Itt a vége, fuss el véle!
Ki gondolná, de elreppent egy év. Egy éve adok hírt itt magamról, magunkról, és most elérkezett a búcsú ideje, Mutterka és Hurka legnagyobb bánatára. Utolsó soraim következzenek hát, fogadjátok sok szeretettel, ahogy eddig is.
2025 Zsiraiéknál (eddig)
Kicsit úgy érzem magam, mint szilveszterkor, amikor próbálom összekapargatni az elmúlt évet. Nincs egyszerű dolgom, hiszen rengeteg minden történt. De az azért most melengeti a szívem, hogy nemcsak a naplóírásnak mondok búcsút, hanem a szüretnek is, ugyanis befejeztük. Idén már nem szedünk több szőlőt. Kemény menet volt, a Zsirai Team kissé megcsappanva, nem kicsit megfáradva, de ma mégis széles mosollyal préselget késő estébe nyúlóan.
Sok mindent megéltünk, átéltünk közben, rengeteg döntés és még több munka van a hátunk mögött. Igazából erről szól ez a borászélet, hogy a gondosan nevelgetett szőlőkből csodás nedűket készítsünk. Bár mindig azt mondom, a természet teszi a dolgát; nem kell más, csak jó szőlő, és kész is a minőségi bor, de ez persze marhaság, egy csomó más is kell hozzá: emberek, évjárat, döntések, munka, kitartás, rengeteg madártej. És igen, ezt, barátom, szeretet nélkül senki sem bírja.
Viszont hálás vagyok a sorsnak, hogy azt csinálhatom, amit egyébként még szeretek is. Ezt azért minden 12 órás fárasztó munkanap vagy átalvatlan éjszaka után el kell ismételgetnem magamnak, de hamar rájövök, hogy jó helyen vagyok. Volt sok kihívás és nehézség ebben az évjáratban is, de amúgy jó volt, és jó lesz! Jók ezek a páratlan évek :)
Köszönetnyilvánítás
És akkor most megpróbálom kifejezni a hálám, és köszönetet mondani. Köszönöm Szabó Editnek, hogy felkért, és helyet adott nekem a borsmenta.hu hasábjain. Nagy megtiszteltetés ez számomra, és ezt nem is lehet szavakba önteni. Köszönöm a családomnak, hogy támogatnak, hogy gondoskodnak rólam, és hogy a legnagyobb rajongói lettek ennek a naplónak. Köszönöm a barátaimnak, hogy kiszakítanak a dolgos hétköznapokból, és energiát adnak a folytatáshoz. Köszönöm a Zsirai Teamnek, hogy mellettem állnak, velem küzdenek, és segítenek hajtani a szekeret. Köszönöm az összes olvasónak, hogy végigkövették az elmúlt egy évemet! Köszönöm a sorsnak, hogy itt lehetek, hogy mindezeket megtehetem.
Lehull a lepel
És végül hadd jelentsem be nagy örömmel, hogy a borásznapló folytatódik, az új borász pedig nem más, mint Babarczi Zsuzsi! Egy igazi energiabomba, szóval az elkövetkezendő év is biztosan nagyon izgalmas és eseménydús lesz. Kívánom neki, hogy hasonló örömet leljen az írásban. Minden kedves Borsmenta-olvasót pedig biztatok arra, hogy őt is ilyen lelkesen fogadjátok, mint engem.
Amúgy tényleg, a családom lassan fellázad, nem akarják, hogy abbahagyjam az írást. Nem ígérhetek semmit, de ha érdekel benneteket, mi történik kis pincészetünk életében, látogassatok meg minket, vagy keressétek fel valamelyik online felületünket. Nem lehet tudni, hogyan fogok életjeleket adni, de valahogy biztosan! Örültem nektek, örültem a naplócskának!
Viszlát nálunk, személyesen!
Üdvözlettel: Zsirai Kata
