Vissza
Szeretem megadni a módját
2017.05.28. | Szabó Edit
Nyolc évig játszott Egerben, akkor kötött közelebbi ismeretséget a borral. Rajong a paradicsomos ételekért, szabadidejében szívesen főz is. Mészáros Máté Jászai-díjas színművésszel ezúttal kifejezetten nem az étkezés ártalmasságáról beszélgettünk…
Tinédzserkorodban énekeltél egy zenekarban, gitároztál, harmonikáztál. Hogyhogy mégis színész lettél, és nem popsztár?
Ahhoz azért jobban kellett volna zenélni. Hobbiként azért megmaradt, és amikor egri színész koromban alapítottunk egy zenekart, kiélhettem ezirányú vágyaimat. De azt is kérdezhetted volna, miért nem lettem bölcsész.
Miért nem lettél bölcsész?
Mert nem vettek fel az egyetemre. Pedig megpróbáltam, igaz, nem sok hittel. Nem mintha nem tudtam volna eleget az esztétika szakhoz, inkább csak nem voltam benne biztos, hogy azt akarom.
Mit akartál?
Hát ez az! Magam se tudtam igazán. Olasz–magyar két tannyelvű gimibe jártam, és a húgom, Sára egy évvel később kezdte a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumot. Ő bezzeg tudta, hogy színész akar lenni. Fel is vették a Színművészetire, báb szakra, engem meg nem vettek fel a Pécsi Tudományegyetem esztétika szakára. Elmentem egy lemezboltba dolgozni, az nagyon jó volt, akkor szerettem meg a jazzt meg Frank Zappát, és miközben hallgattam a zenét a boltban, a lelkem mélyén tudtam, hogy nem akarok bölcsészkarra járni. Természetes, hogy második nekifutásra se vettek fel, akkor már nem is készültem igazán. Néztem Sárát meg a többi színművészetist, és azt gondoltam, ez biztosan nem lehet olyan nehéz, nekem is menni fog. Néha szoktam bohóckodni, az emberek meg nevetnek, hát miért ne próbáljam meg. De akkor a felvételik már lezajlottak, viszont hallottam, hogy lehet jelentkezni az Új Színház stúdiójába.
Ki volt ott akkor az igazgató?
Székely Gábor. Felhívtam őket, és kiderült, hogy másnap van a felvételi. Mondták, hogy kell vinni verset meg színdarabrészletet.
Hány verset tudtál?
Viccelsz? Egyet se. Akkoriban egy ismerősömnél dolgoztam, aki nagy márványlapokból készített dísztárgyakat. Én vágtam méretre a márványt. Gondolhatod! De az legalább jó volt, hogy amikor kimentünk Olaszországba anyagért, én voltam a tolmács. Felhívtam, hogy bocs, ma nem megyek be, kimentem a kertbe, megtanultam néhány verset meg monológot, aztán másnap fogtam a gitárt, és mentem felvételizni. Ott ült Novák Eszter, Székely Gábor, Gosztonyi János, és hallgatták, ahogy mondtam a verset. Aztán felvettek.
Milyen volt a stúdió?
Nagyon jó, és azt hiszem, nagyon hasznos. Az ott eltöltött három év alatt váltam elég éretté a feladatra. Minden évben felvételiztem a Színművészetire, de csak harmadszorra vettek fel. Akkor viszont már biztos voltam benne, hogy sikerülni fog. Innen üzenem mindenkinek, aki most sikertelenül felvételizett, hogy ne csüggedjen. Van úgy, hogy évek telnek el, mire a tehetség utat tör magának és megmutatkozik.
Így kerültél tehát Máté Gábor legendás osztályába…
És azóta is áldom az eget, hogy nem vettek fel korábban. Az Új Színház stúdiójából hatan kerültünk be, jól ismertük egymást. Kovács Patríciával és Járó Zsuzsával aztán a diploma után Egerben is együtt játszottam, igaz, nem egyszerre. Én ott voltam nyolc évig, ők váltották egymást. Rengeteg közös élményünk van, és ezek egy részét a közönség is ismerheti, mert minden nyáron eljátsszuk valakinek a történetét.
Máté Gábornak van egy evésről szóló kurzusa. Te is tőle tanultad, hogyan kell enni a színpadon?
Nem, nekünk ezt Gálffy László tanította. Rendezett nekünk egy vizsgát, volt benne egy hosszú jelenet, amiben valaki eszik, és közben megállás nélkül beszél. Szerintem nagyon hálás feladat enni a színpadon, mert azzal nagyon sok mindent ki lehet fejezni. Ráadásul minél fontosabb szöveg hangzik el a szádból, annál jobb, ha valamit csinálsz közben, és csak mellékesen mondod.
Kerülnek időnként jó falatok a tányérra?
Néha igen. Stúdiós korunkban mindig mentünk a kelléktárba előadás után, és megettük a fogyókelléket. Nekem eddig főleg ivós szerepeim voltak. Egerben a Tél meséje című előadásban Máté Gábor tanácsára igazi sört ittam, 4-5 dobozzal is egy előadás alatt, de az a mennyiség színpadon meg se kottyan. Igazi alkohol azért ritkán kerül a színpadra, a pálinka helyett víz, a vörösbor helyett kékszőlő-lé, a whisky helyett jeges tea van a poharunkban.
A borokkal Egerben kerültél közelebbi kapcsolatba?
Igen, és nagyszerű élmény volt. Kaszás Gergő kollégámmal kezdtük felfedezni a borokat, és emlékszem, mennyire elcsodálkoztam, amikor kiderült, hogy szeretem a bikavért. Tudod, nekem is megvoltak a régi, rossz emlékeim, és nem hittem el, hogy a bikavér lehet jó. Ma már leginkább fehérbort iszom, de akkor még a vörösök tetszettek jobban, és a bikavér lett az egyik nagy kedvencem. Nagyon komolyan vettem, beszereztem egy dekantálót is, mert mondták, hogy a bort időnként szellőztetni kell, és tényleg nagyon odafigyeltem arra, hogy mit iszom. Most is van otthon egy 2012-es Merengőm, várom a megfelelő alkalmat, hogy megbonthassam, mert nem szeretném egyedül.
Nem szoktál egyedül inni?
De, néha igen. Most egyedül élek, ezért ritkábban főzök, de ha rászánom magam, főzés közben mindig elfogy egy-két pohár bor. Néha kinyitok egy palackot, ha hazamegyek a színházból előadás után, és csak úgy kiülök egy kicsit a kutyával. Tartok otthon italokat, mert gyakran megesik, hogy feljönnek hozzám a barátok egy kicsit beszélgetni.
Egerben voltál pincelátogatáson?
Van Egerben egy borozó a Kis Dobó téren, ahol nagyon sok bort meg lehet decinként kóstolni, és gyakran szerveztek borbemutatókat is. Ha csak tehettük, elmentünk Gergővel, és időnként csatlakoztak a többiek is a színházból. Lőrincz György lett a kedvencünk, őt később a borászatban is meglátogattuk, de voltunk az Orsolya Pincében, sőt még Kaló Imrénél is.
Miért jöttél el Egerből?
Nem azért, mert nem ízlettek a borok. Csizmadia Tibor már a második igazgatói időszakának utolsó éveit taposta, és lehetett tudni, hogy nem pályázik újra. Nekem viszont egyáltalán nem mindegy, hogy kivel dolgozom, és erősen aggódtam, hogy mi fog történni velünk. Tudtuk, hogy a vidéki színigazgatói kinevezésekbe beleszól a politika, és nem akartam olyan emberrel dolgozni, aki szakmailag nem érdekel. Egy évvel később tehát mindenképpen elmentem volna, de szerencsére nem kellett kilincselnem, mert felhívott Eszenyi Enikő, és szerződést ajánlott a Vígszínházba. Vonzó volt a lehetőség, mentem.
Hat évig maradtál, aztán a szabadúszást választottad. Neked, aki társulatban nevelkedett, nem lehetett könnyű ezt meglépni. Bejött?
Be. Nagyon. Nem mondom, hogy felvet a pénz, de keresek annyit, mint a Vígben, és lényegesen kevesebb munkával. Néha megengedhetem magamnak, hogy hétvégén sétáljak egyet a kutyával. Tudod, a végén már nagyon rosszul éreztem magam a Vígben. Eljön a pillanat, amikor érzed, hogy váltanod kell, de nincs hozzá bátorságod, viszont az adott helyzettől folyamatosan szenvedsz. Az utolsó időszakban már nagyon idegesítő lehettem. A bizonytalanba léptem, mert egyáltalán nem számítottam rá, hogy ennyi munkám lesz. Azt hiszem, most végre a helyemen vagyok.
Van egy fekete labradorod. Hogy hívják?
A törzskönyvi neve Direktor, de én csak Samunak hívom. Szinte mindenhová viszem magammal, még forgatásra is, de sajnos időnként robogóval kell mennem, azon viszont nem tudom őt szállítani. Szerencsére otthon is jól érzi magát egyedül, és mindig nagyon örül, ha hazaérek. Jó idegrendszerű, kedves kutya, az öltözőben elvan, az előadást végigvárja, úgyhogy hacsak lehet, jön velem.
.jpg)
Éttermet is úgy választasz, hogy megnézed, hová viheted magaddal Samut?
Azért nem mindig. Világéletemben imádtam étterembe járni, akkor is, amikor még nem engedhettem meg magamnak. Előfordult, hogy beültünk a barátnőmmel vacsorázni, mi voltunk az élet császárai, a hónap hátra lévő részében pedig koplaltunk. De nem baj, megérte! Szeretem megadni a módját. Most meg azért ülök be gyakran, mert magamnak nem főzök. A lakóhelyem közelében ott a Park vendéglő, ahol gyakran megfordulok. Nagyon jól főznek, vagány, fiatal pincércsapat van, és persze ismernek, már kutyástól. De nincs messze a Makk Hetes Vendéglő sem, ahol háziasabbak az ízek, de azt is nagyon kedvelem. A Villa Bagatellben főként reggelizni szeretek.
Van olyan étel, amit gyakran rendelsz?
A húsleves nagy kedvenc. Most ettem egy 72 órán át főtt húslevest Pécsett, a Zsolnay Kulturális Negyedben. Egyébként mindent szívesen kóstolok, imádom az olasz konyhát, főleg a paradicsomos ételeket, és bármit megeszem a gomba kivételével.
Ha vendégeket hívsz magadhoz, mit főzöl?
Ó, ők rendelnek. Általában rizottót kérnek, azt szerintük nagyon jól csinálom. Igaz, nem tökéletes, mert soha nem főzök hozzá húslevest, hogy aztán annak a levével készíthessem a rizottót, leveskockával készül, de azt mondják, így is finom. Spagettit is gyakran főzök, van egy marhahúsos gombóccal készült specialitásom, paradicsomosan, fenyőmaggal, az tényleg isteni, de szeretem az egyszerű, firenzei változatot is. Tudod, tejszín, paradicsomos szósz összeturmixolva, egy kis sáfrány, lilahagyma-lekvár… isteni. Ilyenkor tavasszal, amikor már vannak friss salátanövények, veszek egy adag tonhalkonzervet, csinálok egy jó kis paradicsomos zöldsalátát petrezselymes dresszinggel, aztán hozzáadom a tonhalat. Ha jó a kedvem, még egy kis mozzarellát is dobok mellé. Egy pohár fehérborral tökéletes, ha jól sikerül, le is fotózom, és felteszem a Facebookra. Szoktak érte irigyelni.
Melyik az a szereped, amit feltétel nélkül imádtál?
Tupolski a Párnaemberben. Jó volt játszani, sikeres is voltam benne. De életem legnagyszerűbb próbafolyamata Máté Gáborral volt, amikor az Éjjeli menedékhelyet próbáltuk Egerben.
És ki az a rendező, akivel bármikor gondolkodás nélkül dolgoznál?
Máté Gábor és Gothár Péter.
Te nem akarsz rendezni?
Nem. A következő tanévtől színpadi beszédet fogok tanítani Máté Gábor elsős színészosztályában, ennek nagyon örülök, de rendezni nem szeretnék. Nincs is nagyon jó véleményem a színész rendezőkről, tisztelet a kivételnek. Nem elég, ha jól vezetem a színészeket, és jó instrukciókat adok, mint ahogyan önmagában az is kevés a rendezéshez, ha csak vízióim vannak. Egy jó rendezőnek ezt a kettőt együtt kell tudnia. Nekem még mindig Székely Gábor a rendező, meg Ascher Tamás. Az a mérhetetlen tudás Ascher fejében egyszerűen bámulatos. Hát mit keresnék én ott? És már ő se rendez mindig jó előadást. Na! Hát akkor meg?
A beszélgetés végén három bort mutattunk Mészáros Máténak. Mindegyikről csak utólag derült ki, hogy mit rejt a palack. Íme a művész véleménye és a „vakon” kóstolt borok:
- Szentesi Pince: Chardonnay habzóbor 2014
Nagyon szép színe van, szeretem, amikor van egy sárgás árnyalata a bornak. Kellemes, gyümölcsös illatú, de van benne egy kis citrusosság. Kifejezetten jó az illata, tetszik. Kellemesen száraz, egyáltalán nem fanyar. Nagyon jók benne a buborékok, nem agresszívek, nem bántanak.
Mikor szoktál pezsgőt inni?
Nekem a pezsgőt semmivel nem szabad kevernem, mert akkor a fejembe száll. Ha egy estét buborékkal kezdtem, akkor azzal is fejezem be. Ezzel ellennék egész este. Kifejezetten finom! Illene egy napsütéses délutánhoz. Kiülnék vele az erkélyre, és csak élvezném, hogy süt a nap. Egy jó könyv is remek lehet mellé. Nem buliital, inkább kiscsoportos foglalkozásra való, egyedül vagy kettesben.
- Gilvesy Pince: Sauvignon Blanc 2016
Jellegzetes az illata, nagyon ismerős, olyan, mint a tavaszi erdő. Máskor is éreztem már ezt az illatot, de nem tudom megfogalmazni. Ez egy bizonyos szőlőfajtára jellemző?
Igen, pontosan. A tavaszi erdő nagyon jó megközelítés, konkrétabban a bodza, a friss fű és a csalán illatát érzed a pohárból.
Tényleg bodza! Nahát, most hogy mondod! Ha megkóstolom, száraz, citrusos, könnyű bor, ez kifejezetten egy beszélgetős nyári estéhez illik. Ahhoz a tonhalas salátához is jó lenne, amit szoktam készíteni, és szerintem ebből nem ártana meg, ha két próba között innék egy pohárral az ebédemhez. Kifejezetten jólesik.
- St. Andrea: Áldás 2015
.jpg)
Nagyon sötét, komoly megjelenésű bor, a színéből is látszik, hogy nem akármi. Az illata nem annyira friss gyümölcsös, van benne mélység. Száraz illat, nem érzek benne édességet, és egy idő után azért előbújnak belőle az érett gyümölcsök is.
Felismered benne a gyümölcsöt?
Nem, pedig nagyon ismerem. Meggy talán?
Igen, meggy. Rengeteg sötét bogyós gyümölcs illata érezhető, de a meggy a legerőteljesebb. És van benne jócskán fűszeresség is.
Egyre jobban tetszik az illata. Mintha éreznék egy kis szegfűszeget is, nagyon kellemes. Azt hittem a színe alapján, hogy sűrűbb, nehezebb lesz, de kifejezetten könnyű inni. Nagyon jó az utóíze, és sokáig megmarad a számban. Ezt a bort téli estéken innám szívesen, és az sem baj, ha van a tányéron egy kis bélszín. Jaj, de éhes lettem!
Ez egy magyar bor. Mit gondolsz, honnan származik?
Például lehetne egri. Úgy emlékszem, hogy ittam Egerben ehhez hasonlót. Igen, lehet egri bor, még az is lehet, hogy St. Andrea.
Még az is lehet, mert az. Ez egy Áldás.
Ó, de rég ittam ilyet! Most kedvet csináltál. Ha lesz egy hűvösebb este, felpattintom azt a 2012-es Merengőt, aztán majd elmesélem, milyen volt.
.jpg)
A borokat Tóth Zoltán, a Sofitel Budapest Chain Bridge munkatársa válogatta és töltötte.
Mészáros Mátéval a Paris Budapest Étteremben beszélgettünk.
Fotó:
Dancsecs Ferenc / FurmintPhoto
-
weboldal