Vissza
Sosem voltam ilyen boldog
2019.03.09. | Szabó Edit
Nagy szerencse, hogy Cartwright Éva egyszer csak borboltot nyitott a Somló hegyen. Mióta betette oda a lábát, egyre népszerűbb a hely, és az újságírók egymásnak adják a kilincset. Magyarország legkisebb borvidéke nem lenne ilyen csillogó nélküle…
Amikor 2012 nyarán megnyitottad a borboltodat, mindenki azt mondta, hogy nem lesz ebből semmi. Hogy akarsz te bort árulni egy hegyen, ahol senki nem lakik, és miféle naiv elképzelés az, hogy majd minden borász beviszi hozzád a borát. A Somlói Borok Boltja mégis sikeresen működött az első perctől, és bizony ott sorakoztak a polcokon a helyi borászok palackjai. Hogyan sikerült ez a bravúr?
Eredetileg hétvégi házat akartunk építeni. Már ment a munka, amikor egy derűs tavaszi napon a teraszon üldögéltünk a barátainkkal. Jöttek-mentek a kirándulók, és mindenki azt kérdezte, hol lehet itt bort venni. A tizedik érdeklődő után az egyik barátunk megjegyezte: tiszta hülyék vagytok, ha nem nyittok itt egy borboltot.
Beleszerettél az ötletbe?
Igen, és nem is teketóriáztunk sokáig. Az akkori párom nagy borrajongó volt, támogatta az elképzeléseimet. Akkoriban Londonban éltünk, de én a Somlón maradtam, változtattunk egy kicsit az épület tervein, és júliusban megnyitott a bolt. Az irányítást egy kedves régi barátnőmre bíztam, én pedig visszamehettem Londonba.
Eredetileg az volt a célod, hogy a Somlót teljes egészében megmutasd, hogy az üzletben valamennyi somlói termelő borát meg lehessen vásárolni. Hogyan fogadták az elképzeléseidet a borászok?
Kétkedve. Az emberek nehezen hiszik el, hogy van, aki belevág valamibe előképzettség nélkül, őszinte, tiszta szerelemből. Nekem nem ebből kellett megélnem, és az anyagi helyzetem megengedte, hogy kipróbáljam magam ezen az ismeretlen terepen. Ők meg csak nézték, hogy ez a nő idejön Amerikából, vagy honnan, Angliából, és akar valamit. Aztán elterjedt, hogy ez a Cartwright tulajdonképpen a Németh Pista lánya, és akkor kezdtek egy kicsit másként beszélni rólam. Sikerült, amit akartam, és ha most leülsz nálam kóstolni, ki tudlak úgy szolgálni, hogy megmutatom a Somlónak mind a négy oldalát, az összes stílust és majdnem minden borászatot. Az elején mindenki ott volt, aki palackozott, és most is csak néhányan hiányoznak a szortimentből.
.jpg)
Hány borod van?
Legalább 180-féle, de a kínálat változik. Mindig vadászok, és ez azért jó, mert ha valamit felfedezek, azonnal jönnek a sommelier-k kóstolni. Gyakran előfordul, hogy egy hónap múlva szól a pincészet, hogy elfogyott a bor.
Ez jó érzés, nem?
Nagyon. És főleg azért, mert a borok egy része külföldre megy. Mivel a kezdetektől két nyelven, magyarul és angolul kommunikálok az internetes felületeken is, rengeteg külföldi megtalált. Jönnek Amerikából, Angliából, a skandináv államokból, Lengyelországból, de máshonnan is. Ha egy szezonon belül nem kopogtat nálunk minden földrész, elégedetlen vagyok. A múltkor két nő azzal jött Oregon államból, hogy olvastak erről a boltról.
.jpg)
Tényleg? Hol?
Három éve megjelent rólunk egy nyolcoldalas cikk a Saveur nevű New York-i gasztromagazinban. A szerző annyira beleszeretett a Somlóba, hogy tavaly nyáron visszatért egy újabb megbízással. Akkor ugyan a Travel & Leisure számára írt a magyar spa-turizmusról, de azt mondta, hogy csak akkor vállalja, ha írhat a Somlóról is. Megengedték neki. Nagyon jó fej, elhozta Bécsből egy barátját, nálam aludtak két napig, és hamarosan meg fog jelenni egy újabb csodálatos cikk a Somlóról, ami remélhetőleg újabb látogatókat vonz.
Nagyon sok somlói borász neked köszönheti, hogy most különböző külföldi éttermekben, boltokban kínálják a borát. Ezt hogy sikerült elérned?
Ezt egy kicsit messzebbről kell kezdenem.
Mondjuk onnan, hogy miért vagy Cartwright?
Mondjuk onnan. Ezer szállal kötődöm a Somlóhoz, édesapám első munkahelye a devecseri téesz volt, oda hívta erdésznek Tornai Bandi bácsi. Én angoltanárnak készültem, és a veszprémi gimnázium után előbb Egerbe, majd Pécsre jártam főiskolára. Egerben ismertem meg a későbbi férjemet, az ő neve Cartwright. Vele költöztem ki Angliába 1993-ban.
És ott azonnal borokkal kezdtél foglalkozni?
Dehogy! Birminghamben éltünk, és óriási szerencsémre egy magyar érdekeltségű logisztikai cégnél kaptam állást, mert olyan emberre volt szükségük, aki mindkét nyelvet beszéli. Egy pár évvel később véget ért a házasságom, de a férjemmel a mai napig jó viszonyban vagyunk, és mivel azóta nem mentem férjhez, megtartottam a nevét. A boros érdeklődésem később kezdődött, egy másik társ oldalán, de félig akkor is Angliában éltem.
Még mindig Birminghamben?
Nem, akkor már Londonban, de vicces módon ugyanannak a szállítmányozási cégnek dolgoztam, csak a londoni irodában. Aztán megnyílt a Somlói Borok Boltja, és valahogy beszippantott ez a világ. Keresni kezdtem a lehetőségeket, hogyan lehetne megismertetni a magyar borokat a világgal. Óriási szerencsémre találkoztam egy vendéglátásra specializálódott coachcsal, és rajta keresztül bekerültem egy olyan klubba, ahová a londoni éttermek tulajdonosai jártak.
Így nyíltak meg előtted az ajtók?
Igen, de ez nem lett volna elég, ha a borok nem elég jók. Akkor már nem csak a Somlóról válogattam. Összeállítottam egy vulkanikus szortimentet, létrehoztam egy egyszemélyes vállalkozást, megbíztam egy jó nevű angol céget az arculattervezéssel, piacot kutattam, és részt vettem a legnagyobb angol kiállításokon.
Mi volt a neved?
Witness Mountain. Vagyis tanúhegy. Tudom, ennek nincs értelme angolul, de a tanácsadóim imádták, épp azért, mert különleges, figyelemfelkeltő, erre tényleg rácsodálkoznak.
Miért hagytad abba?
Több okom is volt rá. Egyszer csak arra ébredtem, hogy látástól vakulásig dolgozom, két céget viszek egyszerre, de egyik sem működik igazán jól, a kapcsolatom romokban, és a pénzem is fogytán. Döntöttem, felszámoltam a londoni életemet, és hazaköltöztem a Somlóra. Ez 2017 tavaszán történt.
Érdekes, nekem úgy tűnt, mintha már sokkal korábban hazajöttél volna…
Ez az internet mágiája. Sokat segített, hogy Nagy Gábor fotós barátom mindig ellátott naprakész képekkel, tehát tényleg úgy érezte mindenki, hogy itt vagyok.
Eleged volt, hazajöttél, de most megint minimum két dolgot csinálsz egyszerre…
Mert ilyen vagyok, nem tehetek róla. Visszatértem a logisztikához, hétközben Budapesten vagyok, de pénteken alig várom, hogy vége legyen a munkaidőmnek, és irány a Somló. A boltot hétközben az alkalmazottam viszi, olyankor viszont átveszem a stafétát, és péntek este 7-kor már fogadom az első csoportot.
Milyen érzés hazamenni a Somlóra a fővárosi nyüzsgés után?
Őrületes megnyugvás. Szeretek ott lenni, és érzem, hogy engem is szeretnek. Olyan, mintha átlépnék egy másik dimenzióba. Ha fáradt vagyok, felmegyek a hegytetőre, leveszem a cipőmet, és beleállok egy vakondtúrásba. Számomra ez a tökéletes feltöltődés, mintha bedugnának egy konnektorba.
Amikor borkóstolót tartasz, a borról mesélsz, vagy a borászról?
Mindig a borászról.
Miért?
Mert én is a borászra voltam kíváncsi, amikor kóstolni jártam. Igaz, hogy én nem tanultam soha a borról, lehet, hogy akkor más lenne a helyzet. Biztatnak sokan, hogy menjek el egy WSET-kurzusra, de nem akarom elveszíteni a rácsodálkozás képességét.
Emlékszem, néhány évvel ezelőtt Balogh Zoltánnal budapesti sajtókóstolókat szerveztetek, és azt kértétek, hogy őszintén mondjuk el, mit gondolunk a somlói borokról. Kaptatok is hideget-meleget, mert bizony akkoriban még bőven akadt technológiailag hibás bor arrafelé. Jól érzem, hogy azóta sokat javult a helyzet?
Igen, nagyon sokat. Az akkori véleményetek mindenkinek nagyon fájt, de utólag kiderült, hogy szükség volt erre a kritikára ahhoz, hogy a borvidék el tudjon indulni egy másik úton. A somlói borászközösség nemrég úgy döntött, hogy a Somló lesz Magyarország első organikus borvidéke. Gondolj bele, mekkora utat tettünk meg, és a java még csak most kezdődik.
Ez elég merész lépésnek tűnik…
Igen, az, és éppen ezért tetszik nekem. Jönnek a fiatalok, hozzák a lendületüket, büszke vagyok rájuk, hogy így döntöttek. Szerinem a borvidék minden borásza látja, hogy mennyire különleges az a hely, ebben már nincs vita köztünk.
.jpg)
Mi adja a Somló különlegességét?
Borászati szempontból nyilván a talaj és a mikroklíma. Nincs a világon még egy ilyen egyedi termőhely. Olyan szőlészeti kultúra van Magyarországon, hogy csodájára jár a világ; megőriztük, mint a nyelvünket. Persze, jönnek a világfajták is, de azért még mindig a juhfark a legkeresettebb, még mindig a furmint a legnagyobb szám.
Hogy fogadják a külföldiek?
Imádják. Alder Yarrow, a világ egyik legbefolyásosabb borkritikusa eljött Magyarországra, megkóstolta a Somlói Apátsági Pincészet juhfarkját, aztán iszonyú boldogsággal a hangjában azt mondta: wtf is this? Később visszatért, én vittem végig a hegyen, és 5 nap alatt az összes létező juhfarkot elő kellett neki bányásznom. Mindent megkóstolt, és olyan csodálatos cikket írt rólunk, hogy sírsz a gyönyörűségtől.
Mi a Somló útja, mi a jövő szerinted?
Szerintem jó úton járunk. Nem szabad félni attól, hogy kevés a borunk, mert ami van, az világszínvonalú. Egyszerűen csak élni kell az adottságainkkal, mert a Somló egy csoda.
.jpg)
Na és mi Cartwright Éva jövője?
Folytatom, amit elkezdtem, hét közben a fővárosban, hétvégén a hegyen. És persze biztosan szervezek majd néhány fesztivált is, de megtaláltam az életemben az egyensúlyt, és azt hiszem, sosem voltam ilyen boldog.