Vissza
Világraszóló buborékok a Szilágyságból
2023.01.01. | Kriston Orsi
A Kárásztelek Pezsgőpincészet Carassia nevű pezsgői néhány éve robbantak be a magyar boros közéletbe, és ma már komoly nemzetközi sikerekkel büszkélkedhetnek. Készítőjükkel, Bereczki Csabával Kriston Orsi beszélgetett…
A pezsgőrajongók nem panaszkodhatnak, a csillagok együttállása nekik kedvez az utóbbi időben: Magyarországon és a nemzetközi borvilágban is igazi pezsgőreneszánsz zajlik, itthon pedig olyan szerencsések vagyunk, hogy a tradicionális pezsgőkkel kísérletező borászatok mellett csak pezsgőre specializálódott komoly pincészetek is születtek. Ezek egyike, a Kárásztelek Pezsgőpincészet sok szempontból különleges: bár ezer szállal kötődik Magyarországhoz, a határon túl működik. A pincészet borászával, Bereczki Csabával annak kapcsán beszélgettünk, hogy – szinte már menetrendszerűen – újabb érmekkel tértek haza a „pezsgővilágbajnokságról”, azaz a Champagne & Sparkling Wine World Championshipsről (CSWWC).
Egy borbarátnak vannak fogalmai arról, hogy Magyarországon milyen borászati iskolák, képzések vannak, de a határon túlról nem sokat tudunk. Hogyan lesz valaki egy pezsgőpincészet borásza Romániában?
2014-ben végeztem kertészmérnökként a marosvásárhelyi Sapientia Egyetemen, és olyan szerencsém volt, hogy rögtön kezdtem is a munkát a Kárásztelek Pezsgőpincészetnél. Az egyetemen biotechnológiával foglalkoztam, sosem voltam igazán közel a borhoz, borászkodáshoz. Szovátai vagyok, sok szőlő ott nem terem, viszont az egyetem alatt az egyik tanáromat megkereste a pincészet vezetősége azzal, hogy egy olyan végzős diákot keresnének, aki szívesen dolgozna náluk. Az utolsó egyetemi évemben kezdtem látogatni a pincészetet, és teljesen magával ragadott.
Milyen készültségi állapotban volt akkor a pincészet?
A 2013-as volt az első évjáratuk, ami valójában egy fél szüretet jelentett a hároméves tőkékről. Tehát akkor már készültek borok, de semmi komolyabb. A 2014-es évjárat volt a valódi kezdet, amikor én is odakerültem. Frissen végzett egyetemistaként nem kezdhettem borászként, nem volt még meg hozzá a szakmai háttér és az önbizalom, viszont volt szerencsém együtt dolgozni két és fél évet egy nemzetközi szakemberrel, Rudolf Krizannal, aki a Pannonhalmi Főapátság Pincészete tanácsadója is. Igazából tőle, ott helyben és élesben tanultam a szakmát. Segített az is, hogy a tulajdonosok bíztak bennem, szinte szabad kezet kaptam, sokat tudtam kísérletezni, gyorsan sok minden rám ragadt, és most már az eredmények is visszaigazolják, hogy jó úton haladunk. Ma a pincészet szakmai vezetéséért felelek, a szőlőtől a kész termékig minden hozzám tartozik, a szőlőművelés és -feldolgozás, a borászat, a palackozás. 2018-tól egy champagne-i pincemesterrel is dolgozunk, aki nagyon jó szakember, és olyan kritikus kérdésekben segít, mint az assemblage (az alapbor összeállítása) és a dosage-próbák (a pezsgő cukortartalmának végső beállítása).
Előny vagy hátrány volt az a pezsgőkészítésben, hogy nem kifejezetten borásznak készült?
Szerintem kifejezetten előnyünkre szolgált, hogy nem egy borász kezdett el pezsgőkészítéssel foglalkozni; sok példát látunk arra, hogy nem tudnak igazából elszakadni a hagyományos csendes boros világtól. A pezsgőhöz teljesen más fejjel kell gondolkodni, már a szőlőben vannak olyan dolgok, amit máshogyan kell csinálni.
A pincészet történetével kapcsolatban sokan tudják, hogy a kárásztelki pezsgő ötlete Gál Tibor egri borásztól származik. Volt szőlőtermelés a Carassia előtt is a környéken?
A Szilágyság mindig is szőlőtermelő, borkészítő vidék volt, és mivel hűvös régió, fehérborokat készítettek elsősorban. Már az 1700-as évekből vannak feljegyzések arról, hogy itt szőlőt termesztenek, de az első komoly ültetvény a rendszerváltás előtt egy 300 hektárnyi birtok volt Kárásztelek határában, amelynek a termését a környező falvakból érkező szőlővel együtt a szilágysomlyói pezsgőgyárban dolgozták fel, milliós palackszámmal. A rendszerváltás után megszűnt a pincészet, vele a felvevőpiac. A szőlőterületekből pár sorokat, apró parcellákat osztottak fel az embereknek. A teljes területünk közel 30 hektár, ezt több év alatt 64 gazdától vásároltuk össze. Ennek a helyén is szőlő volt korábban, de mire megvettük, a természet visszanyerte magának, elvadult, bokros, fás területet kellett kitakarítani, újratelepíteni. Valóban Gál Tibor volt az, aki odaálmodta a pincészetet, valamikor 2004 környékén járt Kárásztelken, és konkrétan azon a domboldalon egy pezsgőpincészetet képzelt el. Sajnos már nem tudott részt venni a megvalósításában, hiszen 2005-ben elhunyt autóbalesetben, viszont egy lelkes fiatal csoport továbbvitte és megvalósította az ötletet. 2011-ben telepítették be a területet, és 2013-ra adták át a pezsgőpincészetet.
Magyarországon a magunkénak érezzük a Carassiát; valójában mennyire készül a magyar piacra?
Nehéz kérdés, hiszen a pincészet csapatában mindenki magyar, a tulajdonosok is magyarok, történetileg a terület is magyar, sőt maga Kárásztelek ma is 100%-ban magyar katolikus. Mi magunk magyarnak érezzük, de a borászat nyilván Románia területén van, Erdélyben, emiatt nem mindig egyszerű nekünk a két piac között lavírozni. A pezsgőink nagyjából 65–70 százaléka fogy el a román piacon, helyben adunk el többet.
A nemzetközi pezsgővilágban hol helyezik el magukat, milyen pezsgőt szeretnének készíteni?
Mindenképpen minőségi pezsgőt – lehet, hogy erős lenne, ha azt mondanám, hogy champagne-i minőséget, hiszen nyilván egy champagne-i mintát nem feltételül lehet teljesen átültetni egy kárásztelki termőhelyre. Ettől függetlenül a cél az, hogy nemzetközi, champagne-i fajtákkal Kárásztelken csúcsminőségű pezsgőt készítsünk. Ez azt is jelenti, hogy egy ligában mérethetjük meg magunkat a legnagyobbakkal.
A pezsgővilágbajnokságon a Carassia idén is nagyszerű eredményeket ért, el egy arany- és két ezüstéremmel. Mit jelent ez az elismerés a pincészet számára?
Ha pezsgőről beszélünk, akkor ez a legnagyobb elismerés, ennél nívósabb verseny nem nagyon létezik a világon, így ha itt komolyabb eredményeket ér el az ember, az mindenképp jelent valamit. Nekünk ez már a negyedik-ötödik évjárat, amivel sorozatban érmeket szerzünk, tavaly volt egy nagyon sikeres évünk, három arany mellé a Chairman’s trophyt is megkaptuk, ami mindenképpen sokat számít. Egyrészt visszaigazolja a munkánkat, hogy jó úton járunk, jó a termék, van tartalom mögötte, másrészt sok kapu kinyílik ezáltal előttünk, szakmailag és a piacon is. Sokan megkeresnek, hogy szeretnék forgalmazni a pezsgőket, és Champagne-ban is be lehet jutni nagyobb házakba, ahol nem a turistáknak szánt utat tesszük meg, hanem komoly szakmai tapasztalatcserét folytathatunk.
Ez azt jelenti, hogy Champagne-ban a Carassia munkatársait egyenrangú félként kezelik, akár szakmai titkokat is megosztanak velük?
Nagyon kellemes meglepetéseink voltak, nagyon őszintén sikerült beszélgetnünk több ház pincemesterével, borászával is, nekünk abszolút úgy tűnt, hogy egyenrangú félként kezeltek.
Van kedvenc pezsgője, olyan, ami sokat jár a fejében a munkája során?
Inkább azt mondanám, hogy olyan pezsgővonal vagy -stílus van, amit szeretnék követni: a friss, precíz pezsgő, korántsem a nehézkesebb tételek. Ha példát kellene mondanom, akkor a Roederertől a Cristal, ami nagyon össze van rakva, nagyon precíz.
Milyen mélységig követik a champagne-i hagyományokat, használnak-e például különböző évjáratú (reserve) borokat?
Fiatal pincészetként eleinte nem volt lehetőségünk ezzel élni, de 2018 óta már használunk reserve borokat, ez része a technológiánknak. Ugyanekkor tértünk át arra, hogy a rozé pezsgőnkhöz a kék szőlőből készülő alapbor is fehérborként van kezelve, majd később vörösborral házasítva nyeri el a színét, így szebb bort is kapunk. Próbáljuk a tradicionális technikákat alkalmazni, mindent, ami megengedett ebben a stílusban. Almasavat ritkán bontunk, szeretjük a magasabb savat, ez segít abban, hogy precízebb pezsgők készülhessenek.
Azt mondják, hogy a pezsgő és a rozé külön pályát jár be a csendes borokhoz képest. Hogy látja ezt?
Azt tapasztaljuk a magyar és a román piacon is, hogy a buborékos borok terén igazi boom van, mindenkinek az kell. Úgy gondolom, még sokat képes felvenni a piac, viszonylag kevés termelő van egyelőre, aki komoly minőségben készít pezsgőt. Magyarországról a Kreinbacher nekünk picit üzletmodellben és szakmailag is példakép azzal, ahogy ők megteremtették a „magyar Champagne-t”, ha lehet így mondani. A borvilágban vannak trendek, de mi úgy gondoljuk, hogy a minőségi pezsgő nem trend, hanem maradandó érték, egyre inkább a mindennapjaink része. Míg régen csak ünnepnapra nyitottunk pezsgőt, ma már a gasztronómia része, akár reggelihez, délutáni lazításhoz is megiszunk egy pohárral.
Milyen tervei vannak a közeljövőben?
Nem is terv, hiszen már megvalósult, sőt a Bortársaságba is megérkezett az első hivatalosan is évjáratos pezsgőnk, a 2018-as évjáratú 773 cuvée. Ez egy chardonnay-bázisú pezsgő 20%-nyi pinot noirral, hordós alapbor is található benne, illetve az alapborok nagy része almasavbontott, tehát egy teltebb, markánsabb, testesebb pezsgő készül belőlük. A neve az 1773-as jozefiniánus térképre utal, ami az első emléke annak, hogy a területen szőlőművelés folyt. Beszéltem arról, milyen precíz vonalat szeretnénk követni a pezsgőinkkel, ez viszont picit más stílus. Sokat gondolkodtunk azon, milyen legyen a negyedik tétel, hogyan tudjuk elhelyezni a palettán, és végül arra jutottunk, hogy ha a sor végére akarjuk helyezni, akkor markánsabb pezsgőnek kell lennie, ezért is készült hosszabb érleléssel, magasabb dosage-zsal, mint a többiek. Kis palackszámban, csak kiemelkedő évjáratokban fog készülni, de azt már lehet tudni, hogy 2021-es 773-as pezsgőnk is lesz. A távolabbi terv pedig az, hogy van még 10 hektárunk, amit a jövőben szeretnénk betelepíteni, szintén champagne-i fajtákkal, chardonnay-val, pinot noirral és egy kis pinot meunier-vel. Kb. 30 hektárnál szeretnénk majd megállni, ez az a terület, amit a pince és a technológia elbír.
A családja mit szólt hozzá, hogy ilyen foglalkozást választott?
Egészen addig a pillanatig, amíg meg nem látogattak, nem tudták elképzelni, mit csinálok. Úgy gondolták, egy nyirkos pincében kell dolgoznom – meglepődtek, mikor meglátták, hogy milyen technológia, milyen csapat vesz körül. Édesapám villanyszerelő, édesanyám asztalos, nekik a borászkodás egzotikus dolog, de nagyon örülnek a sikereimnek.
Fotó:
Kárásztelek Pezsgőpincészet
