Vissza
A bor a lényeg
2019.02.09. | Szabó Edit
Éjfélkor született, szüret idején, tisztességtudóan megvárva, hogy édesanyja végigdolgozhassa a napot a szőlőben. Tóth Katalin, az egri Tóth Ferenc Pincészet ügyvezetője büszkén folytatja az utat, amin a szülei elindultak…
A hatvanas években születtél Egerben. Mire emlékszel azokból az időkből?
Nagyon sok mindenre. A nagyszüleim szőlőterületeinek jelentős részét elvették a „téeszesítéskor”, de ők továbbra is művelték a megmaradt 800 négyszögölt. Az anyai nagymamám hetente kétszer telepakolta a háti puttonyát szőlővel, paradicsommal, paprikával, a kezébe fogott két demizson bort, és ment Putnokra árulni. Nagyapám kikísérte az állomáshoz, és felrakta a vonatra. Óvodás lehettem még, én is sokszor vele tartottam. Amikor leszálltunk a vonatról, és elindultunk a piac felé, az emberek már kint álltak a ház előtt. „Veron néni, mit hozott?” Filep Veron, így hívták a nagymamámat, mindenki ismerte azon a környéken.
Hol volt az a 800 négyszögöl szőlőterület?
A Pajados-dűlőben. Egy órát kellett gyalogolni odáig, de abban az időben ez valahogy természetes volt, az emberek gyalog mentek a szőlőbe. A nagymamám mindig mezítláb járt, mert a cipőjét kímélni kellett. Azt csak vasárnap vette fel, amikor templomba ment. Ezt ma már el se tudjuk képzelni.
.jpg)
Az a terület a Pajadosban még mindig a tiétek?
Már egy másik pincészethez tartozik, de egy pár éve elvittem oda édesanyámat. Elég romos állapotú, de áll még a kunyhó, ahol akkoriban szüret idején aludtunk. Nagyapám gyönyörűen írt, és a kis cirádás betűivel bevéste a nevét a kunyhó falába: Albert. A felirat most is megvan, képzelheted, milyen érzés volt megtalálni…
Hogyan kezdte újra a család a szőlőművelést és a borkészítést?
A szüleim visszaszerezték a földek egy részét, és 1983-ban telepítettük az első 6 hektár szőlőt az Áfrika-dűlőben. Tizenhét éves voltam, ott töltöttem az egész tavaszi szünetet. Akkor kezdődött a pince új élete. Akkoriban még csak fehér fajtákkal dolgoztunk, hárslevelű, leányka és rajnai rizling termett az ültetvényen. Alig lettünk készen a telepítéssel, édesapám nagy elhatározásra jutott: felmondott a Gyógyszertári Központban, ahol addig dolgozott, mert eldöntötte, hogy azontúl csak szőlővel és borral foglalkozik.
Elég bátor lépésnek tűnik…
Az volt. Édesanyám a Kereskedelmi Szakközépiskolában tanított, ő lett a családfenntartó. Papa a nagyszüleim régi pincéjében érlelte a bort, és amit készített, az egri kocsmákba vándorolt. Aztán három évvel később édesanyám is felmondta az állását, és onnantól ketten vitték a pincét.
.jpg)
A Tóth Ferenc Pincészet tavaly volt 35 éves. Édesapád még ma is aktív?
Az első húsz évben ő volt egy személyben a szőlész, a borász, sőt még az értékesítő is, de ma már minden területnek megvan a maga felelőse. A szőlészeti munkákat részben még mindig ő irányítja, tavaly minden áldott nap reggel ötkor kelt. Nyolcvanévesen ez nem kis teljesítmény.
Melyek a fő fajtáitok?
Az ültetvényeink 40%-án fehér, 60%-án kék szőlő terem. A fehérek gerincét a leányka és a királyleányka adja, de nemrég telepítettünk rajnai rizlinget, olaszrizlinget és hárslevelűt is. Kék szőlőből pedig azt a hat fajtát gondozzuk, ami bekerül a bikavérbe: kékfrankos, kadarka, pinot noir, cabernet sauvignon, cabernet franc és merlot terem az ültetvényeinken.
Akinek az egész gyerekkora a szőlőben telt, az felnőttként többnyire menekül a feladat elől. Nálad hogy történt?
Én se nagyon akartam a pincéről hallani. Bankban dolgoztam évekig, már fiókvezető voltam, amikor egyszer csak megértettem, hogy a szüleim ketten már nem tudnak megbirkózni a feladatokkal. Vagy eladják a birtokot, vagy külső segítséget kérnek. Én lettem a külső segítség, bő tíz éve ügyvezetőként csatlakoztam a borászathoz.
.jpg)
Milyen volt a kezdet?
Kegyetlenül nehéz. Addig soha nem értettem, mit jelent az a kifejezés, hogy vállalkozói magány. Borzasztó volt, hogy senkivel sem tudom megbeszélni a problémákat. A pincében akkor még csak helyi értékesítés történt, pedig már voltak sikereink. Az 1993-as merlot és az 1998-as rajnai rizling nagyon szép eredményeket ért el a borversenyeken, de minden hiába, mert nem voltak piacaink. Tudtam, hogy az az egyetlen lehetőségem a pince feltámasztására, ha beletanulok az értékesítésbe.
Sikerrel vetted az akadályokat, aztán a pincészet székhelye, a Kistályai úti pince is megnőtt egy kicsit…
Nem is kicsit. Édesapám a Szépasszony-völgyben lévő pincénket adta el korábban, hogy az árából megvegye a jelenlegi birtokközpont alapját. Nem volt nagy, de a miénk volt. Aztán nyertünk egy pályázatot, és a pincét a négyszeresére bővítettük. Szükség volt erre a lépésre, mert megnőttek a területeink. Végre egy helyre került a feldolgozás, az érlelés és a palackozás is. Korábban nem is álmodtunk ilyen kényelemről.
.jpg)
Hogyan választottátok ki az új területeket?
A kezdeti 6 hektár 28 hektárrá nőtt, 8 dűlőben gazdálkodunk. Papa fantasztikus, mert az utolsó tőkéig ismeri az egri határt. A régi gazdák bíztak benne, ezért sokan neki adták el a legféltettebb területeiket. A Síkhegyen található ültetvényünket szeretjük legjobban, ott jelenleg 8 hektárt művelünk.
Mely boraitokra vagytok a legbüszkébbek?
Egerben élünk, jó bikavért készíteni nemcsak hivatásunk, de hitvallásunk is. Szintén fontos az egri csillag, a bikavér fehér párja, de van két örökségem is: a leányka és a kadarka. Papa mindig azt mondta: hidd el, kislányom, hogy a leánykából is lehet nagy bort készíteni. Erre tette fel az életét. Nagyon nehezen jött meg az eredmény, de az idő őt igazolta. Ebben a pincében a leányka minden arcát megmutatjuk. Készítjük tartályban, hordóban, gyöngyözőborként, késői szüretként. Aztán amikor a 2014-es leánykánk a Mundus Vini Nemzetközi Borversenyen 92 ponttal aranyérmet kapott, mindenki azt akarta megkóstolni. A sikersorozat folytatódik, nagyon büszkék vagyunk rá, hogy a 2016-os Egri Leányka Superior borunk az idén megkapta a Magyar Bor Nagydíjat. Nagy boldogság, hogy ilyen örömet szereztünk a papának.
Na és a kadarka?
Az a másik kedvenc. A fajtáról tudni kell, hogy 1966-ig az egri borvidék meghatározó szőlője volt, aztán jött a téeszesítés, és kivágták az összes tőkét. Addig ez a bor adta a bikavér alapját, utána lett a kékfrankos a bázis. 2002-ben édesapám az egyik barátjával bejárta az egész határt, kadarkaklónok után kutatva. Találtak is néhányat. Papa újra felkarolta a fajtát, azóta a kadarka nagykövetének is hívják. 2004-ben volt az első telepítés. A fajta ma újra a reneszánszát éli, könnyed, fűszeres borát nagyon sokan szeretik.
A Várvédő a pincészet csúcsbora. Hogyan kapta a nevét?
A bort az egri vár ostromának 450. évfordulója alkalmából palackoztuk először, 2002-ben. Édesapám nevezte el Várvédőnek. Csak jó évjáratokban készül, 65% cabernet franc, 30% cabernet sauvignon és 5% merlot adja a házasítást. A szőlő a Síkhegy tetejéről, a Tornyos-dűlőből érkezik. A Nagy-Eged mellett ez a legértékesebb dűlőnk.
Mitől annyira különleges a Síkhegy?
Rendkívül változatos a talajszerkezete. Az altalaj riolittufa, rajta agyagbemosódásos barna erdőtalaj, kavics és kalcitok. Ha egy termőterületen több éven át visszatér ugyanaz az ízjegy, akkor beszélhetünk arról, hogy az a terület terroirjegyeket hordoz. A Síkhegy jellegzetes ízjegye a rózsabors és a fehér bors, ami valóban kikóstolható minden itt született borból.
Hol, melyik dűlőben szeretsz legjobban időzni?
A Síkhegy tetején van egy jegenyefa, az a kedvenc helyem. Ha tiszta az idő, ellátsz egészen az Alföldig meg a Kékestetőig. Csodálatos a körpanoráma.
Az édesapád mindig többgenerációs pincészetben gondolkodott. Bizonyára örül annak, hogy kezedbe vetted a birtok irányítását…
Nagyon boldog, mert mindent megbeszélünk, és szép lassan át tudja nekem adni azt a rengeteg tapasztalatot, amit megszerzett. Én 15 évig Budapesten éltem, de tavaly ősszel a családommal együtt visszaköltöztünk Egerbe. Remélem, a kisfiam, Soma még sok időt tölthet együtt a nagyszüleivel, mert az életben ez az egyik legnagyobb ajándék. Papa bízik benne, hogy a kisfiam folytatja majd az általa elkezdett utat, de addig még sok feladat vár ránk.
.jpg)
Vannak nagy, komoly célok?
A céljaink egyszerűek. Vigyázunk a szőlőre, hogy jó bort adjon. Mert a bor a lényeg. Hogy minél szebb legyen. Tisztelem a hagyományokat, de a divattal is lépést kell tartani. Szeretném, hogy az emberek emlékezzenek a borainkra, és ha a pince nevét meghallják, azt mondják: igen, emlékszem, finom a bikavér, jó az egri csillag, izgalmas a kadarka, de olyan leánykát, mint ott, nem ittam még soha. Több nem is kell. Nekünk ennyi elég.
Fotó:
Korsós Viktor