Vissza
Szita, szita péntek, szerelem csütörtök…
2017.02.22. | Bodó Judit
Bodó Judit netnaplójának harmadik részéből kiderül, mi a jó a Furmint Februárban, ki az a Furmint Dani, miért készített fél Bodrogkisfalud trollhajat szabadidejében, és hogy miért van olykor váláshangulat a Bodó családban…
Jöjjön már a böjt, mert azt hiszem, pár nap múlva sokadmagammal elkárhozunk!
Elődeink valószínűleg annyira unták már magukat télen, hogy ezt az egész farsangmizériát kínjukban találták ki, saját maguk szórakoztatására. Milyen igazuk volt – ebben is. A farsangi szokásoknak hódolva minden családtagom otthonosan mozog kitalált kis szerepében. Még csak február közepe van, és azon kapom magam, hogy együtt élek egy kis ördöggel, egy trollal, Anti bácsival és kedves édesapjukkal, aki aszinkron úszik pár borászkollégával a helyi tornateremben 87 ember előtt úszósapkában, szemüvegben, ahogy azt kell. Most nagyon előreszaladtam. Kronológiai sorrend:
Furmint Február – furmintkóstoló a Vajdahunyadvárban
Nyolcvannégy termelő szorozva minimum egy borral, de inkább kettővel!
Nagyon szeretem. Szerintem csoda, amit Kézdy Dani összehozott. Nyolcadik alkalom – pedig én még arra is emlékszem, amikor a logót próbáltuk megtalálni. Ez az ember sok szempontból többet tett a furmint fajta (és a magyar bor) ismertségéért, mint azok, akik havi fizetésért, munkaidőben volnának hivatottak ezzel foglalkozni. Mindezt érdek nélkül, értékteremtési céllal. Nekünk sokat segít. Azt meg csakis magának köszönheti, hogy a neve szinte összeforrt a fajtával (viking hagyományok alapján Furmint Dani, Kézdy „Furmint” Dániel, Dani dö Furmint). Kóstolni nem volt igazán időm – leleplezem magam –, én nem is ezért járok ide. Hanem:
- nagyon sok borászbaráttal csak itt találkozom (határon innen és túl);
- nagyon sok kedves vevőnkkel is;
- évről évre több az új érdeklődő;
- H. Szabolcs barátunk itt adja át a szerinte megérdemelt sós-csípős paprikakrém-adagunkat;
- S. Tamás gondoskodik róla, hogy ne éhezzünk – általában két hatalmas szarvasszalámi éktelenkedik a retikülömben kifele menet;
- nagyon jó a kávé;
- saját furmintpohárból kóstolnak a vendégek – ami szerintem nagyon elegáns – a Riedel gyárnak köszönhetően (Jóskám is részt vett a fejlesztésben, büszke is vagyok rá – mondjuk, az ára nem ezért annyi, amennyi).
Február 8. környéke
Végre olvad a hó! Patakokban zúdul le a hegy leve, de ez nem az, amit palackozunk, természetesen. Két lépés után ugyanennyi kiló sarat cipel a lábán az ember – úgy hívjuk: agrárfitnesz. Metszünk. Mármint a két nagy segítségünk – a Misi meg a Tibus. Mióta ők vannak, én egy ilyen nem is tudom, mi vagyok – a szőlőskertek királynője (a félreértés kedvéért ez egy szőlőfajta neve is)! Szívesen kimegyek, gyönyörködöm, csodálom az elvégzett munkát. Aztán a borkóstolók alkalmával elmondom, hogy milyen nehéz. Borzasztóan rosszul esik, hogy még nyáron sem jutok ki egy kis D-vitamin-kúrával egybekötött fürtválogatásra. A három utód – meg most már a két vállalkozás – nem engedi. Hiányzik a kinti szabadság. Majd ha már Jóskám mindent felépített, amit megálmodtunk, akkor visszajönnek a szép idők – megint a második drót fölött mosolygunk majd egymásra.
Addig meg marad a kis káeftén belüli tisztelet egymás iránt. Tisztában vagyok vele, hogy ők jobbak a szőlőmunkában. Én meg jobban tudok papírozni meg értékesíteni. Ha cserélnénk, valószínűleg elég hamar felkopna mindannyiunk álla.
Gyönyörű a természet. Hamar jött az árvíz. Tizenöt éve élek a borvidéken, láttam én már áradást, de ez most be is fagyott. Elképesztő látvány, ahogy a fák a jéggé dermedt ártérből kikandikálnak.
A pincében
Két gondolat bánt engemet:
1. A Csontos-dűlőből van egy igencsak tökös 70 g-os késői szüret (nem vagyok elfogult: akinek mutattuk, mind beleszerelmesedett). No de érti-e majd a kedves vevő, hogy ha eddig minden késői szüretelésű borunk 100 g felett volt, akkor ez mi akar lenni? Szerintem nem. Kezdődő váláshangulat, mert Jóska szerint soha nem akartunk megfelelni a piacnak. Amit jónak hittünk, azt palackoztuk, és eddig minden el is kelt. Ha külön palackozzuk, az pluszköltséget jelent, ha nem, akkor is, mert szerintem a fejem verem majd a falba, és akkor a sebészeten kötök ki.
2. Van egy édes muskotály, szintén a Csontosból. Menjen be a Bott-rytis nevű késői szüretelésű borunkba, vagy sem? Ennél a kérdésnél már nem szóltunk egymáshoz, ezért csak a saját véleményemet tudom leírni. Szerintem legyen benne a Bott-rytis házasításban.
Két nappal később. Kihagytuk az első kérdést. A másodikról Jóska azt gondolja, hogy a muskotály hamarabb öregszik, ne tegyük a házasításba. Egyelőre nem győzött meg.
Mindeközben a sulifarsangon…
Az elsős Vili osztálya trolloknak öltözött. Ez vont némi szülői csapatépítést magával. Gyülekezett a sok anyuka a konyhánkban, hogy kartonból megteremtsük gyerekeink fejére a trollhajat. Második díjig táncolták magukat, roppant nagy sikerélmény volt ez – a szülőknek is. Bendi pedig Anti bácsiként röszketett be a színpadra, megszólalni nem akart (pedig nagyon jó). Jó kis falusi suli lévén a tanári kar sem marad ki egyetlen éven sem a buliból – most épp ceruzáknak öltöztek.
Aztán itt van még a III. Dűlőszelektált farsang
Erről most csak pár fotót mutatnék, mert többet érdemel, mint két mondat. A következő bejelentkezésemben elárulom, miről szól eme jeles esemény, és több dologra fény derül. Például hogy kik azok a kultúrribancok, miért dolgoztatunk kizárólag kamaszokkal a bulin, hogyan kerül a helyi tornaterembe közel negyven grácia, ugyanennyi tőkés, meg néhány szeszcsempész a ’20-as évekből, mióta működik aszinkronúszó egyesület a falunkban, és egyéb cukiságok.
Zárásképp az utolsó farsangi héten három napra lazán bezárjuk a pinceajtót, és a bodrogkisfaludi aszinkronúszó válogatott edzőtáborba megy Somlóra. Remélem, megtaláljuk a komfortzónánk határait, és visszatérünk a rendes hétköznapokhoz.
Lassan csak beáll az egyensúly – csíí!
Vagyis csá! Majd mesélek!
A többi részt itt találjátok:
Meleg január (Bottszerda 2.)
Egy borász-anyatigrinc hétköznapjai (Bottszerda 1.)
.JPG)
.JPG)
.JPG)