Vissza
Most váltunk felnőtté
2017.03.16. | Szabó Edit
Beleszületett a borászkodásba, de ahogyan ő mondja, nem szőlőt termel, hanem szőlőtőkéket gondoz, és a kétkezi munkájával egy őshonos kultúrát ápol. Ludányi Balázs, a Centurio Szőlőbirtok borásza hisz a termőhely erejében...
Néhány évvel ezelőtt adtak egy nagy tőkeinjekciót a mátrai kommunikációnak. Akkor készült egy könyv is, voltak hirdetések, mozgolódás támadt, úgy éreztük, hogy lendületet kapott a Mátrai borvidék. Aztán elültek a hullámok, és minden visszatért a régi szürkeségbe. Vajon mi lehet ennek az oka?
Ezen egyáltalán nem kell csodálkozni. Minden, ami jó, alulról szerveződik, de amit felülről próbálnak rátolni az emberekre, az nem lesz hosszú életű. A szív és az akarat azonban – ha jó helyzetfelismeréssel és jó célokkal párosul – csodákra képes. Az elmúlt tíz évben közelről volt alkalmam figyelni a magyar borászat és a Mátra helyzetét, és biztos vagyok benne, hogy tiszta és igaz emberi történetekre van szükség egy borvidék felemeléséhez.
.jpg)
Az elmúlt tíz évben? Úgy tudtam, hogy beleszülettél a borászkodásba…
Ez így is történt, ebben a közegben nőttem fel: mióta az eszemet tudom, a szőlő és a bor határozza meg az életemet, de szerintem csak az elmúlt tíz évben váltam elég felnőtté ahhoz, hogy megértsem a helyzetet és a viszonyokat.
Mennyit változott a családi pincészet azok után, hogy te is beléptél a vállalkozásba?
Nagyon sokat, és ebben szerencsére az édesapám is jó partnernek bizonyult. Budafokon érettségiztem, Gyöngyösön szereztem agrármérnöki képesítést, de a szakma fortélyait tőle tanultam, és a mai napig mindent megbeszélünk. Közösen döntöttünk úgy, hogy új útra lépünk, és miután más szemlélettel kezdtünk gazdálkodni, megérkeztek az első komolyabb sikerek. 2008-ban már készült a birtokon két olyan bor – egy szürkebarát és egy sárga muskotály –, amelyekre a szakma és a közönség egyaránt felfigyelt.
Miben állt a változás?
Főként a szőlőt érintette. Gyomirtót addig se nagyon használtunk, de a felszívódó szereket is teljesen elhagytuk 2011-től, és komoly terméskorlátozást vezettünk be. Mivel nem lát semmiféle vegyszert, a szőlő az azóta eltelt időszakban örvendetesen megerősödött, de ennek a felfogásnak természetesen veszélyei is vannak, hiszen bizonyos évjáratokban nehezebben védekezünk a kártevők ellen. Panaszra azonban szerencsére nincs okunk, mindössze 3 hektáron gazdálkodunk, de rentábilis a birtok.
Nem fog nőni a terület?
De, egy picit még nagyobb lesz, 2017-ben és ’18-ban egy-egy parcellával bővülünk, de ez nem jelent látványos változást. Marad a kékfrankos a domináns fajta, de 2018-ban a tervek szerint 500 laskaoltványt is a földbe helyezünk. Szentesi József segítségével jutunk a csapvesszőkhöz, és a Diós-dűlőbe telepítjük ezt a régi szőlőfajtát. Reméljük, hogy beváltja a hozzá fűzött reményeket, hiszen Kárpát-medencei fajtaként valamikor hozzátartozott a kultúránkhoz.
(1).jpg)
Kik hatottak rád, kik formálták az ízlésedet, a gondolkodásodat?
A pályám kezdetén ért néhány fontos impulzus. Egy Németh Attila Gábor-kóstoló után kezdtem megérezni a Mátra nagyságát. A 2004-es borait néztük végig, és az olyan mély nyomokat hagyott bennem, hogy ma is tisztán emlékszem minden egyes tételre. Fontosak voltak a beszélgetéseim Szentesi Józseffel és Alkonyi Lászlóval is. Tudom, hogy amit csinálok, azt inkább ösztönösen, mint tudatosan teszem, de fontos, hogy bár idealista vagyok, nem álmokat kergetek. Az én idealizmusom racionalizmussal párosul.
Miért éppen a Kárpát-medencei fajtákban látjátok a jövőt?
Mert csak autochton fajtákkal lehet erős az identitásunk. Ezekkel a szőlőkkel kell dolgoznunk, egyre magasabb szinten. Attól lesz valami egyedi és különleges, hogy eredetiségre törekszik. Nem valami után kell menni, hanem valami előtt.
Fotó:
facebook