Vissza
Csárda a javából!
2017.12.21. | Szabó Edit
Megújult ételkínálattal, ismerős és meglepő ízkombinációkkal, kellemes belső térrel és magyaros vendégszeretettel fogadja vendégeit a csopaki Víg Molnár Csárda, ahol Nagy Krisztián kreatív séf az ínyencekre is gondol…
Valóban igen víg lehetett az a molnár, akinek ekkora ház jutott egy lépésre a Balatontól. A Víg Molnár Csárdát ugyanis az egykori csopaki vízimolnár takaros házában rendezték be az 1970-es évek elején, nem sokkal a malmok bezárása után. A ház mellett most is látható az eredeti malomkerék, és bár munkája már nincs, roppant méretei tiszteletet parancsolnak.
.jpg)
Maga az épület egyébként Csopak üdülőövezetében, a 71-es főút mellett található, útba esik tehát, ha az ember Füredre vagy azon túl megy, esetleg onnan jön, de Veszprémtől is csak 12 km a távolság.
Nem csoda, hogy a hely a szűk fél évszázaddal ezelőtti nyitást követően gyorsan népszerűvé vált: az egyre nagyobb számban érkező turisták élvezték a jó konyhát, a barátságos környezetet, szerettek itt jókat enni, inni, mulatni. A virágzás sokáig tartott, aztán ahogyan az lenni szokott, a hely lelkiismeretlenül gazdálkodó tulajdonosok kezébe került, az épület egyre lepusztultabbá vált, a konyha rossz hírű lett, az addigi törzsvendégek lassan elpártoltak, nem volt miért betérni a hajdan szebb napokat látott épületbe.
A csárda életében az első fontos változás akkor következett be, amikor a hely 2011-ben gazdát cserélt. Az új tulajdonos meglátta a szépséget a romos épületben, és a vendéglátás modern követelményeinek megfelelően nekilátott a felújításnak. A csopaki születésű család majd’ minden tagja vendéglátós végzettségű, együtt valósították meg elképzeléseiket, és a régi falak közé visszaköltözött az élet.
A 2017-es év elején újabb fordulatot vett a történet: a tulajdonos egy ambiciózus kreatív séfet hívott a konyha élére, és Nagy Krisztián óriási lendülettel vetette bele magát a munkába. A fiatal szakács a veszprémi Chianti Étterem konyhafőnökeként szerzett hírnevet magának, ételeit sokan szeretik a környéken. Csodálkoztak is, amikor néhány éve búcsút mondott a konyhák világának. Ám amint látható, a szakítás nem volt végleges, januárban a Víg Molnár tulajdonosának tenyerébe csapott, és azóta ő irányítja az itteni konyhát. A változásnak gyorsan híre ment, érkeztek az érdeklődő vendégek, és el is csodálkoztak alaposan, amikor meglátták az étlapot.
.jpg)
Mert a Víg Molnár Csárdában nincs többoldalas étlap. Négy előétel, négy leves, négy desszert és tíz főétel között lehet választani, és tegyük mindjárt hozzá: lehet. A szezononként megújuló kínálatot alaposan végiggondolták, nincs az a hétpróbás ínyenc, aki ne találna itt valami neki tetszőt.
Az impozáns épület egyébként külsőségeiben sem hordozza a csárda sztereotip jegyeit. Igaz, nádtető az van, de a belső tér világos, letisztult, a székek kényelmesek, sehol egy barnára festett gerenda, szögre akasztott suba vagy cifraszűr. A búbos kemence helyett egy kemencére emlékeztető, hangulatos kandalló adja a meleget, a falakat Csopakról készült metszetek díszítik. Vagyis semmi magyarkodó ripityom, a csárdajelleget az ételek hordozzák – igaz, azok is inkább ízben, mint külsőségekben.
Nagy Krisztián meggyőződése, hogy nem attól lesz valami magyaros, mert pirospaprikát tettek bele, hanem mert jó minőségű, hazai alapanyagokból készült. A séf szerint egy szakács akkor válik igazán jó szakemberré, ha megérti, hogy mi miért van a tányéron, tiszteli az alapanyagokat, és átlátja az ételkészítés folyamatát. Ételei éppen ezért csupán ízükben követik a tradíciót, megjelenésükben tökéletesen alkalmazkodnak a kor igényeihez.
Hűvös a téli nap, levesre vágyunk. Halászléből kétféle is van: kérhetnénk ponttyal vagy harcsával, mindkettőt belsőséggel hozzák, az adag méretétől függően bográcsban vagy tányérban. Vonzó lehetőség, mégis meghagyjuk karácsonyra, most inkább húslevest választunk. Az ízletes, koncentrált lé épp kellően forró, hozzá a benne főtt húst csinos kis korongokba rendezték, omlós és finom, a grízgaluska is jóízű, a színes répák pedig roppannak a fog alatt. Ez bizonyára szokatlan a hagyományos konyha kedvelőinek, hiszen sokan úgy gondolják, hogy a zöldség akkor jó, ha vajpuhára fő a húslevesben. A kedélyek megnyugtatása végett: ebben a lében is volt olyan zöldség, amely puhára főtt, de azt felhasználják más célokra, a vendég elé pedig a harsányan roppanó, ízeit megőrző friss répa kerül, amelyből minden falat igazi élmény. Legközelebb megkóstoljuk majd a gulyást is, az étlap szerint ugyanis marhanyakkal készítik. Igen kíváncsiak lettünk.
A főételek tárháza meglehetősen széles, nem könnyű a választás. A rizibizivel készült tanyasi csirkemelltől a vaníliás csicsókával és diós nudlival kínált szarvasgerincig terjed a skála. A leírás alapján mindegyik étel izgalmas, úgyhogy végül elfogadjuk a séf ajánlatát, és izgatottan várjuk a kacsamellet római köményes sütőtökkel, paszternákpürével és szilvadzsemmel. Nem kell csalódnunk. A fogás úgy tökéletes, ahogy van: a puha hús megőrizte az ízeit, a bőr roppan, a sütőtököt új dimenzióba röpíti a római kömény, a szilvalekvár a legszebb nyarakat idézi. Nagyon jó a kompozíció, az ízek harmonikusak, a textúrák izgalmasak a tányéron.
Desszertre ezek után nem vállalkoztunk, de már most eldöntöttük, hogy legközelebb megkóstoljuk a sütőtökös madártejet, esetleg a rakott túrós csuszát, mert mindkettő jól hangzik, és az eddigi ízek után teljesen biztosak vagyunk benne, hogy meglepő élményben lesz részünk.
A Víg Molnár Csárda jól felszerelt konyhájában hét szakács várja a rendeléseket, a kiszolgálás gyors, a minőség megbízható. Ez annak köszönhető, hogy a nyitás előtti órákban koncentrált előkészítő munka zajlik. A korszerű berendezéseknek és a szervezettségnek köszönhetően az sem okoz komolyabb nehézséget, ha egyszerre kétszáz vendég szeretne ebédelni a teraszon. A téli hónapok kevésbé nyüzsgőek, a benti vendégtér „csak” hetvenszemélyes, de aki igazán nyugalmas étkezést szeretne, annak az esti órákat ajánljuk.
A borkínálat külön szót érdemel, a borlapon ugyanis szinte kivétel nélkül a környékbeli pincék tételeit tartják. Jásdi, Söptei, Petrányi, Gilvesy, Laposa borai poharazva is kaphatóak, de annak sem kell csalódnia, aki tokajit szeretne. Az alkoholmentes italok közül a házi szörpök és a limonádék érdemelnek figyelmet.
Nagy Krisztián egy korábbi interjúnkban úgy fogalmazott, hogy a csárda nem más, mint a magyar konyha kirakata. Amit a honi gasztronómiáról tudunk, azt egy csárda konyhájának nyújtania kell. Nos, kétség sem fér hozzá, hogy a Víg Molnárban szakszerűen forgatják a fakanalat, és a hazai ízek méltó tálalásban kerülnek a vendégek elé. Az ételek finomak, a felszolgálók kedvesek, a zene halk. Aki kíváncsi rá, hogy milyen egy 21. századi magyar csárda, az térjen be a Víg Molnárba, és élvezze a szó legnemesebb értelmében vett vidéki vendéglátást!
Víg Molnár Csárda
8229 Csopak, Kőkorsó u. 1.
Tel.: +36 70 297 4200
Email: info@vigmolnarcsarda.hu
