Vissza
Az ember olyan, mint a fa
2020.01.18. | Szabó Edit
Lenkey Géza mádi pincéje valóságos labirintus. Szűkülő-táguló járataiban hordók, üvegballonok végeláthatatlan sora, és a penészlepte palackokba töltött borokat egyre izgalmasabbá érleli az idő…
Ha belépek egy boros rendezvényre, rögtön tudom, hogy hol keresselek, mert mindig hölgyek gyűrűjében állsz…
Álldogálnak körülöttem borkedvelő férfiak is, legalábbis nekem úgy tűnik… A viccet félretéve, néha engem is meglep ez az érdeklődés, de nagyon örülök neki, mert azt jelzi, hogy figyelemre méltóak a boraink. Az első pillanattól az volt a célom, hogy rátaláljak egy sajátos, felismerhető stílusra, és azt hiszem, hogy ehhez az egyediséghez nálunk az érlelés a kulcs.
Aki egy kicsit is elmerült a témában, tudja, hogy a borok hosszú érlelésében hiszel. Ez nem kifejezetten pénztárcabarát szemlélet, és elég nagy bátorságra vall. Nem így gondolod?
Tényleg igényel némi bátorságot, de főleg türelmet és önfegyelmet, mégis nagyon örülök, hogy rátaláltam erre az útra. Kalandnak indult, de az eltelt évek alatt rengeteg megerősítést kaptam, komoly szakemberek véleménye támasztja most alá az évekkel ezelőtt meghozott döntéseim helyességét. Néhány napja jött a hír, hogy a 2005-ös birtok hárslevelűnknek 91 pontot adott a világ egyik legbefolyásosabb boros szaklapja, a Wine & Spirit. Ilyenkor azért lehet egy kicsit örülni.
Ez nem akármilyen elismerés egy közel 15 éves száraz bornak…
Pedig akkor még csak nyomokban követtem azt az utat, amin most járok. Ez a bor 7-8 hónapos palackos érlelés után forgalomba került, jó látni, hogy ilyen szépen korosodik. Ma már nemcsak palackban érlelek hosszabban, de a fahordóban is sokkal több időt töltenek a borok, és nem hónapokban, hanem években számolok. Folyamatosan feszegetem a határokat, éppen ettől izgalmas ez az egész.
Tokaj a világ legjobb termőhelyei közé tartozik, ezt senki sem vitatja. A talajtani és a klimatikus viszonyok lehetővé tennék, hogy itt hosszabban érlelt borok készüljenek, a borászatok többsége mégsem ezt a mintát követi. Mi lehet ennek az oka?
Amíg a bor a pincében van, csak áll benne a pénzed, márpedig a következő évjáratot is finanszírozni kell. Szerintem sokan tudják, hogy jót tenne a bornak az érlelés, csak nem tudják miből pótolni a bevételkiesést. Piacra dobják, és azt tanácsolják a fogyasztónak, hogy fektesse el néhány évig. De hogyan, ha nincs pincéd, nincs meg a megfelelő feltételrendszered? Én abban hiszek, hogy az érlelést a borásznak kell elvégeznie, nem bízhatjuk a fogyasztóra. Biztos vagyok benne, hogy ha nem 1-2 éves, hanem idősebb borokkal lépnénk ki a nemzetközi porondra, ott is nagyobb sikerünk lenne. Ez a borvidék valóban páratlan lehetőségeket rejt, csak rajtunk múlik, hogy meg tudjuk-e mutatni az értékeit.
A Lenkey Pincészet most már két évtizedes múltra tekint vissza, minden évben vissza tudsz nyúlni egy-két izgalmas, hosszan érlelt tételhez. De kezdetben hogyan éltél túl, miből pótoltad a kieső bevételt?
Van egy jól működő családi vállalkozásunk, két esztergályosműhelyt is viszünk Kispesten. Az édesapám esztergályosmester volt, az öcsém lépett a nyomdokaiba, de az édesanyám és a húgom is a vállalkozásban dolgozik. Én pedig a pincészetet vittem tovább.
A mádi pince az édesapád álma volt?
Igen, ő szeretett volna mindig bort készíteni. Már a nyolcvanas évektől rendszeresen eljárt Tokajba szüretelni, hazahozta a mustot, és a kispesti házunkban erjedt ki a bor. Ebből a kezdeti időszakból még őrzünk egy üvegballonnyit, és amikor megkóstoljuk, mindig kiderül, hogy édesapámnak volt a borhoz érzéke. Izgő-mozgó ember volt, sokat tett a közért, politizált, majdnem országgyűlési képviselő lett belőle, de az állandó stressz aláásta az egészségét, és az orvosok életmódváltást ajánlottak. Úgy volt, hogy vesz Tokajban egy kicsi szőlőt, hozzá egy pincét, és ott hobbiborászkodásba kezd.
Aztán egy kicsit nagyobbak lettek a léptékek…
Annyira erős volt benne a vállalkozói véna, hogy meg se álltunk tíz hektárig. Ami pénzt összeesztergált a család 30 év alatt, azt mi édesapámmal két év alatt elköltöttük a borászatra. Lett belőle szőlő, traktor, pince, felépült a ház, és ő oda is költözött Mádra. Az első két szüretet 1999-ben és 2000-ben még levezényelte, de utána nagyon beteg lett, és 2001 augusztusában itt hagyott bennünket.
A halála után felmerült a kérdés, hogy mi legyen a pincével?
Nem igazán. Az utolsó tavaszán egy négyszemközti beszélgetésben arra kért, hogy ha van hozzá erőnk, akkor váltsuk valóra, amit eltervezett. Nem volt tehát más út előttünk, de valójában nem esett igazán nehezünkre beleállni ebbe a történetbe.
Ennek már majdnem két évtizede. Megbántad valaha?
Nem bántam meg, de az élet fontos kérdésein sokszor elgondolkodom. A családom Budapesten élt, én pedig a hetek java részét Mádon töltöttem. A fiaim nélkülem nőttek fel, a házasságom tönkrement, bár ezt hiba lenne kizárólag a szőlőbirtok rovására írni. Magányos emberré váltam, ma is kétlaki életet élek, de a szőlő, a bor megkívánja, hogy mellette legyél, hát az időm nagy része itt telik Mádon, kettesben a kutyámmal. Ha azt kérdezed, szánnék-e a fiaimnak ilyen életet, arra azt mondom, hogy nem. Ha viszont úgy viszel egy borászatot, hogy ott van melletted a családod, velük fekszel, velük kelsz, miközben itt van a szőlőd és a pincéd karnyújtásnyira, az fantasztikus. Vannak jó barátaim a környéken, akiknek ez megadatott.
Bár megnyugtató a biztos családi háttér és a két esztergályosüzem, nem lehet a végtelenségig abból pótolni a hiányt. Szabtál magadnak valami határidőt, hogy mikor állítod saját lábára a pincészetet?
Édesapámmal kezdetben 5 évet tűztünk ki, amit én a halála után 10 évre hosszabbítottam, de ez is hiú ábrándnak bizonyult. Tavaly történt meg az áttörés, akkor már külföldön több bort adtunk el, mint itthon, és az érdeklődés azt mutatja, hogy ez az év is jól indul. Remélem, mostantól egyre könnyebb lesz.
Ennyire fontos a külföldi piac?
Nagyon fontos. Szepsy István bátyám egyszer régen azt mondta, hogy a mi borainknak külföldön vannak az igazi vásárlói. Nagyon bíztam benne, hogy téved, de mint annyi másban, ebben is igaza lett. A tapasztalat azt mutatja, hogy a Lenkey-féle érlelt borokat külföldön jobban értik és értékelik, mint itthon. Amerikába, Kanadába, Franciaországba, Németországba már szállítunk, és remélem, az angol piacot is sikerül meghódítani.
A magyar piac ebből a szempontból teljesen reménytelen?
Az utóbbi években talán már kezd elfogadottabbá válni az a stílus, amit az én boraim képviselnek, de ez a borfogyasztóknak csak egy kicsi szeletére igaz. A magyar átlagfogyasztó a friss borokat keresi, az érleltebb, összetettebb, sűrűbb szövetű, komolyabb tételek iránt kisebb a kereslet. Mi ráadásul 2015 óta az összes területünkön áttértünk az ökológiai művelésre, vegyszermentesen dolgozunk, ami sokkal munkaigényesebb, de ezt képtelenség érvényesíteni a bor árában.
Miért drágább az ökológiai művelés?
Mert sokkal több emberi kézre van hozzá szükség. Azt szokták mondani, hogy egy jó zöldmunka felér két permetezéssel, de az se mindegy, hogy hol vannak az ültetvényeid. Könnyebb megvédeni a szőlőt, ahol jobban jár a szél, az én területeim viszont zömmel a mádi katlanban vannak. Csodálatos termőhely, de itt sokkal nehezebb vegyszermentes növényvédelmet folytatni, és extrém esetben az is előfordulhat, hogy elveszíted a termést.
Megéri a kockázatot?
Ez nem kérdés. Felelős vagyok a természetért, a boraimért, a fogyasztóimért. 2015-18 között voltak ugyan áldozatok, de elviselhető volt a veszteség, tavaly viszont volt olyan területem, ahonnan mindent elvitt a peronoszpóra. Három héten keresztül esett az eső, és utána nem tudtunk rámenni a földre. Felszívódó szerekkel még meg lehetett volna menteni a termést, de olyasmit nem használunk, így végig kellett néznünk, ahogyan minden az enyészeté lesz. Még egy ilyen évet nem tudnánk elviselni.
Hol vannak a területeid?
Nyolc dűlő 15 parcellájában, csak hogy ez se legyen olyan egyszerű. Középhegy, Holdvölgy, Úrágya, Kishegy, Vilmány, Bomboly, Betsek-Korposd, Hegyfarok. A többségük nagyjából 40 éves tőke, a Középhegy viszont egy 70 éves bakműveléses szőlő. Mindegyiket másért szeretem, de az Úrágyában látom a legnagyobb potenciált.
Túlélő, Fecsegő, Kis családom, Az élet szép… Sok olyan borod van, ami csak egyszer készül. Ezzel magadat szórakoztatod?
Próbálok színt vinni a borkészítésbe. Néha ad olyan magas labdákat a természet és az élet, amiket nem lehet nem leütni. Valóban nem egyhangú a szortimentem, amivel a kereskedőknek komoly fejfájást okozok, de már kezdik megszokni. Van olyan, amiből 222 palack készült összesen, de egyik boromból se töltök 3000 palacknál többet.
Milyen különlegességeket őrzöl most a pincédben?
Például a 2009-es hárslevelűt, na meg a 2006-os Úrágya furmintot, ami a Tíz év után nevet kapta. De készítettem pét-natot, és érlelődik egy 13 napig héjon áztatott furmint is a Vilmány-dűlőből, kén nélkül. Sokat várok a 2016-as évjárattól, azok a borok erősebb pörkölésű új hordóba kerültek, kíváncsi vagyok, mit szólnak hozzá a fogyasztók, mert ilyet nálam még biztosan nem ittak. És eléggé különleges a Korai örömök házasításom is, amiben Hegyalján nem honos szőlőfajtákat is találunk. Került bele zengő, zenit, zalagyöngye, cserszegi fűszeres, ottonel muskotály, sárga muskotály és Irsai Olivér. Van, amikor egy évig érlelem új hordóban, és meg se kottyan neki. Zempléni tájborként kerül forgalomba.
Mennyire vagy népszerű borász?
Azt hiszem, most már kezdik ismerni a nevünket. Megdolgoztunk a népszerűségért, de igyekszünk ezt szerényen kezelni. Nem tartom magam sztárborásznak, és nem is szeretnék azzá válni. Az engem is meglepett, hogy bekerültünk néhány színvonalas helyre, tartja a borainkat többek között a Babel, a Borkonyha, a Costes Downtown, a Fricska, a Kadarka, a Pomo d’Oro és az Olimpia is. Jólesik a bizalom, nem tagadom.
Ha nincs az édesapáddal az a négyszemközti beszélgetés, talán nem ilyen életet választottál volna magadnak. Tudsz örülni a boraidnak igazán?
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érzek néha fáradtságot. Tagadhatatlan, hogy volt idő, amikor jobban szárnyaltam, jobban vitt a lendület. Az ember olyan, mint a fa. Megtépázza a vihar, megrágja a szú, de új levelet hoz. Bármennyire nehéz és fárasztó, egy jól sikerült bornak nagyon tudok örülni. Van fejlődés, az látható, de már elfogadtam, hogy pénzügyi értelemben gazdag ember soha nem leszek. Soha nem lesz annyi pénzem, amennyit ne tudnék rákölteni azonnal a borászatra.
Mire vágysz, miben hiszel?
Mi, borászok évjáratokban számoljuk az időt, és talán egy kicsit másként is gondolkodunk arról, hogy mi van előttünk, és mit hagytunk magunk mögött. Ötvenegy éves vagyok. Szeretném, ha az eltelt évek nem múlnának el nyomtalanul, ha lenne néhány ember, aki felismeri a boraink stílusát, és örömét lelné bennük. És szeretném, ha ez a történet folytatódna, ha a gyerekeim, a húgom és az öcsém gyerekei között lennének olyanok, akik itt képzelik el a jövőt. Ha ideköltöznének a családjukkal, és tovább szépítenék ezt a birtokot. Ha valaki most megígérné, hogy ez így lesz, azt mondanám, hogy boldog ember vagyok.
