Mesélek egy kicsit a borvidékről
Tudtátok, hogy Nyúlon van egy fantasztikus pincesor? És azt, hogy a pannonhalmi Magyarország egyik legrégebbi bortermő vidéke? Menjetek el, nézzétek meg, de előbb olvassátok el, mit ír róla Babarczi Zsuzsi a naplója 17. részében…
Lezajlott minden nagy rendezvény, jöhet egy nyugalmasabb időszak. Most hétvégén – nagy örömömre – felelevenítették a Nyúli Fröccsnapokat. 15 éve rendezték meg utoljára, és nekem már akkor nagyon tetszett, mert szép, autentikus a helyszín, élmény ott lenni. A rendezvényen a borvidék borászatai vettek részt, kaptunk pincét a helyi pincetulajdonosoktól, és onnan kínálhattuk a portékánkat. Óriási volt az érdeklődés, az időjárás is kegyes volt hozzánk – bár azért délután még jóval 30 fok felett voltak a hőmérő higanyszála, este azonban az árnyas pincesoron kifejezetten kellemes volt andalogni egy pohár borral a kezünkben. Jó lenne egy ilyen nekünk is itt, Győrújbaráton! Kíváncsi lettem, hogy vajon mi is lehet a pincesor története. Elmesélem.

Amit mindig tudni akartál Nyúlról
Nyúl, (vagy ahogy mi viccesen hívjuk: Nyúl York) Győrújbarát szomszédságában és Győrtől mindössze 13 kilométerre található település, a Pannonhalmi borvidék része. A falu a korabeli írásos források szerint 1086-ban már biztosan létezett. Nyúlon és környékén mintegy ezer éve foglalkoznak szőlőtermeléssel. A falu fölött húzódik Európa egyik legnagyobb homokkőben kialakult szurdokvölgye, a 630 méter hosszú Szurdik.
A 15-20, helyenként 30 méter mély, függőleges falakba borospincéket vájtak, így jött létre a mediterrán hangulatú nyúli pincesor, amelynek „főutcája” a Vaskapu utca. Az egyik legnevezetesebb nyúli pince a Sárkánylik: úgy tudni, az U alakban kimélyített pince legalább 500 éves lehet. Egykor dézsmapinceként szolgált, ami azt jelenti, hogy ide gyűjtötték a hegyközség egyházi birtokosai a beszolgáltatott tizedet.
A Szurdik legmagasabb pontja egyébként 312 méter, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílik a Kisalföldre. A meredek falakban otthonra találtak a gyurgyalagok is. A domboldalon pedig leánykökörcsin, védett kosbor- és más növényritkaságok is nyílnak. Csak álljatok meg egy pillanatra, és képzeljétek ezt el!
Nyúlon túl
Na, de nem csak a nyúli pincesor miatt érdemes ellátogatni a környékünkre! A Pannonhalmi borvidék Győr-Moson-Sopron megye déli részén helyezkedik el. A Bakony hegység nyúlványaitól a Kisalföld felé haladva a lágyan hajló dombok közötti barna erdőtalajon termeljük a szőlőt. A sokorói dombok között található terület Magyarország egyik legrégebbi borvidéke, amelynek történeti kezdete az ókori Római Birodalomba nyúlik vissza. Felvetődik a kérdés, hogy ha ilyen komoly múltja van, miért nem ismertebb. A válasz az újkori történelmében keresendő. egyházi birtok lévén 1945-től megpecsételődött az apátsági pincészet sorsa, és így a borvidék csak a rendszerváltás után, 1990-ben nyerte vissza régi rangját.

A szocialista időkben inkább kiszolgáló pincészetek működtek a települések téeszeiben, ami azt jelenti, hogy más borgazdaságoknak termeltek, így a helyi borokkal kizárólag a kocsmákban, kimérve találkozott a fogyasztó. Palackozott borok nem készültek a borvidéken. Az újkori történelem 2003-ban, a Pannonhalmi Főapátság Pincészetének újraindításával kezdődött, a helyi családi borászatok ugyanis közel sem rendelkeztek akkora marketingerővel, tőkével és kapcsolatokkal, mint az Apátság, ahol a szakértelem, a hagyományok és a modern szemlélet egyszerre jelent meg. Én úgy gondolom, hogy az apátsági vezérhajó farvizén mi, családi borászatok is szépen vitorlát bontottunk. Segítséget jelentett, hogy az Apátságot mindig a minőséggel azonosították, így amikor megjelentünk valamilyen rendezvényen, az emberek minket is rögtön egy magasabb kategóriába tettek. Így került szép lassan méltó helyre az egész borvidék.
Pannonhalma erőssége
Az utóbbi két évtizedben dinamikus fejlődésnek indultak a helyi borászatok, szinte az összes ültetvény megújult, új pincék épültek, új pincészetek jöttek létre. A borvidék erősségét a könnyed, reduktív fehérborok jelentik, amik mifelénk olyan fajtákból készülnek, mint az Irsai Olivér, az olaszrizling, a rajnai rizling, a sauvignon blanc és a chardonnay, de el kell mondanom – és aki rendszeresen olvassa a naplómat, már pontosan tudja –, hogy a nagy, vörösboros borvidékekkel is egyre inkább fel tudjuk venni a versenyt, olyan szép merlot, cabernet franc és cabernet sauvignon borokat palackozunk.

A borvidék hírnevét a Főapátság Pincészetének 2006-os Apátsági Infusio nevű bora alapozta meg, mi csak sok évvel később, 2017-ben jöttünk ki az első vörösborokkal. Merlot és kékfrankos készült először nálunk, és a sikerük szerencsére azóta is töretlen. Az évjáratokról jut eszembe: elkezdtük a felkészülést a 2026-os szüretre. Ugye, milyen furcsa, hiszen még előttünk a nyár! Legközelebb erről mesélek.





