Vissza
A kis pincék reneszánsza
2018.02.24. | Szabó Edit
A cserépkályhában lobog a tűz, a Sabar-hegy fölött ragyognak a csillagok. Ádám Gábor gyakorlott mozdulattal nyitja a palackot, mintha dugóhúzóval a kezében született volna. Pedig nincs még egy évtizede sem, hogy megvette az első ültetvényt Káptalantóti határában...
Közgazdász vagy, jól menő vállalkozást építettél fel, anyagi biztonságban élhettél volna, míg világ a világ. Bő nyolc éve mégis borbirtok építésébe kezdtél. Miért?
Hiányzott az életemből az alkotás öröme. Szerettem volna kilépni a számok világából, és létrehozni valami kézzelfoghatót.
Volt valaha kapcsolatod ilyen szinten a földdel?
Jánoshalmán nőttem fel, a szerb határtól 15 km-re. A nagyszüleimnek még volt földje, de a szüleim már menekültek a mezőgazdasági munka elől. Engem is csak felnőtt koromban kezdett vonzani ez a világ. A föld mindig érték volt, reméljük, hogy az is marad, és ha az ember jó színvonalú élelmiszer-alapanyagot állít elő, azzal valamit le is tesz az asztalra.
Ezzel a logikával vethettél volna búzát is…
Igen, az is nagyon szép, ha az ember pék, és kenyeret süt, de engem valahogy a bor vonzott. Bár az is igaz, hogy először erdőt vettem, és ma is regisztrált erdőgazdálkodó vagyok. Jó érzéssel tölt el, hogy van harminc hektárnyi területem Zalában, ami otthont ad az állatoknak, és termeli az oxigént, de azért egy borbirtok mégis egészen más.
A borhoz volt közöd korában?
Komolyabban nem, de borkóstolókra szívesen jártam, és egyszer csak a fejembe vettem, hogy kell egy szőlőültetvény. Szövetkeztem Nagy Lászlóval, a Villa Tolnay Borház borászával, megvettem az első másfél hektárt, és Laci vállalta, hogy elkészíti a bort. Így indult a Sabar története 2009-ben.
Hogyan fejlődött a terület?
Lépésről lépésre, szinte nem is tudatosan. Ha megvettünk egy kisebb földet, sokszor szólt a szomszéd, hogy az ő ültetvénye is eladó, és akkor már lett egy nagyobb rész egy tagban. Eleinte úgy terveztem, hogy sokkal több időt töltök majd itt, de hamar kiderült, hogy a borászat rendkívül tőkeigényes vállalkozás, így kezdetben szóba se jöhetett, hogy feladjam az állásomat. Ezt a döntést végül két évvel ezelőtt hoztam meg, amikor a Sabar már túl sok volt hobbinak.
Jól emlékszem, hogy abban az időszakban váltottál borászt is?
Szépen növekedtünk, de a Villa Tolnay is fejlődött, és nyilvánvalóvá vált, hogy Laci nem fogja győzni egyedül a munkát a két pincénél. Elköszöntünk egymástól, és 2016 januárjától egy lelkes, fiatal borásszal, Földi Bálinttal dolgozunk. Velem együtt jelenleg öt munkatársa van a pincészetnek. A szőlészünk, Répási Tamás a kezdetek óta velünk van, Bálint is a harmadik évét kezdte nálunk, és a másik két munkatársunkra is számíthatunk mindenben. Jó az összhang közöttünk. Vettünk a faluban egy parasztházat, így nem okoz gondot, hogy itt töltsem az éjszakát, heti 3-4 napot mindig itt vagyok, de amikor hazamegyek a családomhoz Budajenőre, akkor is a borászat ügyeit intézem.
Mit hagytál el a borászatért?
Egy biztos megélhetést nyújtó vállalkozást, de ma sem bánom, hogy így döntöttem. A gazda szeme jót tesz a birtoknak, meg aztán nem is vagyok igazán hiteles, ha nem vagyok jelen. Tavaly olyan sok bort adtunk el, mint korábban soha, tehát megvolt a munkám eredménye, és úgy érzem, hogy ez az ív még tart. Évi 30-40 ezer palackkal ez a vállalkozás fenntartható, és nem vagyunk már ettől messze.
Tetszik ez az életforma?
Nagyon szeretem. Sem az apám, sem a nagyapám nem volt borász, engem nem az motivál, hogy az ősök hagyományait tovább építsem, hogy nemzetközi rangra emeljem a családi pincét. Számomra az emberek fontosak: a munkatársaim és a vendégeim. Ez a birtok nincs annyira szem előtt, hogy csak úgy belénk lehessen botlani: aki minket megkeres, az azért jön, mert máshol már kóstolta a borunkat, vagy hallott mát rólunk. Mi itt minden vendéget úgy fogadunk, mint régi ismerőst, és gyakran megesik, hogy legközelebb már barátként térnek vissza.
Sokan jönnek?
Egyre többen. A terasz tavasztól őszig várja a látogatókat, de nemrég megépült a kóstolótermünk is, ahol gond nélkül helyet tud foglalni egy negyvenfős csoport. A frissen átadott vendégházunkban egy hatfős baráti társaság kényelmesen elfér, így sofőrről se kell gondoskodni a kóstoló után. Mindezek mellett rengeteg programot szervezünk: főzés, túra, zene, tánc – nálunk szinte minden szóba jöhet, mert számunkra az a legfontosabb, hogy a vendégeink komplex élménnyel távozzanak.
Mekkora most a terület?
Összesen hét hektárunk van, bár még csak háromról szüretelünk. A boraink jelentős része vásárolt szőlőből készül, de a pince fennállása óta ugyanazokkal a helyi termelőkkel dolgozunk együtt. Fontos a gyümölcs minősége, ezért hajlandóak vagyunk magasabb árat is fizetni a szőlőért. A badacsonyörsi hegyről veszünk szürkebarátot, a Badacsonyról rajnai rizlinget, a Csobánc lábánál lévő területről kéknyelűt, és a Bácshegyről jön a kékfrankos, valamint az olaszrizling.
Mennyire mutatkozik meg a te ízlésed a Sabar-borokban?
Eléggé, de ez jórészt annak köszönhető, hogy hasonlóan gondolkodom, mint a borászunk. Bálint bizonyos dolgokban az elődje nyomdokain halad, de sok mindenben bátran és nagyon jó érzékkel újít. Így abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a birtokomon készült borok az én ízlésemet tükrözik anélkül, hogy beleszólnék a műveletekbe. Az irányokat természetesen megbeszéljük, de Bálint szabad kezet kapott, és nagy lendülettel, rendkívül kreatívan dolgozik.
Van kialakult Sabar-stílus?
Őszintén hiszünk abban, hogy a boraink valódi egyéniségek. Tiszták – ez alapkövetelmény –, gyümölcsösek és könnyen ihatóak, ezért a Sabar-világot a fiatalok is kedvelik. Ugyanakkor mégis tartalmasak, koncentráltak, ezért azok is szeretik, akik a mélységet keresik a borokban. Minőségben igyekszünk magasabbra helyezni a lécet, a permetezés kivételével minden munkafolyamat kézzel zajlik nálunk, kíméletesen bánunk a gyümölccsel, és nagyon fontosnak tartjuk, hogy csak egészséges szőlőt dolgozzunk fel.
A boraitok nagyon népszerűek, a rozétok tavaly már nyár közepén elfogyott, a tiétek volt az egyik legsikeresebb Balatonbor, eladási gondotok nincs, sőt boldog, aki hozzájuthat egy-egy palackhoz. Ez minek köszönhető?
Nagyon jó ár-érték aránnyal dolgozunk, és semmiből sem készítünk sokat. A borkóstolóinkat Bálint, Tamás vagy én tartjuk, így minden vendégünket mi magunk vezetjük be a Sabar-borok világába. Egyébként pedig nézz körül! Ez a hely tényleg festői, a teraszról látod a tanúhegyeket, és háborítatlan nyugalomban lehet élvezni a csendet és a bort. Nem csoda, hogy a palackok többsége a pincénél talál vevőre.
Hol szeretnél tartani tíz év múlva?
Méretben ott, mint most. Szeretném megőrizni a pincészet családias jellegét. Annak viszont örülnék, ha a boraink eljutnának külföldre. Most is ott vagyunk már néhány rangosabb külföldi étteremben, de ezt a kört szívesen bővíteném. Nekünk semmiből nincs komolyabb mennyiségünk, csak olyan helyeken tudunk megjelenni, ahol a kuriózumokat keresik, de ha évi 10.000 palack bort el tudunk adni külföldre, boldog leszek, hiszen azzal nemcsak a Sabar, de a Badacsony, sőt a magyar borok hírnevét is öregbíthetnénk. Eljön még a kis pincék reneszánsza, én hiszek benne.
Az interjú elkészítésekor a Sabar Borház vendégei voltunk,
A pincészet elérhetősége:
8283 Káptalantóti, Sabari szőlő 2.
Tel.: 06 30 984 6540
E-mail: sabar@sabar.hu
Weboldal: www.sabar.hu
Fotó:
Ádám Krisztina