Vissza
Ahol a terasz marasztal
2017.07.18. | Raab Zsuzsanna
A Manna Lounge & Étterem teraszán garantáltan kiszakadunk a város forgatagából! Ráadásul messzire sem kell mennünk: Buda szívében, az Alagút tetején fantasztikus környezetben vacsorázhatunk vagy proseccózhatunk…
A Váralagút előtt közvetlenül jobbra fordulunk: az árnyas utcából lépcső vezet meredeken felfelé. Jó helyen járunk, de nem kevés lépcsőfokot mászunk meg, mire elérkezünk úti célunkig. A Manna Lounge & Étterem a lombok között bújik meg diszkréten, közvetlenül az Alagút felett, a budai vár tőszomszédságában.
Ugyan javában tombol a nyár, de itt fent kellemesen jár a levegő. Le is huppanunk az egyik kényelmesnek tűnő fotelbe, majd körülnézünk: a berendezés szemet gyönyörködtető, légies indonéz stílusú bútorokkal, nagy párnákkal. Hamar rájövünk, hogy az általunk választott fotel nem csupán kényelmesnek tűnik, hanem ha rajtunk múlna, bizony bármeddig el tudnánk ücsörögni benne… Körülöttünk a terasz növényei tobzódnak a napsütésben: jukkák, citrusfélék – valódi mediterrán oázis ez a város felett, ahol tökéletesen el lehet bújni a világ elől. Randevúkhoz biztosan ideális választás!
Nem meglepő, hogy Csigaházi Balázs, a Manna Lounge egyik étteremvezetője szintén randevúhelyszínként hallott a Mannáról életében először. Már első munkanapján elvarázsolta a hely különleges atmoszférája, amit egyáltalán nem csodálunk. Most Ferró Péterrel együtt irányítják a Mannát, ami mindkettejük szívügye. Balázs és Péter rajong a gasztronómiáért: legyen az étel vagy ital – szakmai tudásuk mellé szenvedély is társul.
A terasz éjjel-nappal hangulatos, de igazán sötétedés után telik meg élettel, mikor kigyúlnak az apró spotlámpák, és fentről csodálhatjuk a város fényeit… Abszolút el tudjuk képzelni, hogy egy pohár proseccóval vagy egy laza pezsgővel a kezünkben hajnalig a csillagokat bámuljuk!
Mi ezúttal nem proseccózunk, az étlapot viszont annál lelkesebben tanulmányozzuk, és kifejezetten örülünk, hogy könnyedén áttekinthető: mindössze egyoldalas, mégsem hiányzik róla semmi. A kínálat ígéretes: főleg friss, szezonális fogásokból áll.
Elsőként hideg eperlevest kérünk. Eperfagylaltra emlékeztető hűs fogást kapunk, az ízélményt rebarbara és menta teszi teljessé.
Mire végzünk az utolsó kanál levessel, érkezik az előétel: bivalymozzarella lágy paradicsomkrémmel, mellé házi focaccia dukál. Ütősen olasz, kellően krémes.
A Mannában Sallai István és Donkó-Szabó Árpád gondoskodik az ínycsiklandó ételekről. A két séf fogásai szépen kiegészítik egymást: Árpád a „régi motoros”, aki előszeretettel fordul a magyaros ételek felé, míg István az újabb generáció tagjaként szívesen kísérletezik. Nem is kérdés, hogy mi mindkét séf ételeire kíváncsiak vagyunk!
A rosé kacsamell császármorzsával és savanyú eperrel István kreálmánya. Számunkra hatalmas meglepetés, nem gondoltuk volna, hogy működhet… De az édes és a savanyú találkozása pompás ötlet – ha akarnánk, se tudnánk letagadni, hiszen üres a tányérunk…
Máris jöhet egy Árpád által megálmodott fogás: lassan készült sertéspofa házi morzsában, barnavajas parázsburgonyával. A hús nem kevesebb, mint 24 órán át puhult! Remek zamatát egy darabig biztosan nem felejtjük el.
A menüsort végül mogyorótorta és epres éclair zárja, a desszertválasztással szintén nem hibázunk, és az étterem sem: könnyű nyári édességek egy forró délutánra.
Ha valaki zajos nyüzsgésre vágyik, a Mannában nem fogja megtalálni. Aki viszont valódi rejtekhelyet keres, ahová nem hallatszik fel a város zaja, jó helyen jár! Párban, barátokkal, vagy akár egyedül – mindenképpen teljes lesz a nyugalom.
Csoda, hogy mi sem akartunk hazamenni?
Fotó:
Bárdosi Márk
