Rácsodálkozni ismert dolgokra

– Szinte kötelező feltennem: mikor kerültél közelebb a fényképezéshez?
Egész pontosan nem tudnám megmondani, hiszen a vizualitás régóta meghatározó számomra, de nagyjából 6-7 éve foglalkozom profi szinten a fotózással. Azóta érdekel jobban az, hogyan csillog a pohár és a palack, mint az, hogy mi van benne. Természetesen az is érdekel, de én a képkultúrában szeretnék maradandót alkotni.

– Mit szeretsz a legjobban a fotózásban?
Jó érzés, ha meg tudom mutatni az embereket, a képeimen keresztül olyan teljesítményeket, amelyek a saját műfajukban kimagaslóak. Ritkán vagyok tökéletesen elégedett a munkámmal, de ez egyben folyamatosan arra is sarkall, hogy fejlődjek.

– Tokaj?
A könyv kapcsán ismertem meg alaposabban a borvidéket, ami lenyűgöz a mai napig. A világ egyik legjobb borvidéke, de tájként is fantasztikus. Évszakról évszakra folyamatosan változik, minden egyes reggel újabb csoda születik, és ha sikerül ezeket a pillanatokat visszaadni, az óriási érzés. Büszke vagyok arra, amit Molnár Péter, a Patricius Borház birtokigazgatója mondott, hogy bár nem vagyok helyi ember, úgy sikerült az általuk jól ismert helyeket megmutatnom, mintha idevalósi lennék.
Szeretném a képeimen keresztül szemléltetni a megalkuvás nélküli munkát, ami például a Bott Pincét jellemzi, de akár említhetném Szilágyi Lászlót is, ahogy Csipkerózsika-álmából felébresztette a Szil-völgyet. Egy-egy kép segíthet közelebb hozni az ő munkájukat azokhoz, akik csak a végeredménnyel találkoznak a palackban.

– Mit érdemes a mostani fotópályázatról tudni?
Ez az egyik legnagyobb pályázati felület, rengeteg kategóriával, mindegyikben a világ legjobbjaival. Engem az fogott meg leginkább, hogy van kifejezetten boros szekció, amin belül a képem a „Places” kategóriában versenyez. Fontos dolognak tartom, hogy bekerültem a szavazásba, de bármi is lesz a végeredmény, ugyanúgy folytatom a tanulást és a munkát, mert még nagyon sok téma van, amit nem fényképeztem le.