Vissza
Retroízek, retroárak a kertvárosi cukrászdában
2022.11.24. | Dürgő Kata
A Budapest 16. kerületében található Ancsi Cukrászda ugyan nem követi a legújabb cukrásztrendeket, sikere mégis harminchét éve töretlen. Vajon mi lehet a titka? Dürgő Kata járt utána…
Az 1985-ben nyílt Ancsi Cukrászda közel négy évtizede várja édesszájú vendégeit. Kínálata és árai egyaránt elfeledtetik velünk, hogy hamarosan 2023-at írunk.
A fotó 2022 márciusában készült, az árak esetleg emelkedhettek azóta.
Az Ancsi Cukrászda sikerét részben kiváló lokációjának köszönheti. Busszal, autóval, HÉV-vel, kerékpárral és gyalogosan is könnyedén megközelíthető, illetve nem csupán a kertes házak lakói, de a Centenáriumi lakótelepen élők is a vonzáskörzetébe tartoznak.
A retroéletérzést már a cukrászda környezete is megalapozza, hiszen a volt Ikarus gyár irodaépülete és szinte mindig üres parkolója található vele szemben.
Az Ancsi Cukrászda külső megjelenése igényes, és mindenki számára egyértelművé teszi, hogy mit várhat, ha belép a kapun. Látogatásunk alatt – melynek időtartama pontosan 30 perc volt – rajtam és a szüleimen kívül 12 vendég vásárolt elvitelre vagy helyben fogyasztásra. Mi egy késői ebéd után jöttünk, így sejthető volt, hogy nem leszünk egyedül, de valószínűleg nem ez a napi forgalom csúcspontja.
Amint belépünk az ajtón egy kicsi, de barátságos és tiszta helyiségbe érünk. A fagylaltospult jelenleg üresen áll, de két hűtőpultot is találunk, süteményekkel bőségesen megpakolva. A kínálat a „régi szép időket” idézi, amikor még „minden egyszerűbb volt”, és a fogyasztók igényei sem verdesték a plafont. A nagy szeletek és alacsony árak is erre a nosztalgikus érzésre erősítenek rá. 4–600 forintba kerül minden tortaszelet vagy egyéb desszert, de az apróbb sütemények (például a lenti képen látható kisméretű isler) még ennél is olcsóbbak.
Pár dolog a kínálatból, amivel meglephetjük magunkat, ha az Ancsiban járunk (a teljesség igénye nélkül): Sacher-torta, tiramisu, rigójancsi, krémes, kókuszgolyó, csokitorta, Fekete-erdő torta, minyon, túrótorta, linzerek, macaron, rendelésre készített komplett torták, marcipánfigurák, sós ropogósok, kávé, tea, üdítők. Mi az alábbiakat kértük: gesztenyekocka és cappuccino (anyukám), almás pite és tonik (apukám), forró csoki és isler (jómagam). Ezekért összesen 2 720 forintot fizettünk, ami a mostani árak mellett szinte hihetetlennek tűnt.
A szüleim nevében nem beszélhetek, így csak a saját ízélményemről számolok be. A forró csoki tetején isteni finom volt a hideg, kemény tejszínhab a csokoládészórással. Maga az ital a gyerekkoromat idézte mind ízével (pont eléggé édes, ugyanakkor inkább a kakaó íze a dominánsabb), mind tejcsokibarna színével. Alig volt az alján egy kis leülepedett csokoládépor, de bevallom, hiányoltam is volna, ha nincs ott. Az isler is teljesen rendben volt, bár az őszinteség jegyében hozzá kell tennem, hogy még sosem ettem rossz islert.
Egy fiatal hölgy szolgált ki bennünket, aki kissé unott hozzáállást tanúsított. Azonban megállapodtunk abban, hogy emiatt nem hibáztatható, hiszen mások épp a négynapos hosszú hétvégéjüket töltötték valahol, amíg ő dolgozott. Mivel az Ancsi Cukrászda önkiszolgáló, az élményen nem sokat ront vagy javít a kiszolgálók személye – hacsak valaki nem különösen érzékeny erre.
Mivel bent viszonylag szűkösen lehet elférni – a két asztalnál és a bárpultnál összesen kilenc széket helyeztek el –, ráadásul szinte az egész épület üvegből van, így kabát nélkül, hosszabb ideig egyhelyben ülve fázhat az ember, mi úgy döntöttünk, hogy kimegyünk a teraszra. Itt valamivel tágasabb a tér, a hat asztalnál elhelyezett, vastag párnákkal ellátott székeken összesen huszonkét vendég foglalhat helyet.
Fontos még megemlíteni, hogy vendégek számára fenntartott illemhely nincsen, ezzel mindenképp számoljon, aki ellátogat az Ancsi Cukrászdába.
Nyitvatartás: hétköznapokon 7:30–19:00, hétvégén 9:00–19:00
Kiknek ajánlom: a 2000-es évek előtt születetteknek, a retroélményt keresőknek, családoknak és azoknak, akik nem szeretnének sokat költeni pár édes falatra.
Kinek nem ajánlom: glutén-, laktóz-, cukor- vagy mindenmentes ételeket fogyasztóknak, újhullámos vagy exkluzív gasztroélményeket keresőknek.
Megjegyzés: a Freeszfe művészetkommunikáció szakos hallgatói azt a feladatot kapták, hogy írjanak kritikát egy általuk választott vendéglátóhelyről. Az elkészült írásokat a Borsmenta folytatásokban közli. Dürgő Kata írása a sorozat 2. része.
Fotó:
facebook
Dürgő Kata
