Vissza
Most váltunk felnőtté
2017.03.16. | Szabó Edit
Beleszületett a borászkodásba, de ahogyan ő mondja, nem szőlőt termel, hanem szőlőtőkéket gondoz, és a kétkezi munkájával egy őshonos kultúrát ápol. Ludányi Balázs, a Centurio Szőlőbirtok borásza hisz a termőhely erejében, azért is lett a Magna Mátra alapító tagja…
Néhány évvel ezelőtt adtak egy nagy tőkeinjekciót a mátrai kommunikációnak. Akkor készült egy könyv is, voltak hirdetések, mozgolódás támadt, úgy éreztük, hogy lendületet kapott a Mátrai borvidék. Aztán elültek a hullámok, és minden visszatért a régi szürkeségbe. Vajon mi lehet ennek az oka?
Ezen egyáltalán nem kell csodálkozni. Minden, ami jó, alulról szerveződik, de amit felülről próbálnak rátolni az emberekre, az nem lesz hosszú életű. A szív és az akarat azonban – ha jó helyzetfelismeréssel és jó célokkal párosul – csodákra képes. Az elmúlt tíz évben közelről volt alkalmam figyelni a magyar borászat és a Mátra helyzetét, és biztos vagyok benne, hogy tiszta és igaz emberi történetekre van szükség egy borvidék felemeléséhez.
.jpg)
Az elmúlt tíz évben? Úgy tudtam, hogy beleszülettél a borászkodásba…
Ez így is történt, ebben a közegben nőttem fel: mióta az eszemet tudom, a szőlő és a bor határozza meg az életemet, de szerintem csak az elmúlt tíz évben váltam elég felnőtté ahhoz, hogy megértsem a helyzetet és a viszonyokat.
Mennyit változott a családi pincészet azok után, hogy te is beléptél a vállalkozásba?
Nagyon sokat, és ebben szerencsére az édesapám is jó partnernek bizonyult. Budafokon érettségiztem, Gyöngyösön szereztem agrármérnöki képesítést, de a szakma fortélyait tőle tanultam, és a mai napig mindent megbeszélünk. Közösen döntöttünk úgy, hogy új útra lépünk, és miután más szemlélettel kezdtünk gazdálkodni, megérkeztek az első komolyabb sikerek. 2008-ban már készült a birtokon két olyan bor – egy szürkebarát és egy sárga muskotály –, amelyekre a szakma és a közönség egyaránt felfigyelt.
Miben állt a változás?
Főként a szőlőt érintette. Gyomirtót addig se nagyon használtunk, de a felszívódó szereket is teljesen elhagytuk 2011-től, és komoly terméskorlátozást vezettünk be. Mivel nem lát semmiféle vegyszert, a szőlő az azóta eltelt időszakban örvendetesen megerősödött, de ennek a felfogásnak természetesen veszélyei is vannak, hiszen bizonyos évjáratokban nehezebben védekezünk a kártevők ellen. Panaszra azonban szerencsére nincs okunk, mindössze 3 hektáron gazdálkodunk, de rentábilis a birtok.
Nem fog nőni a terület?
De, egy picit még nagyobb lesz, 2017-ben és ’18-ban egy-egy parcellával bővülünk, de ez nem jelent látványos változást. Marad a kékfrankos a domináns fajta, de 2018-ban a tervek szerint 500 laskaoltványt is a földbe helyezünk. Szentesi József segítségével jutunk a csapvesszőkhöz, és a Diós-dűlőbe telepítjük ezt a régi szőlőfajtát. Reméljük, hogy beváltja a hozzá fűzött reményeket, hiszen Kárpát-medencei fajtaként valamikor hozzátartozott a kultúránkhoz.
(1).jpg)
Kik hatottak rád, kik formálták az ízlésedet, a gondolkodásodat?
A pályám kezdetén ért néhány fontos impulzus. Egy Németh Attila Gábor-kóstoló után kezdtem megérezni a Mátra nagyságát. A 2004-es borait néztük végig, és az olyan mély nyomokat hagyott bennem, hogy ma is tisztán emlékszem minden egyes tételre. Fontosak voltak a beszélgetéseim Szentesi Józseffel, Alkonyi Lászlóval, valamint az első találkozások Losonci Bálinttal, aki ideköltözése után a borvidék egyik legfontosabb szereplőjévé vált. Tudom, hogy amit csinálunk, azt inkább ösztönösen, mint tudatosan tesszük, de fontos, hogy bár idealista emberek vagyunk, nem álmokat kergetünk. A mi idealizmusunk racionalizmussal párosul.
A Magna Mátra alapító tagja vagy. Nyolc borászat összefogott, és elhatározta, hogy megmutatja, miben rejlik a mátrai borok ereje. Miért éppen most? Most jött el az idő?
Azért most, mert kellettek hozzá találkozások és érzések, amelyek megérlelték az akaratot. Igen, most jött el az idő, mert most nőttünk fel: ma már nemcsak szakmai, hanem emberi oldalról is bele tudjuk tenni a szükséges energiát ebbe az elképzelésbe.
Mit akar a Magna Mátra?
A Mátrát definiálni. Megmutatni, hogy milyen az, amikor egy termőhely életereje az ott születő természetes borokban megmutatkozik.
Sokan azt gondolták, hogy a Mátra definiálása már megtörtént. „A könnyű, illatos fehérborok hazája” – hangzott a meghatározás, és ezzel mindenki egyetérteni látszott...
Szeretném leszögezni, hogy nem vagyok technológiaellenes. Egy bizonyos szőlőmennyiség fölött elengedhetetlen a technológia és a különböző adalékanyagok használata. Aki így szeretne borászkodni, tegye bátran, nincs azzal semmi baj. De egyvalamit nem szabad elfelejtenünk: könnyed, illatos, friss borokat bárhol lehet készíteni, ahhoz nem kell különleges adottságú termőhely, és nem az ilyen borok tesznek naggyá egy borvidéket.
Nem tartasz attól, hogy miközben a Magna Mátra boldogan hívja tagjai sorába a hasonló módon gondolkodó borászokat, végül mégis szakadásra kerül a sor, mert nem tud mindenki azonosulni ezekkel az elképzelésekkel?
A szétszakítás nem cél, de ami nem tartozik egybe, annak el kell válnia egymástól. Ahogyan az előbb is mondtam, tiszteletben tartom, ha valaki másként gondolkodik, de a párbeszéd, a véleménycsere nagyon fontos. Meg kell hallgatnunk egymást, hogy tovább tudjunk haladni. Az lenne a legjobb, ha minden mátrai termelő csatlakozna hozzánk, de senkit sem szeretnénk erőszakosan meggyőzni a magunk igazáról.
Miért éppen a Kárpát-medencei fajtákban látjátok a jövőt?
Mert csak autochton fajtákkal lehet erős az identitásunk. Ezekkel a szőlőkkel kell dolgoznunk, egyre magasabb szinten. Attól lesz valami egyedi és különleges, hogy eredetiségre törekszik. Nem valami után kell menni, hanem valami előtt.
Március 20-án lesz a Magna Mátra bemutatkozó rendezvénye a Pesti Vigadóban. Magna borotok egyelőre nincsen, hiszen csak most jött létre az egyesület. Mit kóstolhat majd a közönség?
Olyan borokat hozunk, amelyek a Magna Mátra szemlélete szerint készültek, és ez akkor is igaz, ha világfajtáról beszélünk. Én a Diós-dűlőben termett 2015-ös kékfrankost, a 2016-os Négynapos szürkebarátot és az ugyancsak 2016-ban szüretelt Fáy-domb sárga muskotályt kínálom majd.
.JPG)
És kinek a borát ajánlod feltétlenül?
Nagyon sok jó bor lesz majd, de aki igazi újdonságot és meglepetést szeretne, az Major Levente Sárhegyi olaszrizlingjét feltétlenül kóstolja meg.
Azt hittem, Benedek Pétert fogod mondani. Mióta is vagytok barátok?
Nem olyan régóta, csak 36 éve. A borásztársadalomban ő a legjobb barátom. Nagyjából a születésünk pillanatától elválaszthatatlanok vagyunk. Gyerekkorunkban rengeteget játszottunk együtt, száguldoztunk azokon a tömött gumis kis bicikliken, benne voltunk minden csínyben, és ma is mindent megbeszélünk. Örülök, hogy a mátrai borok jövőjét is egyformán látjuk.
A kóstoló után milyen munka vár rátok?
Haladunk tovább a megkezdett úton. Attól a pillanattól, hogy az ember nem szőlőt termel, hanem szőlőtőkéket gondoz, hogy a kétkezi munkájával egy őshonos kultúrát ápol, már éretten gondolkodik. Mi a Mátráért küzdünk, a Mátrának szurkolunk, és ha a Mátra nyer, akkor mindenki nyer, nemcsak a borászok, hanem az ott élő, az ott születő, az ott dolgozó és az oda kirándulni járó emberek is. A magyar borkultúra érték, közösen kell őriznünk. Tudom, vannak, akik nem nézik jó szemmel a Magnát, akik úgy érzik, hogy keresztezzük az útjaikat. Pedig a cél közös, csak az út más, amin járunk, hogy elérjük. Le kellene tenni a fegyvert, és nem háborúzni egymással, hanem konstruktívan fellépni. Mi nyolcan már elkezdtünk egy párbeszédet. Még sehová nem jutottunk el, de már meghoztunk egy fontos döntést: a Mátra jövőjéről a későbbiekben együtt szeretnénk gondolkodni.
További írásaink a Mátráról, a Magna Mátráról és az egyesület tagjairól:
Éljen a természet! – Beszélgetés Major Leventével
Hiszünk a Mátrában – Beszélgetés Benedek Péterrel
Megmozdul a föld
Ébred a Mátra
Fotó:
facebook