Vissza
A szőlőszemek asszonya
2018.12.02. | Szabó Edit
Lady of the Grapes. Kicsi, de annál barátságosabb borbár Londonban, a Covent Garden szomszédságában. Főként női kezek által készített borokat tartanak, nem csoda, hogy egy Ujvári Vivien által jegyzett palackot is megtaláltunk a polcon…
Nyáron röppent fel a hír, hogy egy francia sommelier asszony női borokra fókuszáló borbárt nyit London szívében. Aki ismeri a Gyengébb? Nem! című könyvet, nem csodálkozik a téma iránti fogékonyságomon. El is határoztam, hogy amint Londonba érkezem, első dolgom lesz a kis borbár felkeresése. A Wines of Hungary UK két tulajdonosával, Toronyi Zsuzsannával és Lilla O’Connorral látogattuk meg a helyet.
Érkezésünkkor Carole épp borokat mutatott néhány kereskedőnek. Mint mondta, gyakran jönnek hozzá szakmabeliek a délutáni csendesebb órákban, hogy végigkóstolják az új szortimentet. Ha már ott voltunk, a Barta Pince egy kis furmint nevű borát is leemeltük a polcról, és becsempésztük a sorba, hátha az Ujvári Vivien által készített könnyű, gyümölcsös furmint megtetszik valamelyiküknek. A kóstoló végeztével Carole átült az asztalunkhoz, és készségesen válaszolt a kérdéseimre.
Mióta élsz Londonban?
Majdnem hat éve. Szerettem Párizst, de egész addigi életemet Franciaországban töltöttem, és úgy éreztem, eljött a váltás ideje. A férjemmel bejártuk a világot Kínától Ausztráliáig, de a költözés mégis nagy kihívás volt. Aztán megnyugodtam, mert London kifejezetten barátságosan fogadott.
Világéletedben a borokkal foglalkoztál?
Csak az utóbbi években. Korábban a reklámszakmában dolgoztam, egy PR-cég művészeti vezetőjeként. Pályakezdőként óriási lelkesedéssel vetettem magam abba a munkába, de aztán kihunyt a szenvedély, és mire 30 éves lettem, készen álltam a váltásra. Ma már nem kell végigdolgoznunk egy munkahelyen egy életet, mint nagyanyáink idejében. A mi generációnk kalandvágyó, bátrabban változtat, én is belefogtam abba, amit a szívem diktált. A bor egyébként nem is áll olyan távol a művészetektől.
Volt a borral korábban valamilyen kapcsolatod?
Igazán komolyan semmi, de francia vagyok, tudod, hogy ez mit jelent. Anyukám remek szakács, nálunk mindenki szeret enni, és a közös étkezéseknél természetesen bor is mindig került a poharakba. Csak a reggelihez nem kínáltuk.
Persze, mert akkor champagne volt az asztalon…
Ó, hát persze, hogy is felejthettem el! Na jó, mondjuk azt, hogy ilyen helyzet is előfordult. Így aztán nem volt nehéz megszeretnem a borokat, és már régóta dédelgettem azt az álmot, hogy egyszer nyitok egy borbárt. Ehhez persze komolyabb tudásra is szükségem volt, elvégeztem néhány iskolát, és sommelier-ként is dolgoztam, mielőtt megnyílt a Lady of the Grapes.
Egy sikeres üzlet kialakításában mindig nagyon fontos szerepet játszik a lokáció. Ez a helyszín tökéletes, hiszen itt vagyunk a Covent Garden mellett. Hogyan sikerült megtalálni ezt az üzlethelyiséget?
Egy barátom vitt itt egy éttermet korábban, és amikor be akart zárni, megkérdezte, nincs-e kedvem átvenni tőle a helyet. Azonnal lecsaptam rá. Nagyon jó a helyszín, nyitás óta folyton tele van a bár, munka után, színház előtt szívesen benéznek az emberek, de sokan jönnek ebédelni, vacsorázni is. Nagyon jó a szakácsunk, mindig mindent frissen készítünk, és persze van egy jó kis francia sajtválogatásunk is a borok mellé.
Miért a női termelőkre fókuszálsz?
Mert azt tapasztaltam, hogy a nők sok tekintetben hátrányt szenvednek a boros világban. Amikor a boros iskoláimat végeztem, tőlem sokkal többet vártak el, mint a fiú osztálytársaimtól. Nem gondoltam, hogy ez ennyire férfias szakma, és bár ma már sokkal jobb a helyzet, mint 10 éve volt, a nőknek még mindig szükségük van támogatásra, segítségre.
Sommelier-ként is ezt tapasztaltad?
Sajnos igen. Alkatomból adódóan fiatalabbnak látszom a koromnál, és amikor odamentem egy asztalhoz, hogy felvegyem a rendelést, sokszor kérték a sommelier-t. Amikor mondtam, hogy én vagyok az, megesett, hogy nem hitték el. De tudok más példákat is. Ha egy borászatot egy házaspár együtt visz, szinte mindig a férjet ismeri mindenki, pedig a feleség is ugyanolyan keményen dolgozik. És ha vendégként bemegyünk egy étterembe a férjemmel, még mindig neki adják először az étlapot. Na, ebből lett elegem. Lehet, hogy csak ötven kilót nyomok, mégis simán megemelek három karton bort. Nem félek a munkától, jól képzett szakember vagyok, tessék már észrevenni, hogy nem érek kevesebbet, mint a férfi kollégáim. Ezért kezdtem borásznőkkel foglalkozni. Tudom, hogy nem én fogom megváltani a világot, kis lépés az enyém, de úgy vélem, hogy nagyon fontos.
Hány borász borát tartod a bárban?
Körülbelül 100 címkével dolgozom, de tudni kell, hogy az első számú szempont nem az, hogy női borásztól vásároljak, hanem a minőség. Nem vagyok diszkriminatív, férfi borászok borait is tartom. Az arány nagyjából 70-30% a nők javára. Francia vagyok, ezért nálam főként francia borokat találsz, de azért van olasz, spanyol, dél-amerikai, dél-afrikai, sőt cseh, szlovák, és van egy magyar borunk is. Nagyjából 15 bort kínálok pohárban is, de hogy miket, az mindig változik. Fontos, hogy mindig legyenek újdonságok, hiszen a hét minden napján nyitva vagyunk, és egyre több a törzsvendégünk. Kell a változatosság.
A nők vagy a férfiak szeretik jobban ezt a helyet?
Rengeteg nő jön, aminek nagyon örülök. Nem is számítottam erre. Lehet, hogy a férfiakat zavarja a hely neve, nem tudom, de persze aki egyszer már betért, az máskor is visszajön. Vannak férfiak, akik randizni hívják ide a barátnőjüket, az nagyon kedves gesztus, de fontos hangsúlyozni, hogy ez nem egy női hely, hanem egy borbár, ahol főként női borászok borait kínáljuk.
Boldog vagy a borbároddal? Ilyennek képzelted?
Igen, nagyon boldog vagyok. Nem mondom, hogy könnyű, de jó irányba haladnak a dolgok. A borkóstolóink, tematikus estjeink is nagyon népszerűek. Ujvári Vivient is szeretném majd elhívni egy kóstolóra, remélem, sikerül. Március 8. környékére pedig tervezünk egy nőiborász-estet, amelynek reményeim szerint lesznek magyar résztvevői is.
Hogyan került Vivien és az egy kis furmint a látóteredbe?
Az itteni kereskedőjük mutatta meg nekem, mert jeleztem, hogy szeretnék természetes borokkal dolgozni. Kicsit talán furcsa, hogy egy tokaji száraz bort vettem fel a szortimentbe, de nagyon kedvelem ezt a furmintot.
.jpg)
Viviennel személyesen is találkoztam, nemrég meglátogatott. Nagyon meglepődtem, amikor megláttam, nem gondoltam, hogy ennyire fiatal. Azt hittem, ilyen jó borokat csak tapasztalt borász tud készíteni. Nagyon jó volt látni, milyen komolyan veszi a szakmáját, és biztos vagyok benne, hogy nem ő az egyetlen elhivatott magyar borásznő. Ígérem, nyitott szemmel járok.
Köszönet Toronyi Zsuzsannának az interjú megszervezéséért és a Wines of Hungary UK-nek a vendéglátásért.