Húszéves a Bogyólé!
Húsz éve indult hódító útjára a Vylyan Pincészet könnyű vörösbora, a Bogyólé. Az évforduló alkalmából Debreczeni Mónikával, a Vylyan Pincészet kreatív igazgatójával beszélgettünk…
Mintha csak tegnap történt volna, hogy megjelent a piacon a Vylyan Pincészet primőr bora, a francia beaujolais nouveau technológiája szerint készült Bogyólé. Az üde vörös jött, látott és győzött, ráadásul a neve is főnyeremény. Ki volt a névadó?
Az első beaujolais nouveau eljárással készített újborunk 2003-ban született meg, és a keresztségben a Vylyan Primőr nevet kapta. Az újbort Iványi Emese, volt marketinges kolléganőnk kezdte Bogyólének becézni, és rájöttünk, hogy ez milyen zseniális ötlet. Egyrészt a szó hangzásában nagyon hasonlít a francia eredetihez, másrészt magyarul is van értelme, hiszen a szőlőbogyó leve maga a bor. Nem volt kérdés, hogy a következő évtől ezt a nevet viseli majd az újborunk. Így jelent meg 2004-ben a piacon a Bogyólé.
A bor megszületését mindig nagy várakozás előzi meg, és nemcsak a palack tartalma, hanem a megjelenése miatt is. A Bogyólé ugyanis minden évben egy fiatal képzőművész tervei alapján készült címkét kap. Hogyan és mikor jött az ötlet, hogy vonjátok be a tervezésbe a fiatalokat, és címkepályázatot hirdessetek?
A név megszületésével szinte együtt jött a gondolat, hogy a címke megtervezésére fiatal alkotókat, diákokat kérjünk fel, hiszen egy újborhoz friss, lendületes címke illik. Azt is akkor döntöttük el, hogy pályázatot írunk ki, és hogy ezt megtesszük majd minden évben.
Jól emlékszem, hogy kezdetben csak pécsi fiatalok adhatták be a terveiket?
Igen, kezdetben csak pécsi művészeti középiskolások és egyetemisták részére volt nyitott a lehetőség, és az indulásnál nagy segítségünkre volt Pinczehelyi Sándor Munkácsy-díjas festőművész, aki akkoriban a művészeti karon tanított. Pécsett ő egy külön „intézmény”, és nagyon hálásak vagyunk neki. Aztán a következő években elérhetővé tettük a pályázati lehetőséget más művészeti és nem művészeti iskolák számára is, és jelenleg 13 intézmény hallgatói adhatják be pályaművüket.
A legjobb pályamunkákat a Facebookon is elérhetővé teszitek, arra biztatva az embereket, hogy szavazzanak a szerintük legjobbra, és a győztes nyeri a közönségdíjat. Arról pedig, hogy mi kerüljön a palackra, szakmai zsűri dönt. Ők mindig gyorsan konszenzusra jutnak?
Voltak évek, amikor igen, de – ahogy mondani szokás – a zsűri sokszor volt nehéz helyzetben. Megesett, hogy az utolsó pillanatig hezitáltunk, és végül a díjátadóra menet, útközben született meg a döntés. Az is előfordult, hogy megszavaztuk, hogy ki kapja az első, a második és a harmadik díjat, majd a jól végzett munka végén nyugodtan leültünk ebédelni, és a felcímkézett palackokat letettük az asztal végére. Nézegettük, nézegettük, és rájöttünk, hogy a győztes hiába szép, a második helyezett címkéje palackra helyezve sokkal figyelemfelkeltőbb, egyszerűen jobban működik. Természetesen megcseréltük a sorrendet!
Tudomásom szerint nincs olyan kitétel, hogy nem pályázhat újra, aki már egyszer győztes volt. Sikerült valakinek dupláznia az eltelt 20 év alatt?
Két pályázónak is! A bírálat „vakon” történik, nem tudjuk, hogy milyen név áll az alkotások mögött, egyedül a grafika számít. Így két alkalommal is olyan munkára esett a választásunk, amelynek alkotója korábban már volt nyertesünk. Szakál Éva és Lizom Dávid is egyszer középiskolásként, egyszer pedig egyetemista korában vitte el a pálmát.
Néhány évig nem volt kitétel a pályázati kiírásban, hogy az alkotó művészeti intézménybe járjon, csak annyit határoztatok meg, hogy a pályázónak 30 éves kor alatt kell lennie. Volt olyan, hogy nem képzőművész nyert?
Igen, egyszer egy közgazdász hallgató, Bese Örs tervét találtuk a legjobbnak, így abban az évben az ő alkotása díszítette a palackot. Nagyon örültem, mert a lányommal, Flórával együtt mindketten közgazdászok vagyunk – augusztus óta Flóra a Vylyan Pincészet ügyvezető igazgatója, én pedig kreatív igazgatóként dolgozom tovább –, büszkék voltunk Örsre.
Húsz év nagy idő. A korábbi győzteseitek elindultak a pályán, és közülük sokan váltak a művésztársadalom megbecsült tagjává. Ha grafikai feladatok adódnak a Vylyannál, gondoltok rájuk?
Nem is olyan régen ez is megtörtént. Van egy új termékünk, egy VerJus, ami nem más, mint a zöld szőlő alkoholmentes leve. Kicsit fanyar, nagyon kellemes ízű ital, ami ásványvízzel felhúzva kiváló frissítő, de hideg gyömbérsörbe keverve egyenesen ellenállhatatlan. Nagyon jól használható alkoholmentes koktélok, limonádék ízesítésére, maga a szabadság, a frissesség és az egészség. És amikor azon tűnődtünk, hogy milyen címke kellene rá, eszembe jutott egy régi Bogyólé-terv, amit nagyon szerettem. Felhívtuk az alkotót, Csiby-Gindele Botondot, aki örömmel elvállalta a megbízást, és olyan jól ráérzett, hogy mit szeretnénk, hogy rögtön az első változatot el is fogadtuk. Botond szerényen azt mondta, hogy ez azért van, mert jó volt a brief, vagyis a feladat megfogalmazása.
A Bogyólé zweigeltből készül. A szőlő egész fürtben kerül a tartályba, és a Bogyólé a bogyón belüli erjedésnek köszönheti friss, újboros karakterét. Kinek a címkéje díszíti a 2024-es évjáratot?
Az idei pályázatot Habony Ágota, a METU hallgatója nyerte. A címke hangulata szerintünk nagyon jól tükrözi a bor kirobbanóan gyümölcsös, piros bogyós, meggyes, puncsos karakterét, és benne van az élénk savaknak köszönhető vitalitás is. Mi nagyon szeretjük; remélem, hogy a fogyasztóknak is tetszeni fog.
Az eltelt húsz év során sokan támogatták, segítették ezt az izgalmas munkát. A már említetteken kívül kik azok, akik nélkül nem lenne a Bogyólének új ruhája?
Ahhoz, hogy címkére legyen szükség, előbb a bor kell, tehát hálás vagyok a Vylyan valamennyi munkatársának – leginkább főborászunknak, Tóth Sándornak –, akik mindig tudásuk legjavát adják ebbe a munkába! Nagyon köszönöm az alkotóknak az aktivitást, az iskoláknak, a segítő tanároknak, mindenekelőtt Simon Attilának, a KREA művésztanárának pedig azt, hogy kalauzolják a hallgatókat ezen az úton. És hálás vagyok a kereskedőinknek is, akik országszerte eljuttatják a Bogyólét a rajongókhoz. Ezt a történetet együtt írjuk. Őszintén kívánom, hogy a Bogyólé éljen soká, mindannyiunk örömére.
