Vissza
Valahogy fényt kaptam
2016.12.17. | Szabó Edit
„Minden napra kell egy szép pillanat, és lehet, hogy a mai akkor lesz, amikor egy pohár bort megiszol a kedveseddel. De ilyenkor azért jó, ha tudod, hogy melyik palackot kell kinyitnod. Nem igaz?”
Tizenévesen sportoló volt, vígan rúgta a bőrt az MTK-ban, húszéves koráig nagyjából azt sem tudta, mi fán terem az alkohol. Aztán egyszer egy családi ebéd alkalmával rendelt egy palack Szőke Mátyás chardonnay-t, és teljesen megváltozott az élete. Persze nem egy csapásra, de gyökerestül. Ha nincs az a bor, Horkay András talán soha nem indul el azon az úton, amin idestova két évtizede halad. A bormarketing megszállottjaként rengeteget tesz a hazai borágazat felemelkedéséért, az általa alapított iskolában, a CEWI-ben (Central European Wine Institute) pedig évente közel félezer diák élheti át az intravénás borélményeket.
Mi volt abban a Szőke Mátyás chardonnay-ban? Én is olyat kérek!
Te már megkaptad. Szerintem mindenki ismeri ezt a „chardonnay”-t, aki megszállottan képes hinni valamiben. Tetszett a bor, illett az ételhez, de önmagában ez nem lett volna elég. Nem tudom. Valahogy fényt kaptam. Ez a pillanat kellett hozzá, hogy megértsem, más az utam, mint amit éppen taposok. Abban az időszakban egy komoly nemzetközi cégnél hajók értékesítésével foglalkoztam, és gyakran vittünk étterembe külföldi ügyfeleket. Ennyi közöm volt a gasztronómiához, de abban a pillanatban megértettem, hogy mindez csak eszköz ahhoz, hogy megvalósítsam a vágyaimat. Harmincegy éves voltam, amikor végleg lezártam az életemnek azt a szakaszát, és nyitottam egy éttermet a barátaimmal.
Ez volt a Tabáni terasz?
Igen. Igazi szerelemgyerek. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ott nőttem fel, akkor kezdtem képezni magam, kezdetben csak autodidakta módon, mert szerettem volna sokkal többet tudni a vendéglátásról, a gasztronómiáról, a borokról. Aztán jelentkeztem az egyik itthon elérhető WSET tanfolyamra, ami ahelyett, hogy csillapította volna, csak felerősítette a tudásszomjamat. Mentem is tovább a londoni diplomakurzusra.
Azt kaptad, amire vágytál?
A legmesszebbmenőkig. Életem egyik legjobb döntése volt a londoni iskola, és egyben egyik legnagyobb élménye is. Együtt jártunk oda Toronyi Zsuzsannával és Patkó Gáborral, aztán mi hárman alapítottuk meg a CEWI-t. A szó legszorosabb értelmében az iskolapadban született meg a gondolat.
De hiszen volt már akkor itthon WSET rendszerű iskola. Miért akartál egy másikat?
Mert láttam az itthoni képzés hiányosságait, és úgy éreztem, hogy lehetne másként csinálni. Égett bennem a tettvágy, addigra már szenvedélyesen megszerettem a borok világát, és úgy éreztem, ezt a lelkesedést képes vagyok átadni.
Miért voltál ebben annyira biztos? Tanítottál korábban?
Ahol végeztem, ott kaptam lehetőséget arra, hogy kipróbáljam magam ebben a szerepben, és nagyon jól éreztem magam tanítás közben. Valahogy működött a kémia köztem és a hallgatók között, és alig vártam, hogy megszerezzem azt a megkérdőjelezhetetlen tudást, amivel magabiztosan állhatok majd a diákok elé. Ezt olyan komolyan gondoltam, hogy a londoni diplomakurzus mellett egy oktatói képzést is elvégeztem, és akkor is tisztán kiviláglott, hogy miben különbözöm másoktól.
És miben?
Abban, hogy képes vagyok átadni az élményt. Engem egyetlen vágy vezérelt már a kezdetekkor, és ez mostanáig megmaradt: az élmények befogadására szeretném megtanítani a hallgatókat.
Nem a tudás megszerzése a legfontosabb?
Az csak az élményhez vezető út. A tanfolyam azért kell, hogy sok élményszerű borkóstoláson keresztül megszerezd azokat az ismereteket, amelyek segítségével magasabb szintű élvezethez juthatsz egy-egy bor kóstolásakor.
Mikor indult a CEWI?
2010 októberében. Most léptünk a hetedik évünkbe, de a lelkesedésünk továbbra sem lankad.
A londoni székhelyű Wine & Spirit Education Trust egyik magyarországi iskolájaként működtök. Ez jár bizonyos elvárásokkal és kötöttségekkel, de cserébe olyan bizonyítványt ad, amely a világ bármely országában belépőt jelent a magasabb szintű boros és gasztronómiai életbe. Milyen az oktatás rendszere?
A háromszintű WSET képzési rendszer világszerte sikeresen működik, és azért is nagyon jó, mert ad egyfajta szabadságot. Az alapfokú tanfolyam az angol szisztéma szerint mindössze másfél nap, de szinte minden országban három napot szánnak erre, és mi is így döntöttünk, mert így egy kicsit magunkra szabhatjuk a tananyagot, tehát Magyarországra fókuszálunk. Alaptanfolyamot havonta indítunk, de vannak vidéki kurzusaink is, a tanulói létszám 20-25 fő. A középfokot négy nap alatt lehet elvégezni, általában hathetenként indul, körülbelül 15 fős csoportokkal, felsőfokú tanfolyamot pedig évente háromszor szervezünk. Az már kétszer három napot vesz igénybe, és 10-12 diák tanul egy csoportban.
Milyen ismeret- és élményanyagot kapnak a hallgatók az egyes szinteken? Kezdjük az alapfokkal!
Aki az alapfokot elvégzi, elsajátítja a kóstolási alapismereteket, és rendszerben fogja látni a magyar borvidékeket, a szőlőfajtákat és azok borait. Megtanulja, hogyan párosítsa a borokat és az ételeket, megérzi, hogy melyik borstílus áll hozzá közel, és nagyjából azt is tudni fogja, hogy melyik bor éri meg az árát, és melyik túlárazott.
Tehát az alaptanfolyam hasznos mindenkinek, aki egy kicsit magabiztosabban szeretne mozogni a magyar borok világában, és minden olyan háziasszonynak, aki szeretné tudni, hogy egy-egy vacsora mellé milyen bort kínáljon?
Pontosan, és ez nagyon fontos. Sokan jönnek csak azért, hogy a belföldi kirándulásaikat egy ilyen szállal is színesítsék. Borozni ma nagyon trendi, és nemcsak itthon, hanem mindenhol a világon. A jó színvonalú szőlő- és borkultúrával rendelkező országokban élő emberek számára természetes, hogy ismerik a saját boraikat. Olaszországban vagy Franciaországban egy tizenéves gyerek már rendszeresen kóstol, és pontosan tudja, mi jellemzi a környék borait. Magyarország csodálatos adottságokkal rendelkezik, nagyszerű boraink vannak, a borkultúra mégsem része a mindennapjainknak. Azon kellene dolgoznunk, hogy azzá váljon.
Előfordul, hogy olyan fiatalok jönnek az alapfokra, akiket a szülők fizettek be, hogy megtanulják a minőségi alkoholfogyasztás alapjait?
Érdekes, hogy ez egyáltalán nem jellemző, pedig kézenfekvő lenne. Viszont a barátok egymást gyakran befizetik, és mostanában az is sokszor előfordul, hogy a gyerekek alapfokú tanfolyamot ajándékoznak a szülőknek. Lassan, de biztosan szélesedik a bor iránt érdeklődő réteg, főként a fiatalok nyitottak.
Lépjünk egy szinttel feljebb! Mi történik a középfokú tanfolyamon?
Ablakot nyitunk a világra, belépünk a nemzetközi borok birodalmába. Már az alapfokot is szokták szeretni a diákok, de az igazi meglepetések a középfokon érik őket. Patrióta nemzet vagyunk, 90%-ban a saját borunkat isszuk, így furcsa szembesülni azzal, hogy hol tart a világ. Az nem baj, ha büszkék vagyunk a saját borainkra, de el kell helyeznünk őket egy koordinátarendszerben, és ehhez tudnunk kell, hogy milyen Franciaország, Olaszország, Ausztria vagy az Újvilág a borok tükrében.
Kinek ajánlod a középfokot?
Azoknak, akik elvégezték az alapfokot, és szeretnének többet tudni; akik szívesen és gyakorlottan kóstolnak, és szeretnének tisztában lenni a nemzetközi trendekkel; azoknak, akik sokat utaznak, és vágynak rá, hogy tudják, milyen bor kerül a poharukba egy külföldi étteremben; és azoknak is, akik szeretnének magabiztosan bort választani a hipermarketek polcairól.
A vendéglátásban dolgozók számára nem lenne hasznos egy ilyen tanfolyam?
Ó, dehogynem! Az éttermek minden borral foglalkozó munkatársának kötelezővé tenném legalább a középfokú tanfolyam elvégzését.
De miért éri meg egy étteremnek, hogy taníttassa a felszolgálóját?
Mert egy képzett felszolgáló nagyságrendekkel több bort el tud adni. Kár, hogy ezt a tulajdonosok nem látják át.
Ha a középfok már ennyire izgalmas, milyen lehet a felsőfokú tanfolyam?
Intravénás borbarangolás 2x3 napban. Hatalmas ugrás az előzőekhez képest. Az alapfokú vizsgát meg lehet csinálni úgy, hogy az ember itt van, és figyel. A középfokra kell tanulni egy kicsit, a felsőfok viszont 240-250 oldalnyi tananyag, ahhoz a vizsgához már fenék kell, idő, de mindenekelőtt elszántság. Ezen a tanfolyamon mindazt megtanuljuk, amit a borról mint az egyetemes emberi kultúra részéről tudnunk illik. Aki ezt elvégzi, kap egy harmadik szemet, új dimenzióba lép. Itt már csupa megszállottal vagyunk körülvéve, hihetetlen élvezetesek az órák, mert már partneri viszony van a diákok és az oktatók között. Ez a legmagasabb szintű élmények birodalma, és ha megőrizzük a képességeinket, utána az egész életünk ilyen marad.
Jönnek a vendéglátós szakmából?
Sajnos nem olyan sokan, mint kellene. A világra nyitott, igényes fogyasztók többen vannak. Angliában ez a tanfolyam már minden borértő felszolgáló számára kötelező. Remélem, egyszer mi is eljutunk odáig.
Sokan szkeptikusak a tanfolyammal kapcsolatban, mert azt mondják, hogy a borkóstolás túlságosan szubjektív. Ti is találkoztok ilyen véleményekkel?
Hogyne. Az első kóstolási órán elmagyarázom, hogy mi a különbség az objektív kóstolás és a szubjektív érzés között. A WSET kóstolási rendszere azért jó, mert megtanít minket gondolkodva kóstolni, így mindenki könnyedén meg tud fogalmazni egy bort. A diákokat az lepi meg legjobban, hogy ez a típusú elemző gondolkodás milyen gyorsan automatizmussá válik. Ez nem tudomány, és nem is született képesség. Fejleszthető, tanulható, csak gyakorolni kell. Egyáltalán nem kellenek hozzá átlagon felüli adottságok.
Aki elvégzi a CEWI felsőfokot, és levizsgázik angolul, a nemzetközi körforgásban hogyan állja meg a helyét?
Tökéletesen. Ez egy nemzetközi tanfolyam: aki nálunk végzett, kap egy azonosítási számot, amit bárhol a világon bárki ellenőrizhet. Így ezt a végzettséget nem lehet hamisítani, viszont bárhol a világon valutára váltható, mert a végzettség bizonyítja, hogy ő egy érvényes tudás birtokosa. Minden fiatalt, aki valaha a bor, a vendéglátás világában szeretne dolgozni, arra biztatok, hogy végezze el a WSET tanfolyamot, és vizsgázzon le angolul.
Mi a terved a CEWI-vel?
Csupán azt szeretném, hogy az iskolánk tíz év múlva is a legnépszerűbb boriskola legyen. Nem az anyagi jólétért csináljuk, hidd el, ebben nincsen sok pénz. A legnagyobb és egyben a legolcsóbb ilyen iskola vagyunk az országban, és az a legfontosabb célunk, hogy a jövő borértőit neveljük, akik majd maguk is borértőkké nevelik a saját környezetüket. Ha jól dolgozunk, 20-30 év múlva is biztosan lesznek diákjaink. Én abban hiszek, hogy a bor a kultúránk része, ezért ismernünk kötelesség.
Na és az élmény?
Az a legfontosabb. Az élet rövid, és csak sok emlékezetes pillanattal hosszabbíthatjuk meg, amiket jó átélni újra és újra. Minden napra kell egy szép pillanat, és lehet, hogy a mai akkor lesz, amikor egy pohár bort megiszol a kedveseddel. De ilyenkor azért jó, ha tudod, hogy melyik palackot kell kinyitnod. Nem igaz?
Fotó:
facebook
A CEWI a Borsmenta együttműködő partnere.