tapasztalatok. Elég, ha csak annyit mondok, hogy aki Sárospatak környékén küzd az elemekkel, sok szempontból jóval magasabbra értékelte az évjáratot, mint aki például Tokaj, Tállya környékén. Megnyugtató, hogy van közeg, ahol nem a marketingszöveg a fontos, hanem az őszinte beszélgetés és véleménycsere.
.JPG)
A szőlőterületek
Rendes évi pihenésüket töltik. Pár órányi metszés van mögöttünk.
A pince
A borok megnyugodtak az első fejtés után. Hasznát érzem a sok válogatásnak. Az első fejtéskor a feldolgozónkban ablakokat nyitunk. A hőmérséklet 0 fok környékére csökken. Itt pihennek a borok kábé két hónapot – ez nálunk a hidegkezelés.
Dűlők, borok
Teleki – itt volt a jég, ami azt eredményezte, hogy háromszáz liter fityeg a pince mélyén. Minden évben ugyanazokat a hordókat használtuk erre a dűlőre (háromszor 220 liter), de most nem akartuk megbontani, így egy 300 literes, kétéves hordóba tettük. Már harmadik évben tapasztaljuk, hogy a löszös boraink a legproblémamentesebbek az erjedés folyamán. Három hét erjedés után most is szépen letisztult, jelenleg úgy tűnik, kész van. Szép, elegáns test, sav, olyan telekis. Ha minden rendben zajlik, márciusban palackba zárjuk.
Előhegy – Szintén csak egy hordónyi van belőle (220 liter). Eleganciában nem tud annyit, mint az előző, de testben tömörebb szerkezetet mutat, illata szép. Jelenleg ezt szánjuk a barátnőimmel közös borba (3 Grácia).
Kulcsár – évek óta gyönyörű mandarinos illata és színe van erjedéskor. Ez később eltűnik, de szinte már várom ezt az élményt mindig. Tartályba fejtettük helyszűke miatt. Tavasszal visszamegy a hordóiba még egy-két hónapra.
Palánkos – megint a kénmentességgel huncutkodunk, de ez még nem végleges döntés.
Határi (még külön a hárslevelű és a furmint) – a veszekedés tárgya: hogyan menjen a palackba?
Csontos – ez olyan „csontos” megint. Nagy a rajongás, nem is írok semmit, mert borzasztó az elfogultság…
Bott-rytis – a Csontos-dűlőből egy nagyon erős édes muskotály és egy édes szamorodni házasítását kell elképzelni, szerintem valódi reneszánsz nőideál….
Aszú – az első eset életemben, hogy szívat az édesem: 9% alkoholtartalomnál elkezdett gyönyörűen letisztulni, erjedésnek semmi jele. Az illata és az íze csodálatos. A para abból adódik, hogy mi lesz, ha virágzáskor elindul egy másoderjedés, amit persze akkor már nem tudunk leállítani, veszítünk illat- és ízanyagokat. (Jóska: már megint olyanon izgulsz, ami még be sem következett. Mondjuk, azt sem képes megérteni, hogy miért készítek elő bizonyos párbeszédmintákat a lesz-menyeimmel.)
Család: dartsláz
Szerteszét hull a vakolat, de mindenki boldog (vagy durcás). A komódon a kis karika a sörösdoboz helyét hivatott jelölni – nem töröljük le –, ne kelljen minden nap kikísérletezni a pontot, ahonnét a nagy üvöltések és tellegetések közt sem verődik le a nedű. A legviccesebb, hogy kaptam egy,,Crazy mama” nevű kis kézműves sört a fiúktól. Fantasztikus volt, csak két deci. Rengeteg más dolgom lenne, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ha kitakarítom a szobákat, azt senki nem veszi észre. SOHA. Ha egy menetben háromszor találom el az ökör szemét, az napokig beszédtéma az asztalnál. A porcicák meg jobb, ha meghúzzák magukat csendben az ágy alatt (és nekem szurkolnak), vagy beindítom a porszívót!
Érthető a melegség?
Kicsit emlékeztetem magamat kedves ismerősünk nyolcvan pluszos édesanyjára, aki odaköltözött hozzá télre. Közel négy hónapon keresztül havi 60 ropiért hetes fokozaton ment a gázkonvektor. Február végén nagyika egy rövid ujjú selyemblúzban az ablaknál állva megállapította: ,,Nem is emlékszem még ilyen enyhe télre, fiacskám.”
Így vagyok ezzel most én is.
A többi részt itt találjátok:
Egy borász-anyatigrinc hétköznapjai (Bottszerda 1.)
Szita, szita péntek, szerelem csütörtök... (Bottszerda 3.)
Fotó:
Alkonyi László
Bodó Judit
