Vissza
Állatbarát, gyerekbarát, kutyabarát
2017.12.18. | Varga Anita
A Vasmacska KávéZoo egy kis oázis a városi dzsungelben. Itt nyuszik, csincsillák, kacagó gerlék, tengerimalacok és sok más állat társaságában időzhetnek a vendégek egy jó kávé, sütemény vagy más finomság fogyasztása közben…
Ismerős család ajánlására kerestük fel a Vasmacska KávéZoo nevű helyet Óbudán. Náluk is három „kicsi” gyerek van, melléjük vállaltak be egy hörcsögöt és egy golden retrievert, ami felsorolásnak se kutya, ajánlólevélnek pedig egyenesen hibátlan. Valahányszor összefutunk, természetesen előhúzzuk az „élet 3 gyerekkel” mottójú sztorijainkat, és nagyokat sóhajtozunk, és még annál is nagyobbakat mulatunk a szülői sors mindennapjain, egymást túllicitálva könnyes nehézségben, boldogságban. Márciusban jártunk egy hasonló belvárosi kávézóban (Zoo Café), az erről készült képes beszámolónkat a barátaim is olvasták, és az ott szerzett pozitív benyomásainkon felbuzdulva jelezték: létezik még olyan hely, ahol a gyerekek közvetlenül érintkezhetnek az állatokkal, míg a felnőttek legalább a habot háborítatlanul lenyalogathatják a kávé tetejéről. És valóban, ezzel nem nagyon lehet mellényúlni. A hibalehetőség veszélye inkább a másik oldalról fenyeget – de szerencsére a Vasmacska ötletgazdái (Mező Zsuzsa és Lippay Tímea) maguk is kisgyerekes anyukák, állatbarát gazdik, így a kávézóban szó sincs az állatok számára helytelen körülményekről. Olyannyira, hogy budapesti kávézó kategóriában 2017-ben elnyerték az Év Kutyabarát Helye díjat.
Három szőrös eb végig ott téblábolt körülöttünk, láthatóan teljes jogú családtagok, törődésben nincs hiány. Naná, hogy legszívesebben oda csoportosulnak, ahová éppen kivitték a rendelést. És naná, hogy adtunk nekik a vacsoránkból, szó szerint Raus tenyeréből ettek a jól megtermett blökik: Chanel, a leonbergi és Muffin, a golden retriever. A tibeti terrier keverék, Bendzsó már jóllakhatott aznapra, és teli bendővel várta-tűrte a fülvakarászást az asztal alatt. Nagyon szerettem Chanel sztoriját, akinek olyannyira sűrű szövésű, vastag a bundája, hogy állítólag a nyarat a mosdóban, a hűvös csempén fekve tölti. Ha valaha leonbergink lesz, nem visszük magunkkal a strandra.
Sose gondoltam volna, de a másik, ami bevéste magát az emlékezetembe, egy fekete színű algaevő hal volt. Mint egy tapadókorong, úgy csüngött ott felakadva a saját szájára, irtó vicces látványt nyújtott. Ottlétünk alatt egyetlenegyszer engedte el az akvárium falát, úszott egy kört, majd visszatért egy másik pontra, és belülről az üvegre tapadva, látszólag mozdulatlanul maradt. Muszáj volt megkérdeznem, ezt vajon miért csinálja, és így derült ki, hogy az akváriumra lerakódott algákat nyalogatja szakadatlan. Hát, édes pofa.
Maga a hely tágas, szellős, és a cuki, virágos-pillangós huzattal bevont székek kényelmesek. Van forró csoki és forralt bor. A dekoráció is nagyon kedves: a falon a feliratok, az állatokat a természetes lakóhelyükön ábrázoló fotók mind-mind arról tanúskodnak, hogy itt szeretettel gondozzák őket. Ez nem az a hely, ahol nyüzsögnek körülöttünk az ingerek, és még a csillárról is lóg egy kígyó. Ha ide belépsz, nyugalmat érzel; olyan, mint egy jól megérdemelt, ráérős vasárnap a családdal.
…aminek elmaradhatatlan kelléke a leves, éppen ezért van a Vasmacskában is napi leves. Azon kívül ehetünk itt pizzát, hot-dogot, tortillát, quesadillát, salátákat, és hétköznap betérhetünk hozzájuk egy napi menüre is. A guszta sütemények az Angelo Cukrászdából érkeznek, egyenesen a bejárattal szemben felállított vitrinbe; jól ki van ez találva, belebotlik a gyerek akarva-akaratlan: nem is úsztam meg egy kiadós, vacsora előtti „becsokitortázás” nélkül. Bevallom, na, nem voltam konzekvens, sőt simán a könnyebb utat választottam: inkább maradjon ki a „rendes” étkezés, minthogy még 2 percig azt kelljen hallgatnom, hogy „Anya, a Rafi utánoz! Anyaa, kérek még almalevet! Anyaaa, mikor megyünk már haza?” A csokitorta szőrén-szálán eltűnt, csak Lexikém pofija, no meg Muffin kutyus cseppet ragacsossá vált szőre árulkodott arról, hogy hol keressem, ha keresném. A tömény csokoládébomba úgy jóllakatta a srácaimat, hogy a hirtelen felbuzdulásból kikért 3 adag forró csoki végül érintetlenül hűlt ki az asztalukon. Szóval, a kötelező napi kakaóbabkvóta/gyerek valahol az egyensúlyhelyzet magasságában billegett. És még a pizzából is lecsúszott nekik – és a kutyáknak – pár szelet.
Az én jószívű gyerekeim addig nem nyugodtak, amíg a kávézóban lakó összes többi kis lényt is meg nem etethették. (Fogalmam sincs, kitől láthatták, de meggyőződésük, hogy a jóllakott pocak a boldogság kulcsa…) A tengerimalacok például karikára vágott kígyóuborkát kaptak. De ami szó szerint állati jó muri volt, az Kamilla, a kaméleonkislány fagyasztott kukacokkal való táplálása. Nagyfiam bátorságát látva még az én szám is tátva maradt, és most is izzad a kezem a billentyűk fölött, de bizony Raus bevállalta: tenyerén a mocorgó kis kukaccal benyúlt a terráriumba, és mozdulatlanul, türelemmel várta, hogy a hüllőcsajszi végtelenül hosszú, ragadós nyelve lecsapjon a zsákmányra. Le a kalappal. A gyerek kurázsija, a kaméleon ügyessége és a fotósunk reakcióideje előtt egyaránt. Amint láthatjátok a képen, nem mindennapi jelenetnek lehettünk szemtanúi.
Azt azért nagyon sajnálom, hogy nem egy hétvégi napon mentünk, mert így nem találkozhattunk Zserbóval, a szamárral és Kamillával, a shetlandi pónival, akik a kávézó hátsó udvarán felállított jászol alkalmi bentlakásos vendégei. De az a tény, hogy a vasmacskások a nagyobb forgalom helyett inkább azt választják, hogy csak 2 napra teszik ki a lovacskát meg a szamaracskát a gyereksereg zsibongásának, vastag filctollal bevésett piros pontot érdemel a vendégkönyvben.
Személy szerint nem vagyok nagy rajongója a „kirakatba” kitett állatoknak. Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy bizonyos fajokat soha nem láthatnánk, ha a Budapesti Állat- és Növénykert el nem hozta volna őket nekünk. És én mondom, hogy többek között a létező legviccesebb állatot, az innen-onnan összetákolt testrészekből álló hangyászsünt igazán kár lenne kihagyni. Egy olyan kávézóban ücsörögni, ahol úgy vesznek minket körbe a különböző állatfajok, mintha az állatkertben lennénk, élmény az egész családnak. Szóval, azt gondolom, ha megkapják a nekik járó szakavatott gondoskodást, akkor ez egy nagyon kedves tapasztalatszerzés a gyerekeknek.
És egyértelmű, hogy a három kutyus, a nyuszik, a tengerimalacok, a kacagó gerlék és a kaméleon a világ legjobb helyén vannak a csodaszépen felújított és egész évben izgalmas, mozgalmas programokkal váró óbudai Fő térbe torkolló Laktanya utcában.
Most éppen a karácsonyi vásár zajlik ott, ki ne hagyjátok!
És az élménnyel, azt hiszem, nálunk sem volt gond. Most a Jézuskától (és az online játékboltból) már megrendelt Minecraft legó és a Mancs őrjárat komplett szereplőgárdája és járgányai helyett (mellett) a fiaim élő állatokat kérnek karácsonyra.
Fotó:
Dancsecs Ferenc / FurmintPhoto
-
weboldal
