Vissza
A rendszerben van a lényeg
2018.01.06. | Szabó Edit
A Somló környékének egyik legismertebb vállalkozójává vált, mégis arra a legbüszkébb, hogy tovább álmodhatja édesapja álmait. Tornai Tamás, a Tornai Pincészet tulajdonosa sok mindent elért már, de úgy tűnik, nem fogy ki az ötletekből...
Itt született, itt nőtt fel, és a mai napig itt él. Mit jelent Önnek a Somló?
Gyerekkoromban ezeket az utakat koptattuk Dénes bácsi lovas kocsijával, itt bicikliztünk fel a hegyre, a nyári hőségben itt fürödtünk a Séd-forrásban. Ismerek mindenkit, és engem is ismer mindenki. A Somló az otthonom.
A hegy egyik legmodernebb szőlőbirtoka az Öné. Ki rakta le a pince alapjait?
A szüleim vásárolták 1946-ban, a hozzá tartozó 1,6 hektárnyi szőlőterülettel együtt. Aztán a hatalom hamarosan elvette tőlük – az apácatornai családi házunkkal együtt –, minket pedig Sümegen helyeztek el a Jeszenszky báróéknál. Én már ott születtem, és tréfásan ma is emlegetem, hogy engem igazi bárónő dajkált. A házat később sikerült visszavásárolnunk, ott telt a gyerekkorom, és a szőlőművelés végigkísérte az életemet.
Mégsem a szőlőt választotta. Gépészmérnökként végzett, és már fiatalon komoly szabadalmai voltak. Úgy tudom, hogy újító hajlamát az édesapjától örökölte…
Igen, apám mindig vágyott a kalandokra, 1962-ben például elsőként telepített kordonos művelésű szőlőt a Somlón. Az ötlet bevált, az ültetvény szépen fejlődött, később sokan követték a példáját. A híressé vált szőlőnemesítő, Bakonyi Károly apám jó barátja volt, egy nap különbséggel születtek. Karcsi bácsi gyakran vendégeskedett nálunk, a szőlőtelepítéseknél mindig kikértük a véleményét. Áll a pincészet előtt egy mamutfenyő, amit a közös 80. születésnapjuk alkalmából ültettünk. Kozma Pál is rendszeresen jött hozzánk, és már gyerekként is nagyon szerettem hallgatni, ahogyan beszélgettek. Apám álmodozásait Karcsi bácsi határozottsága és Kozma Pál megfontoltsága tartotta egyensúlyban.
Azért egy kis álmodozásért Ön se ment a szomszédba. A gépészmérnöki diplomát a borászatban is kiválóan hasznosítani tudta, hiszen Ön építette meg a borvidék első bogyózóberendezését. Mindig a gépek vonzották?
Mindig. Majdnem baj is lett belőle. Tízéves koromban felpattantam a járó motorú traktorra, és a szívbajt hoztam mindenkire, mert mivel nem látszottam ki az ülésből, olyan volt, mintha a gép magától indult volna el. Az út rázott, csak úgy repültem a traktor ülésében, nem értem el a pedálokat. Szerencsére nem történt semmi baj, de nem ez volt az egyetlen ilyen kalandom. Ha az unokám most valami hasonlót csinálna, biztosan kétségbeesnék. Ne is adjunk neki ötleteket.
.jpg)
Milyen berendezéseket tervezett a pincészet számára?
A hetvenes években, a pince felújításakor átalakítottam a régi préseinket úgy, hogy mérni, szabályozni tudtuk a nyomást, és akkor terveztem meg a borvidék első bogyózómasináját is. A hetvenes években ilyen technológia elérhetetlen volt egy kistermelő számára, de engem izgatott a feladat, hát megépítettem. De terveztem saját traktort is, olyat, ami be tudott menni az 1,4 méteres sortávú szőlő közé. Attól kezdve traktorral permeteztünk. Aki már cipelte a hátán hegynek fel a súlyos permetezőt, tudja, hogy ez mekkora segítséget jelentett.
Az édesapja annak ellenére komolyan fejlesztette a birtokot, hogy úgy tűnt, Ön nem fog a helyére lépni, hiszen sikeres volt a szakmájában…
Igen, és ezért mindig hálás is voltam. Soha nem noszogatott, nem célozgatott rá, hogy mi lesz, ha ő már nem bírja a munkát. Idős emberként is hihetetlen hittel és lendülettel dolgozott, hasonló munkabírású embert azóta se láttam. Azért a tavaszi metszéseket együtt csináltuk, de az nekem is jólesett. Ha az ember felelős pozícióban folyamatosan hosszú távú döntéseket hoz, kifejezetten vágyik olyan munkára, aminek az eredménye azonnal látható. Számomra ezt jelentette a szőlő. Ha megkapálok egy sort, azon jó végignézni utána. Szinte észrevétlenül kerültem egyre közelebb a borászathoz, és végül együtt kezdtük fejleszteni a céget.
Ez mikor volt?
1995-ben, amikor megvettük az igen rossz állapotban lévő Somló Hotelt a hozzá tartozó szőlőterületekkel együtt. A mi borászatunk akkor háromhektáros volt, ám ezzel az üzleti akcióval jött hozzá még tizenöt. Rendbe tettük az ültetvényeket, és megpróbáltuk működtetni a hotelt is, de azzal nem jutottunk sokra, egy idő után be kellett zárnunk. Most érett meg az idő a felújításra.
Mi a terve az épülettel?
Azt szeretném, hogy legyen az egyébként is gyönyörű Somló egyik újabb ékköve. Keressük azt a lelkes befektetőt, aki ért a szállodaüzemeltetéshez. Az állagmegőrzés és a koncepcióalkotás ősszel elindult, és egyelőre minden a tervek szerint halad, de ez egy másik szakma, ezért mi nem szeretnénk üzemeltetni. Számunkra csak az fontos, hogy a vendégeinket méltóképpen el tudjuk helyezni, ha ellátogatnak hozzánk, de ennek megoldását szakemberre bízzuk. Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy az épület egy részében a menedzserbetegségek kezelésére alkalmas szárnyat alakítsunk ki. Hiszek a természet erejében, és tudom, hogy egy környezetnek lehet lélekgyógyító a kisugárzása. Ha valaki szeretne egy kicsit elvonulni a világtól, pihenni, kikapcsolódni, sétálni, túrázni, olvasni, néha egy-két bort megkóstolni, keresve sem találhat ennél jobb helyet. De egyelőre csak a terveknél tartunk; az, hogy valójában hogyan hasznosítjuk az épületet, még nem dőlt el.
Évente 250.000 palack bor kerül ki a pincészetből. Hogyan találnak gazdára ezek a palackok?
A boraink 52%-át külföldön értékesítjük, ami nagyon nagy dolog. Szerencsések voltunk, a nagy nemzetközi versenyeken megszerzett díjaink idevonzották a vevőket. Borversenyeken részt venni és díjat nyerni nemcsak dicsőség, hanem üzlet is: ha valamelyik borunkról elismerően ír a nemzetközi sajtó, megnő az érdeklődés a pincészet iránt. Az is meglepő adat, hogy nagyjából 75.000 palack bort innen visznek el a látogatók, közvetlenül a pincészettől, a többi pedig a hazai értékesítésben és a gasztronómiában talál vásárlóra.
75.000 palack közvetlenül a pincészettől? Az nagyon szép eredmény. Ilyen sokan látogatnak a Somlóra?
Nagyon sokan, és egyre többen. Olyan nagy volt az érdeklődés a borvidék iránt, hogy fejlesztenünk kellett. 2010-ben megépítettük a vinotékát, a rendezvénytermet és a hozzá kapcsolódó borteraszt, ami esküvők helyszíneként is jól vizsgázott. Szeretnek nálunk egybekelni az ifjú párok, talán nem is véletlenül, hiszen a juhfark a nászéjszakák bora.
Rendszeresen szervez kulturális programokat, és annyira fontosnak tartja a Somló örökségét, hogy megalapította a „Somlóért Tornai Endre emlékdíjat”. Mi hajtja?
Szerintem a Somlóért akkor teszünk sokat, ha nemcsak borvidékként, hanem turisztikai célpontként is megpróbáljuk vonzóvá tenni a látogatóink számára. Vigyázunk is a környezetünkre, nemrég elektromos töltőállomást avattunk a pincészet mellett, ezzel is hangsúlyozva, milyen fontosnak tartjuk, hogy megőrizzük a természet értékeit. A Tornai Endre emlékdíjat minden évben két kategóriában ítéljük oda, az egyiket olyan ember kapja, aki a legtöbbet tette a Somló borászatáért, a másikat pedig olyan, aki a Somló környezetének fejlesztésében jeleskedett.
A boraik Magyarországon és a határon túl is népszerűek, a pincészet szépen fejlődik, a borturisták gyakran járnak erre, nem lehet oka panaszra. De vajon elégedett? Méltó örökösévé vált az apai hagyatéknak?
Alapvetően boldog ember vagyok, jól érzem magam a bőrömben, de igazán elégedett akkor lennék, ha a somlói gazdák és a környéken élő emberek megértenék, hogy az örökségünk fantasztikus, és erre az értékre vigyázni mindannyiunk kötelessége. A helyzet nem reménytelen, az utóbbi években többen nagyon sokat tettek a Somló fejlődéséért, de azért akadt még tennivaló bőven.
Önt ismerve nem lepődnék meg, ha konkrét tervei, elképzelései lennének azzal kapcsolatban, mi minden valósulhatna meg egy borvidéki összefogás által…
Ez így is van. Az a fixa ideám, hogy eljön majd a nap, amikor a Somló egészére kimondhatjuk, hogy ökológiai gazdálkodású térség. A hely adottságai fantasztikusak, és ha együtt kialakítanánk egy jól működő modellt, azt a későbbiekben értékesíteni is lehetne.
Vagyis ha egy másik borvidék elhatározná, hogy a későbbiekben zárt ökológiai rendszerben szeretne működni, akkor a megvalósítás receptjét megvásárolhatná Somlón?
Pontosan így képzelem, hiszen a rendszerben van a lényeg. Hiszek benne, hogy mindez apró, kicsi lépésekkel ugyan, de megvalósítható. És ha létrehoztuk ezt a tudásközpontot, amelyhez minden somlói gazda szívesen csatlakozik, és amelynek tapasztalatait szerte a világon hasznosítani tudják, akkor újra megkérdezheti, hogy elégedett vagyok-e.