Vissza
Hisszük, hogy a bor és a művészet összetartozik
2019.03.02. | Szabó Edit
Hihetetlen, de már huszonöt éve, hogy a kisharsányi dombok ölelésében megbúvó Vylyan Pincészet palackba zárta az első borát! A hit és a szenvedély a régi, viszont a jubileum alkalmából új, művészi címkéket kapott a prémium borcsalád. Debreczeni Mónikával beszélgettünk…
A pincészetnek van szülinapja, mégis ti ajándékoztok. Nem is csekélységet, hiszen aki megvásárolja valamelyik prémium borotokat a hét közül, a palackkal együtt irodalmat és képzőművészetet is visz az otthonába. A bor és a művészetek összekapcsolása nem új gondolat a pincészet életében…
Bizony nem. Kezdettől hisszük, hogy a bor és a művészet összetartozik. Gondolj csak bele! A Vylyan teraszt és a pincét művészek által megfestett régi hordók díszítik, alapító tagjai vagyunk az Ördögkatlan Fesztiválnak, és állandó helyszínként jelenünk meg, a Bogyólé borunk címketervére pedig minden évben pályázatot hirdetünk fiatal képzőművészek számára. Nagyon szeretjük ezeket a címkéket, mindegyik tele van energiával, lendülettel, és büszkék vagyunk rá, hogy ilyen formában is bemutatkozási lehetőséget adhatunk egy-egy pályakezdő művész számára.
Most pedig nem egy, hanem egyszerre nyolc művész is „bemutatkozik” hiszen a negyedszázados évforduló tiszteletére új ruhába öltözik a prémium borcsalád. Hogyan születtek meg a címkéken látható rajzok és szövegek?
Az új címkék elkészítését komoly tervezés előzte meg, és az alkotói folyamat sem volt éppen hétköznapinak mondható. Felkértünk hét neves és hozzánk közel álló kortárs írót és költőt, hogy merítsenek a borainkból inspirációt, és írjanak egy-egy rövid verset, novellát. A megszületett műveket átadtuk Veress Tamás tervezőgrafikusnak, aki a történeteket olvasgatva, ceruzával a kézben álmodta meg a címkék látványvilágát.
Kik írták a történeteket?
A hét bor hét teljesen különböző „személyiség”. Máshogyan „kommunikál” a Pinot Noir, a Merlot, a Villányi Franc, a Cabernet Sauvignon, a Montenuovo Cuvée, a Syrah és a Kékfrankos is. Cserna-Szabó András, Dragomán György, Grecsó Krisztián, Háy János, Parti Nagy Lajos, Szabó T. Anna és Székely Csaba álmodott történetet a borok mögé, és a hátcímkén ezentúl nem a borok leírása olvasható majd, hanem néhány sornyi idézet az adott műből.
A teljes szöveg is megtalálható valahol?
Több magazin is közli majd egyiket vagy másikat, de a Borból lett művészet című weboldalon a történeteket, a rajzokat és az alkotókat is megismerheti a közönség. Csodaszép anyag, én legalábbis nagyon szeretem, és izgatottan várom, hogy milyen lesz a fogadtatása.
Hogyan reagáltak a művészek erre a kicsit szokatlan felkérésre?
Örömmel fogadták, és amennyire én tudom, kifejezetten élvezték a munkát, de majd elmesélik ők maguk, hiszen március 21-től az év során összesen 7 alkalommal felolvasóesteket szervezünk a Magvető Caféban, ahol a művek Seress Zoltán, Gazsó György, Pál András, Kaszás Gergő és Rába Roland előadásában hangzanak el. Az esteken természetesen az írók lesznek a főszereplők, és Juhász Anna kérdéseire válaszolva mesélnek az alkotói folyamatról.
Hitted volna, amikor az első Vylyan-borok palackba kerültek, hogy negyedszázaddal később az ország egyik legszerethetőbb családi pincészetét vezeted majd?
Hogy vezetem, azt nem hittem, de hogy szerethető lesz, azt reméltem. Amikor a férjemmel 1992-ben megérkeztünk Kisharsányba, a dombon, ahol most a birtokközpont áll, nem volt semmi. Kettőnk közül Pali (Debreczeni Pál, a pincészet alapítója – a szerk.) volt a teremtő, neki voltak víziói. Ma sem tudom, miért döntött úgy, hogy szőlőbirtokot fogunk építeni, de gondolkodás nélkül elfogadtam a terveit. Akkor költöztünk Kisharsányba, amikor felépült a pince, és az életünk attól a perctől összefonódott a Vylyan Szőlőbirtok életével.
Hogyan nőtt, hogyan fejlődött a vállalkozás?
Három és fél hektárnyi portugieserültetvénnyel indultunk, és ma 110 hektárról szüretelünk. A férjemben valahogy megvolt a jövőbe látás képessége, nagyon jó érzékkel hozta meg a döntéseket, én pedig igyekeztem felnőni a feladathoz: megszereztem Londonban a nemzetközi borakadémikusi diplomát, és felvérteztem magam minden szükséges tudással, hogy a kereskedelem és a nemzetközi kapcsolatok terén segíthessem a pincészetet.
.jpg)
Szükség is volt rá, hamarosan rád szakadt a birtok minden terhe…
Hálás vagyok a sorsnak, mert az első pillanattól nagyszerű emberek vettek körül a Vylyannál. Ők álltak mellettem akkor is, amikor Pali 2004-ben meghalt egy autóbalesetben. Nem volt könnyű időszak, de egyetlen pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy eladom a borászatot. Tettem a dolgomat, tudtam, hogy másnap is felkel a nap, a két kislányom és a Vylyan volt a szalmaszál, amibe kapaszkodtam. A mai napig hálás vagyok azoknak, akik akkor elhitték, hogy van bennem elég erő a folytatáshoz.
A főborászotok 1999 óta Ipacs Szabó István. Mi a munkamegosztás köztetek?
István a birtok egyik oszlopa, együtt döntünk borokról, stílusokról, irányokról. Most épp a Dobogó-dűlőt újítjuk fel, és az új telepítéseknél azokra a fajtákra helyezzük a hangsúlyt, amelyeknek nagy jövőt jósolunk. A kékfrankos a legújabb szerelmünk, szinte minden évjáratban megbízhatóan terem, és rendkívül sokoldalú.
Hogyan lehet megfogalmazni a Vylyan stílusát?
Frissítő korty és elegancia. Talán ezzel a két kifejezéssel írható le leginkább, amit a borokról gondolok. Persze, kell a koncentráció, a prémium boraink visszafogott tőketerheléssel készülnek, kell a jó minőségű hordó is, de fontos megtalálni azt a kényes egyensúlyt, hogy az elegancia és a frissítő korty mindig meglegyen.
Zajlik a telepítés, kész az új címkecsalád. Vannak további célok?
Nem szeretek célokat kitűzni. Mi van, ha elérjük? Akkor már nincs tovább? Az a jó, hogy a 110 hektár és az évi 700.000 palack ellenére is megmaradtunk egy rugalmas, folyton megújulni képes, kicsit bohém közösségnek.
.jpg)
Hol szeretsz legjobban lenni, a pincében, vagy a szőlőben?
Mindkettőt nagyon szeretem, de a Vylyan terasz a kedvencem. Egyszerűen varázslatos hely. Huszonöt éve nézem azt a panorámát, és nem tudom megunni. Tudod, mi a legjobb? Hogy igazi alkotói műhellyé váltunk, és folyamatosan inspiráljuk egymást. Imádom az őrült ötleteket, mert hiszem, hogy szebb lesz tőlük a világ, és egy kicsit boldogabban élhetünk benne.
Fotó:
Vylyan Pincészet