Vissza
Vallatom a hegyet
2018.05.05. | Szabó Edit
Alföldi fiúként vert tanyát Tokaj-Hegyalján. A Patricius Borház borászaként kezdte, de ma már saját családi birtokát építi. Pincéje a felesége kedvenc virága után a Myrtus nevet kapta. Hisz a furmintban, de Tokaj jövőjét az édes borokban látja. Keresztes Ákossal beszélgettünk…
Hogyan keveredtél Hegyaljára?
Kicsit kalandos volt az út, de végül a szerelem tartott itt. Kecskeméten születtem, a szüleim mindketten borászok. Édesapám a helyi borkombinátot, édesanyám a labort vezette, van egy kis szőlőnk Hetényegyházán, a nagyszüleimnek is volt Dávodon, így – bár alföldi gyerek vagyok – a bor és a szőlő a kezdetektől része volt az életemnek.
Az első pillanattól egyértelmű volt, hogy követed a szüleid példáját?
Nem voltam benne biztos, a „nemszeretem” munkák a szőlőben eléggé elvették a kedvemet. A Kertészeti Egyetemre jártam, élelmiszeripari mérnökként kaptam diplomát, de már az első években tudtam, hogy belőlem is borász lesz végül. Negyedéves korom után egy hatalmas kaliforniai borászatban töltöttem egy szüretet. Megérkeztem Amerikába, besétáltam a borászatba, és jelentkeztem a főborásznál, aki megkérdezte, hogy honnan jöttem. Magyarország nevének hallatán semmiféle szikra nem gyulladt a szemében, így hát édesapám tanácsát követve elővettem a táskámból a gondosan odakészített 6 puttonyos Oremus-aszút, és mondtam, abból az országból, ahol ez készült. Látni kellett volna a változást, a főborászunk azonnal felismerte a palackot, és olyan izgatott lett, mint egy gyerek. Kiderült, hogy eddig még csak képen látta, kóstolni soha nem volt alkalma a híres tokaji édes bort. Ez a pillanat számomra is meghatározó volt, akkor döntöttem el, hogy Tokajban fogok borászkodni.
A diploma után nem akartál visszamenni külföldre?
Hívott a jégborokkal foglalkozó kanadai Inniskillin pincészet, mehettem volna a Mosel-völgybe is, de Tokajt választottam. A Patricius Borház volt az első munkahelyem. Minden tiszteletem Molnár Péteré, aki képes volt megbízni egy 22 éves, friss diplomás zöldfülűben. Én fel sem tudtam mérni, hogy mit jelent egy 84 hektáros birtok és egy épülő borászat borászának lenni.
Soha nem merült fel benned, hogy vissza kellene menni Kecskemétre? Gondolom, a szüleid szívesen vették volna…
Megfordult a fejemben. Egy pár év elteltével már kezdtem elég otthonosan mozogni Tokajban, készítettünk néhány szép bort, voltak sikereink, és úgy éreztem, új kihívásokra van szükségem. Arra gondoltam, az Alföldön borászkodni, na az aztán az igazi kihívás.
Miért?
Mert egy alföldi borász eleve vesztes pozícióból indul. Hiába készít jó bort, nagyon nehezen értékelik, és ha értékelik, akkor sem fizet érte a piac annyit, mint más vidékek boraiért. Eljátszottam a gondolattal, hogy hazamegyek, és megvívom a magam szélmalomharcát, de aztán megismertem a feleségemet, és Orsi tarcali lány, tehát maradtunk. Ma már örülök, hogy így alakult, valószínűleg felőrölt volna az alföldi küzdelem. Tokaj egészen más, itt minden évben adott a lehetőség, hogy elkészítsd a világ legjobb borát. A Patricius után eltöltöttem öt szüretet a Degenfeldnél, aztán 2014-ben úgy döntöttünk, hogy lépünk egy merészet, és minden energiánkat a saját pincészetünk felvirágoztatásának szenteljük.
Akkor született meg a Myrtus Pince. Mennyire volt ez ugrás a sötétbe?
Teljesen. A gyerekeink még kicsik voltak, Orsi energiáit ők kötötték le, nem volt többé havi fizetés, amiből gazdálkodhattunk volna. Pedig mi nem is a nulláról indultunk, volt egy pincénk, amit anyósoméktól kaptunk, és volt egy hozzá tartozó kis szőlőterület is, így el tudtuk kezdeni a munkát. Nélkülözős évek voltak: ha eljutottunk a Balatonra, már boldogok voltunk, de megerősödött a hitem abban, hogy ha az ember teljes erőbedobással koncentrál valamire, annak előbb-utóbb meglesz az eredménye.
És szerencsére nem a borászat az egyetlen bevételi forrásotok…
A két és fél hektár és az 5-6 ezer palack bor elég szűkös megélhetést adna, van két vendégházunk is, ahol áprilistól novemberig egymásnak adják a kilincset a vendégek. Érkeznek ide a világ minden részéről, jó látni, hogy ilyen sok érdeklődőt vonz a tokaji bor. A két vállalkozás jól kiegészíti egymást, megnyugtató, hogy több lábon áll a család.
A vendégek Tarcalra vagy a Tokaji borvidékre kíváncsiak inkább?
A régió és a tokaji bor érdekli őket elsősorban, de ez így is van rendjén. Az utóbbi két évben azonban megnövekedett az érdeklődés a település iránt is. Láttuk, hogy Tokaj mellett Mád és Erdőbénye is egyre több látogatót vonz, mi sem szerettünk volna névtelenek maradni. Egy maroknyi, borászokból és helyi lakosokból verbuválódott csapat összeállt, és 2016-ban megszerveztük az első Bűbájos Hétvégét a május elsejét megelőző napokban, aminek köszönhetően Tarcal is a figyelem középpontjába került. A falunk nagyon szép, színes a történelme, ez az egyik legnagyobb szőlőterülettel rendelkező település Hegyalján, és van legalább tíz jó borászunk, akikkel érdemes büszkélkedni.
Sokan jönnek?
Nem vonzunk tömegeket, de nem is ez a cél. Szeretnénk az intimitásunkat megőrizni, ragaszkodunk hozzá, hogy ha valaki megtisztel bennünket az érdeklődésével, annak személyesen mi mutassuk meg a borainkat, a szőlőinket. Jó látni, hogy a látogatók élvezik a kóstolókat, a beszélgetéseket, és egy kicsit elmerülnek a hegyaljai létben.
.JPG)
Az aszú mellett Tokaj-Hegyalja egyik legtöbb figyelmet kapott bora a száraz furmint. Sokan egyre komolyabban, egyre elhivatottabban készítik, ám az utóbbi években megérkeztek a támadások is. Mondják, gyorsan öregszik, nincs benne akkora potenciál, amekkorát vártunk tőle. Neked mi erről a véleményed?
Az jó, ha beszélnek a furmintról, mert akkor még többen felfigyelnek rá. A támadásokat viszont nem nagyon értem. A száraz furmint Hegyalján mindig az édes bor mellékterméke volt, komoly hangsúlyt soha nem fektettek rá a gazdák, hiszen az aszú volt az elsődleges cél. Amikor a borvidékre kerültem, Szepsy István és Demeter Zoltán már elkészítette a Királyudvar legendás 2000-es évjáratú Úrágya furmintját, ami gondolkodásra késztette a gazdákat, aztán megszületett a Béres Szőlőbirtok 2003-as Lőcse furmintja is, ami tovább árnyalta a képet. Aki kóstolta ezeket a borokat, emlékezhet, hogy nagy beltartalmú, magas alkoholtartalmú, robusztus furmintok voltak, hatalmas potenciállal, viszont kevés eleganciával. Azóta azonban felnőtt egy nemzedék, változik az ízlés, változik a stílus, és a legújabb furmintok már sokkal szebbek, sokkal könnyebben befogadhatóak. Hatalmas a fejlődés, most már a finomhangolás szakaszába értünk, és az idő nekünk dolgozik. A száraz furmint a nemzetközi piacon is jó üzenet, hiszen a bor zamatos, szépen mutatja a termőhely értékeit, és még a nevét is könnyű kiejteni. Sokan úgy vélik, hogy egyfajta „kapudrogként” működik, és képes előkészíteni a terepet a tokaji édes borok számára.
És ez így is van?
Tapasztalataim szerint igen. Én ma is úgy vélem, hogy Tokaj-Hegyalja jövőjét az édes borban kell keresni, de borkóstolókon előfordul, hogy valaki a szép száraz borainktól jut el odáig, hogy az édeseket is megkóstolja. Egyébként nemrég tartottam egy kóstolót a 2005–2015 között készült száraz furmintokból. A 2007-es volt a legszebb, de még a 2005-ös is tele volt élettel. Ezek után senki ne csodálkozzon azon, hogy hiszek a furmintban.
Mi jellemzi a Myrtus Pince borait?
Mindig az egyensúlyt keresem. Szüret csak egy van egy évben, lassan szerzi meg az ember a tapasztalatokat, de jó érezni, hogy mindig egy kicsit többet tudok erről a területről. A száraz borokat lassan lezárom magamban, és kezdek minden erőmmel az édesekre koncentrálni. Vallatom a hegyet, mert szeretnék ráérezni, hogyan kaphatom meg tőle azt a csodaszép édes bort, amire vágyom. Itt nem működnek receptúrák, te vagy, meg a természet, és a bor a ti közös alkotásotok.
A fiaid mennyire érdeklődnek a bor iránt?
Marci, a nagyobbik szívesen kóstolgatja az édes borokat, de Áron egyelőre kevesebb érdeklődést mutat. Viszont játék közben sokszor kiderül, hogy mekkora hatással van rájuk az, amit nap mint nap látnak. Mondogatják, hogy nekik majd ötven hektár szőlőjük lesz, és szuper borászatuk csupa jó borral. Ez persze csak fantáziálás, de ha csak félig az, már nyert ügyünk van. Ha átveszik egyszer, amit mi építünk, nekik már sokkal könnyebb dolguk lesz, mi pedig boldogok leszünk.