Vissza
Élt bennem egy ősi vágy
2017.05.13. | Szabó Edit
Közgazdász diplomáját dobta sutba, kényelmes városi életét adta fel, hogy családjával Gyöngyöspatára költözzön. Losonci Bálinttal, a Tőkések – Mátrai Kézműves Borászkör és a Magna Mátra Történelmi Borvidékért Egyesület alapító tagjával beszélgettünk…
Közgazdász diplomával a zsebedben írni kezdtél a Borbarátnak, aztán egy Szepsy Istvánnal készített interjú egy életre megpecsételte a sorsodat. Tizenkét éve letelepedtél Gyöngyöspatán, és azóta a szőlőtermesztés és a borkészítés tölti ki a mindennapjaidat. Szepsy valóban karizmatikus egyéniség, de az ő hatása kevés lett volna mindehhez, lássuk be…
Persze, én is kellettem hozzá. Azt hiszem, élt bennem egy ősi vágy. Nyilván már az sem volt véletlen, hogy 2002-ben elkezdtem dolgozni a Borbarátnak.
A szüleidnek volt szőlője?
Egyetlen tőkénk volt, azt gondozgattam, és mindig terveztem, hogy ültetek egy sor szőlőt Kutasón, a nagyszüleim régi parasztházánál. Szerettem azt a helyet, sokat voltam ott gyerekkoromban, de be kellett látnom, hogy Nógrád megyének az a része túl hűvös a szőlőnek. A hegyek túloldalán, a Cserhát lankáin, egy Ecseg nevű településen a mai napig van egy pincénk és egyhektárnyi területünk. Eredetileg ott indult volna a telepítés, de az utolsó pillanatban a feleségem józansága megóvott ettől minket.
Mit látott, amit te nem?
A kockázatot. Én csak azt láttam, hogy tágas és szép a pincénk, ő azt is, hogy szőlő szinte alig terem a környéken, és a vadak is sok kárt okoznak. Igaza volt. Aztán lett egy másik tervem, Tar. Ott kértem meg a feleségem kezét. Nagyon tetszett a hely, de amikor felmentünk a „Bárnevóna” nevű dombra, valami azt súgta, hogy itt se lesz területünk. Olyan meredek volt, hogy szörnyűség lett volna művelni. A feleségem látta, mennyire elszánt vagyok, és egy remek ötlettel állt elő: ha már mindenáron ültetvényre vágyom, akkor keressünk valahol egy termő szőlőt. Azon látszik, hogy milyen, és nem kell éveket várni az első szüretre meg az első borra. Így kerültünk Gyöngyöspatára.
Így lett a Bárnevóna dombból Úrráteszi-dűlő? Kicsit biztatóbb, kétségtelen…
Ahogy mondod. Ráadásul az öregnek, akitől vettük a szőlőt, nagyon jó volt a bora. Igaz, a 2003-ast kóstoltuk, amikor még a kapanyél is beérett, de ígéretes volt a helyzet. A család is odaköltözött, és 2004-ben új életet kezdtünk.
Mekkora területtel indultatok?
Nevetni fogsz: 0,3 hektárral. Aztán mindig vásároltunk egy kicsit, amikor megengedhettük magunknak. Ma 8 hektáron gazdálkodunk, de a saját területünk még mindig 3 alatt van, a többit béreljük.
Mikor kezdtél rájönni, hogy kincset érő területre vezetett a sorsod?
Amikor egy kis darab földhöz jutottam a Gereg-dűlőben, és meg tudtam kóstolni az ott született boraimat a 2007-es évjáratból. Az Úrráteszi jó színfolt, nagyon szép, de a Mátra igazi csodáját, komplexitását a Gereg sokkal jobban meg tudja mutatni. Nagyon meleg dűlő, meszes altalajjal, ami egy feszes pinot noirtól egy telivér, szinte mediterrán hatású vörösborig mindennek tökéletesen alkalmas.
Kóstoltál bort onnan korábban?
Igen, Németh Attila Gábor borait kóstoltuk a Borbarátban. Emlékszem, ahogyan ültünk a szerkesztőségben, és nem hittünk az érzékeinknek. Attila megmutatta egy turistatérképen, hogy hol van a terület, mi pedig tettünk oda egy kirándulást. A Gereg tetején szálltunk ki az autóból, kora tavasz volt, a vöröslő föld tele kőtörmelékkel, impozáns, fantasztikus volt az a dűlő. Nem gondoltam korábban, hogy a Mátrában van ilyen hely. És most az enyém egy kis darabja. Ezek a negyven év körüli kékfrankostőkék hozták meg az első sikereket a Losonci Pincének.
Alig melegedtél meg a borvidéken, máris tőled volt hangos a sajtó. Két másik fiatal borásszal, Szecskő Tamással és Karner Gáborral együtt megalakítottátok a Tőkések – Mátrai Kézműves Borászkör elnevezésű zárt közösséget, és olyan borokat tettetek le az asztalra, hogy mindenki a csudájára járt…
Tamásban és Gáborban is megvan az a makacs hit, ami bennem munkál: hiszünk a Mátra nagyságában, és azért dolgozunk, hogy ezt bebizonyíthassuk. Örömmel tapasztaltuk, hogy a tevékenységünket szimpátiával figyeli a magyar borszakma, és néhány év elteltével követőkre is akadtunk. Máig emlékszem a Tőkések salgótarjáni borbemutatójára, ahol egy Ludányi Balázs nevű fiatalember csillogó szemmel jött oda hozzánk, hogy elmondja, milyen nagy hatással volt a gondolkodásmódjára mindaz, amit tőlünk látott és hallott.
Ludányi Balázs a szomszéd faluból?
Igen, ő. Addig nem beszélgettünk, de örömmel tapasztaltuk, hogy vannak közös témáink. Mostanra kiderült, hogy a Tőkések borai sok helyi fiatal borászra voltak nagy hatással, és ők is fontosnak érezték, hogy megfogalmazzák a Mátrát mint termőhelyet a saját boraikon keresztül.
.jpg)
Ezért jött létre a Magna Mátra Történelmi Borvidékért Egyesület?
Igen, ezért. A Tőkések egy zárt csoport; amikor megalakultunk, eldöntöttük, hogy hárman maradunk. Én viszont egyre több itt letelepedő fiatal borásszal találkoztam, akikben éreztem az erőt, a szenvedélyt, a maximalizmust, a kíváncsiságot, és úgy gondoltam, hogy együtt többek lehetnénk.
Valahányszor szóba kerül a Magna Mátra, mindig elhangzik Szentesi József neve is. Mi az, amit ő indított el bennetek?
Mondhatnám, hogy mindez a véletlen műve, de szerintem inkább a sors akarta, hogy így legyen. Bertrand Celce, a Wine Terroirs című angol nyelvű oldal bloggere természethű borokról ír. Nemrég Magyarországra látogatott, én pedig felajánlottam, hogy szervezek neki egy kóstolót Szentesi Józsinál, mert külföldi szemmel nézve az övé az egyik legizgalmasabb magyar birtok. Létre is jött az esemény, ahol Józsi kérésére Bertrand mellett jó néhány fiatal mátrai borász is részt vett. Extra széles merítést kaptunk, negyven bort bontottunk, és a kóstoló gerincét a régi fajták adták. Ott születtek meg azok a döntések, amelyek kijelölték a Magna Mátra útját – Józsi tehát bábáskodott az egyesület születésénél.
A működésben követtek valamilyen mintát?
A Magna Mátra sok mindenben hasonlít az osztrák Pannobile egyesületre, amit kilenc Fertő tó környéki osztrák borász alapított 1994-ben. Ők is szigorú elveket vallanak a szőlőtermesztés és a borkészítés terén, és nekik is van saját egyesületi boruk, ahogyan nekünk is lesz, talán már a jövő évtől kezdve.
Milyenek lesznek a Magna borok?
Az egyesület tagjai által meghatározott és elfogadott alapelvek szerint készülnek majd, és ezek betartását következetesen ellenőrizni fogjuk. Bár barátok vagyunk, a kontrollra szükség van, hiszen vállalt kötelezettségeinket teljesíteni kell. Minden évben minden pincének csak egy fehér és egy vörös Magna bora lehet, és hogy melyik lesz az, azt a tagokból alakult bizottság dönti el vakkóstolással. Nem biztos, hogy a legjobb, a legmagasabbra értékelt bor kapja majd meg ezt a minősítést, hanem az, amelyik leginkább hordozza azokat az értékeket, amelyeket szeretnénk hangsúlyozni. Ezt nem könnyű megfogalmazni, sokat kell kóstolnunk együtt, hogy a kritériumrendszerben megállapodjunk.
Mi lesz a következő nagy eseményetek, ahol együtt fogtok megjelenni?
A május 25-ei budapesti Mátrai Május kóstolón ott lesznek majd a boraink egy közösségi standon, de elhatároztuk, hogy minden évben két nagy megmozdulásunk lesz majd. Az egyik Budapesten tavasszal, a másik a borvidéken, szüret után, ősszel. A jövő tavaszi budapesti kóstolón reményeim szerint már meg lehet kóstolni az első fehér Magna borokat, de a vörösekre néhány évet várni kell.
Hogyan látod az elkövetkezendő öt évet az egyesület életében?
Remélem, hogy még 4-5 birtok csatlakozik hozzánk addig, és abban is őszintén bízom, hogy megmarad a tagok között az a bizalomra épülő, konstruktív légkör, amiben mindannyian jól tudunk dolgozni. Most lendületben vagyunk, jó lenne, ha ezt nem veszítenénk el. Vár ránk néhány tanulmányi kirándulás, mert fontos, hogy inspiráló közös élményekben is részünk legyen. Remélem, hogy öt év múlva már az első mátrai kadarkákat és laskákat is kóstolhatjuk. Tényleg kincs van a kezünkben. Bízom benne, hogy jól gazdálkodunk majd az értékeinkkel, és szerzünk egy-két meglepetést a borkedvelő embereknek.
Fotó:
facebook