Vissza
Minden titkomat nem árulhatom el
2016.04.30. | Szabó Edit
Beszélgetés Romsics Lászlóval
Tíz évig tartó tanulás, tengernyi akadály és vizsga leküzdése után már csak egyetlen erőpróba választotta el a Master of Wine címtől, ám ezt a magasságot végül nem sikerült megugrania. Kudarc vagy felszabadulás? Erről beszélgettünk Romsics Lászlóval, aki február eleje óta a Csányi Pincészet vezérigazgatójaként új kihívásokkal néz szembe.
Tíz évig tartó tanulás, tengernyi akadály és vizsga leküzdése után már csak egyetlen erőpróba választotta el a Master of Wine címtől, ám ezt a magasságot végül nem sikerült megugrania. Kudarc vagy felszabadulás? Erről beszélgettünk Romsics Lászlóval, aki február eleje óta a Csányi Pincészet vezérigazgatójaként új kihívásokkal néz szembe.
Kiváló borász, tevékenységére megkülönböztetett figyelem irányul. E pillanatban Magyarországon nincsen nála képzettebb borszakértő. A legmagasabb szintű borismereti kurzus tanára, a Vince Magazin szakmai tanácsadója, konferenciák, kerekasztal-beszélgetések állandó szereplője; véleménye sokak számára mértékadó, megkérdőjelezhetetlen. Nevét jó tíz éve szép fokozatosan tanulta meg a magyar borértő közönség. Először csak a szakmabeliek szájából hangzott egyre gyakrabban: „a Master of Wine cím első magyar várományosa”, aztán egyre szélesebb körhöz jutott el a hír: ő az a honfitársunk, aki mindeddig a legközelebb jutott a borvilág Jedi-lovagjainak áhított elitklubjához.
Tengernyi akadály és vizsga leküzdése után az utóbbi három évben már csak egyetlen erőpróba választotta el a vágyott címtől, ám ezt a magasságot végül nem sikerült megugrania. Kudarc vagy felszabadulás? Erről beszélgettünk Romsics Lászlóval, aki a Törleynél eltöltött bő két évtized után február eleje óta a Csányi Pincészet vezérigazgatójaként új kihívásokkal néz szembe.
Szinte egy ország izgult érted. Olyanok is, akik nem ismertek, de tudták, hogy készülsz erre az embert próbáló vizsgára, és fel tudták mérni ennek a súlyát és nehézségét. Szeptemberben kiderült, hogy nem sikerült. Fel lehet ezt dolgozni?
Nem könnyű, de fel lehet és fel is kell dolgozni. Az utolsó alkalommal már úgy mentem el, hogy bármi lesz is az eredmény, megadom magam a sorsnak. Ennek ellenére még mindig van bennem egy „mi lett volna, ha” érzés. Remélem, lassan ez is elmúlik. Viszont a mai napig fáj, hogy éppen a külföldi borok élvezetétől fosztott meg az utóbbi egy-két év. A felkészüléshez megkóstolt borok – még a legjobbak is – lassan az ellenségeimmé váltak. Már nem jelentett örömöt, ha kinyitottam egy-egy palackot, sőt a végén odáig jutottam, hogy gyomoridegességet éreztem, ha nekiálltam kóstolni. Talán túlzásnak tűnhet, de néha egyenesen elfogott a rosszullét. Még most, hónapokkal a vizsgaeredmény kézhezvétele után sem fogyasztok szívesen külföldi bort, és nem teszem be a lábam abba a helyiségbe, ahol a borokat tárolom. Szerintem ez nem normális, de beszélgettem az évfolyamtársaimmal, és tudom, hogy ezzel egyáltalán nem voltam, nem vagyok egyedül.
Kudarcként élted meg?
Nem, de szokatlan a helyzet. Ez az első olyan dolog az életemben, amit elkezdtem, de nem fejeztem be. Kitartó vagyok, azt hiszem, mindent megtettem. Azokban az években, amikor a vizsgákra készültem, az egész napom tanulásból állt, egyetlen perc lazítást, egyetlen szabad hétvégét sem engedélyeztem magamnak. Visszagondolva nem is értem, honnan volt ennyi energiám. Felkészült voltam, ezért az a legrosszabb, hogy igazából nem tudom megmagyarázni, miért nem sikerült. Engem a kudarcok sosem keserítenek el, még ha egy adott pillanatban csalódást is okoz valamilyen nem várt esemény, vagy éppen ez esetben a sikertelen eredmény. Az viszont bosszantó, hogy a tanulás során jóval kevesebb segítséget kaphatott az, aki nem Angliában vagy éppen Londonban élt. Az iskola persze számos példát hoz fel arra, hogy hány külföldi diák szerezte meg a címet, a statisztika azonban azt mutatja, hogy a végzettek jó része angol anyanyelvű, vagy gyerekkorától tanulta a nyelvet.
Tíz évig tanultál, jártad a világ borvidékeit, megismerted a legfontosabb döntéshozókat. Igaz, a címet nem nyerted el, de a megszerzett tudás a tiéd marad. E pillanatban Magyarországon nincsen nálad képzettebb, tapasztaltabb borszakértő. Jól tudom, hogy amin rengeteg abszolvált vizsga után végül elvéreztél, az egy háromnapos kóstolás, amelynek külön-külön mindegyik része sikerült már a korábbi években, csak egyszerre nem jött soha össze a három?
Igen, mondhatjuk, hogy végső soron mindent tudok, csak a követelményrendszer szerint ez nem elfogadható. A szigor indokolt, szerintem a Master of Wine intézetnek nem érdeke, hogy túl sok MW legyen a világon, hiszen ez jelentősen csökkentené a cím értékét. Azt azért tegyük hozzá, hogy ez tényleg nagyon nehéz vizsga.
Pontosan mi a feladat? Hogyan áll össze a három nap?
Minden reggel eléd tesznek tizenkét pohár bort, amelyekről szín, illat és íz alapján meg kell mondanod, hogy a világ melyik borvidékének melyik részéről származik, melyik évjáratban készült, milyen szőlőből, nagyjából mennyi az ára, milyen a minősége, és mennyire komoly jövőt jósolsz neki. Képzeld el, hogy iszonyatosan izgulsz, remegsz kívül-belül, minden idegszálad pattanásig feszül, miközben az összes érzékszervedet csúcsra járatod, mert meg kell mondanod, hogy mi az, amit kóstolsz. És minden állításodat meg is kell indokolnod, természetesen angol nyelven. Az érvek persze tanulható adatokra támaszkodnak, tehát nem azért bukik el a vizsgázók 90%-a, mert ezeket nem tanulta meg, vagy nem tud kóstolni. Akik eddig eljutnak, már nagyon jól kóstolnak, egészen apró nüanszokat megéreznek a borokban. De ha nem megfelelő a lelkiállapot, nem fog sikerülni.
A felkészülésben kaptál valamilyen segítséget? Jelezték az oktatók, hogy hol kellene esetleg erősítened, mik a gyenge pontjaid?
Az esszéinket időnként értékelték a tanárok, de megesett, hogy ketten két különböző minősítést adtak ugyanarra a dolgozatomra. Arra is van lehetőség, hogy végzett Master of Wine-ok segítségét kérjék a diákok, de azért természetesen fizetni kell. A vizsgákat azonban csak betűkkel értékelik, egy A-tól F-ig tartó skálán. Az A és a B azt jelenti, hogy megvan a vizsgád, a többi azt, hogy megbuktál. De amikor egy vizsgádra éveken keresztül C-t kapsz, mindenféle szöveges magyarázat nélkül, sőt a kijavított vizsgalapodat sem nézheted meg, akkor nehéz megfejteni, hol veszíted el folyton azt a néhány pontot, ami a B-hez kellene. Így nehéz fejlődni. Nagyon szurkolok azoknak, akik még ott tanulnak, és remélem, hogy alapos felkészüléssel, megfelelő lelki kondíciókkal sikeres vizsgát tesznek.
Nem csodálom, hogy húztál egy vonalat, és úgy döntöttél, hogy nem próbálkozol tovább. Hogyan változott az életed ezek után?
Amíg az eredmény meg nem érkezett, nem gondolkodtam. Furcsamód azt éreztem, hogy ez a vizsga megvan. Utólag kiderült, hogy olyan boroknál hibáztam, amelyeket korábban nemcsak kóstoltam, de már tanítottam is. Tudom, hogy az agy stresszhelyzetben sokszor megmagyarázhatatlanul működik, de ebbe akkor se könnyű beletörődni. Megkaptam az eredményt, aztán hetekig azon rágódtam, hogy hogyan ronthattam el. Minden éjjel újra és újra végigéltem a vizsgát, hol álmomban, hol félig ébren, töprengtem, mit is éreztem, mit írtam, miért azt írtam. Miközben folytatódtak a dolgos hétköznapok, és mintha mi sem történt volna, jártam be dolgozni a Törleybe.
Nem gondoltál arra, hogy váltanod kellene? Hogy talán új kihívásokat kellene keresned?
Egyáltalán nem. A Törleynél képzeltem el a jövőmet. Huszonegy éve dolgoztam náluk, partnerek voltak a taníttatásomban, nem gondoltam, hogy el kellene mennem. Különben sem vagyok ugrálós típus. Jó helyem volt ott, megbecsült tagja voltam a csapatnak, bár azt szerettem volna, ha a megszerzett tudást jobban hasznosíthatom. Aztán egy szép napon valaki megkeresett.
Kicsoda?
A Csányi Pincészet. Kérték, hogy üljünk le beszélgetni, mert van egy vezérigazgatói feladat, és rám gondoltak.
Ismerted a pincészetet?
A borokat jól ismertem, és jártam ott korábban, de nem voltak naprakész információim. Az első beszélgetés után még következett néhány, aztán végül januárban csaptunk egymás tenyerébe, és február elején kezdtem el a munkát vezérigazgatói minőségben.
Mi az, ami számodra ebben a feladatkörben kihívást jelent?
Sok minden. Nagy öröm, hogy a szőlőterületek szépen műveltek és a borvidék legjobb adottságú dűlőiben vannak. Ebben a pincészetben korábban is minőségi munkára törekedtek, de azért szemléletben tudok újat hozni. Nem használnék olyan nagy szavakat, hogy „világszemléletet” akarok itt meghonosítani, de beutaztam a világot, és rengeteg olyan tapasztalatmorzsát összegyűjtöttem, amit itt most egybe lehet gyúrni. Azt a tudást, amit a tízéves tanulás alatt megszereztem, nagyon jól fogom itt hasznosítani.
Melyek azok a stratégiailag fontos lépések, amelyek már az első két hónap után is látszanak?
Az a legfontosabb, hogy megismerjem a munkatársaimat, mert velük együtt szeretnék kialakítani egy olyan víziót, amelyre fel lehet építeni a kommunikációs és a marketingstratégiát. A cél az, hogy sokkal jobban megismerjenek bennünket a fogyasztók, és kiderüljön rólunk, hogy ez a pincészet igen jó, magas minőségű prémium borokat is készít.
A Csányi Pincészet borait a piac jó ár-érték arányú, gyümölcsös borokként tartja számon...
Szerintem ez nagyon jó szemlélet, semmiképpen sem szeretnék rajta változtatni. A Teleki sorozat minden bora ellenőrzött területről származó szőlőből készült, jól iható, megfizethető. Minden adott ahhoz, hogy bizalmat keltsen a fogyasztóban. A Chateau Teleki sorozat viszont kétségkívül a legmagasabb minőséget képviseli a piacon. Hogy a bor gyümölcsös, jó ivású legyen, az a pincészet minden termékénél követelmény. A két szint között természetesen van különbség koncentrációban, komplexitásban, tehát a Teleki és a Chateau Teleki markánsan elválik egymástól, de a magas minőséget képviselő sorozatnál sem szeretném nehezebbé, súlyosabbá tenni a borokat. „Kérek még egy pohárral!” – számomra ez a pincészet mottója.
Meg kell kérdeznem, hiszen 21 évig egy pezsgőpincészetnél dolgoztál: lesz Teleki pezsgő?
Minden titkomat nem árulhatom el. Maradjunk annyiban, hogy sok mindenen gondolkodom; kiderül majd, hogy mit tudunk belőle megvalósítani. Az viszont biztos, hogy szeretnénk egy kicsit hangosabban kommunikálni, mert örülnék, ha mindenki tudná, hogy milyen fantasztikus területeken terem a szőlőnk. Van ültetvényünk a Jammertál és az Agancsos-dűlőben, de még a Kopáron is. Villány legismertebb, legfelkapottabb dűlőiből készítünk bort, és ez engem is büszkeséggel tölt el. Nagyon örülök, hogy olyan helyen dolgozhatom, ahol ilyen lehetőségek vannak, és nemcsak a szőlőben. A hátterünk is biztosított, minden adott ahhoz, hogy nagyon jó borokat készítsünk.
