Vissza
Élet az Aranyosidombon
2020.01.30. | Szabó Edit
„Tanyánktól az asztalig” – olvassuk a szlogent a poroszlói Aranyosidombi Udvarház étlapján, és hogy ez mennyire igaz, arról bárki meggyőződhet, aki egy derűs hétvégén ellátogat a Tisza-tóhoz…
Ötször nagyobb, mint a Velencei-tó, és bár ötször kisebb, mint a Balaton, vadregényes kis szigeteivel, vízi világával, romantikus, eldugott helyeivel a Tisza-tó igazán felfedezésre csábít.
Európa legnagyobb édesvizű akváriuma
A Tisza-tó környéki települések egyik legismertebbike Poroszló. Itt nyílt néhány évvel ezelőtt az az Ökocentrum, amely Európa legnagyobb édesvizű akváriumát rejti. A többszintes épületben szinte a környék minden vízi élőlénye megcsodálható: akárha édesvízi cápák lennének, olyan méltóságteljes mozdulatokkal úsznak el fejünk felett a hatalmas vizák, külön akváriumban laknak a csukák, külön a pontyok és a süllők, megint másikban a harcsák, van tokóvoda, de akár a vidrák mindennapi életébe is bepillanthatunk.
Az Ökocentrum babakocsival és kerekesszékkel is bejárható, és aki szeretné, benevezhet egy vezetett túrára, hogy 12 személyes kishajóval fedezze fel a tó élővilágát. Az ember legszívesebben órákig nézné, hogyan építgeti nagy műgonddal különös fészkét a függőcinege, hogyan hívja párját a nádi rigó, hogyan tárja szét sötét szárnyait a nap előtt a kormorán.
Ezek után persze logikus lenne, hogy egy vízparti csárdában vagy egy remek halvendéglőben folytassuk a napot (innen nem messze, Tiszaörvényen található a népszerű Hello Hal), mi mégis másik úti célt választunk.
Az aranyosidombi önfenntartó családi gazdaság
Poroszlót Borsodivánka felé elhagyva bal kéz felől találjuk az Aranyosidombi tanyát, amely ma 120 anyabirka, 50 bárány, 25 tehén, 18 borjú, 12 ló, 2 csikó, 1 mangalica, 2 kutya, bizonytalan számú macska, valamint a Bánrévi család otthona. A régi uradalmi birtok felújított épületeihez 100 hektáros terület tartozik, amelyek java részén az állatok legelnek, a többi pedig kaszáló, hiszen ennyi állatnak kell a téli takarmány. Az állatok körül és a földeken minden munkát a család végez, egy alkalmazottal kiegészülve; a tanyához tartozó, Poroszló belterületén található éttermet Bánréviné Vágó Eleonóra vezeti.
A családfő a helyi termelőszövetkezet ágazati vezetőjeként egész életében birkákkal és lovakkal dolgozott, és amikor a téeszt felszámolták, a család úgy döntött, hogy megvásárolja a teljes birkaállományt. Így kezdődött az Aranyosidombi tanya új időszámítása. Hamarosan kiderült, hogy csupán egyféle állattal a gazdaság nem fenntartható, így szép lassan benépesültek az ólak és az istállók, felnőve pedig a két fiú, Dániel és István is bekapcsolódott a munkába.
Dani a Debreceni Agrártudományi Egyetemen végzett, szeretettel és tisztelettel bánik az állatokkal. A birkák nem örülnek a társaságunknak, félősen futnak el előlünk. „Nincsenek kézhez szoktatva, de nem is kell; ha szorosabb lenne a kapcsolat közöttünk, nehezebb lenne megválni tőlük” – mondja Dani, és az érv racionálisnak tűnik, mint láthatóan minden itt, az Aranyosidombon.
Az önfenntartó családi gazdaság három pilléren nyugszik. Az egyik a mezőgazdaság és a növénytermesztés, a másik a lovas turizmus, a harmadik pedig az étterem. Az étterem szinte teljes egészében a tanyán megtermelt alapanyagokra épül, innen kerül oda minden nemes hús, de a tejtermékek és a friss sajtok is.
A hely tágas, itt aztán láthatóan minden állat jól érzi magát. Ha valaki szeretné megnézni őket, előzetes bejelentkezéssel megteheti, sőt ha valakit vonz a vidéki romantika, akár a tanyán is töltheti az éjszakát, de fel kell készülnie arra, hogy ez semmiféle szempontból nem steril környezet. Akit nem zavar, hogy itt nincs wifi, és nincs csend soha, mert minden ugat, nyihog, bőg, röfög, béget, az belekóstolhat egy rövid időre a tanyasi élet szépségeibe, sőt István szívesen ad lovaglóleckéket is az érdeklődőknek.
Ilyen felvezetés után kíváncsiak vagyunk, vajon milyen ételekkel kényezteti vendégeit a Poroszló belterületén található Aranyosidombi Udvarház. Visszamegyünk hát a településre, amelynek főutcáján nem kell sokáig keresnünk a helyet.
A külső terasz a forgalmas főútra néz, ám a hátsó kertben kellemes, nyugalmas zugok várják a vendégeket. A hely olyan népszerű, hogy érdemes előre asztalt foglalni, nehogy lemaradjunk az élményről.
A tanyánktól az asztalig
Bánréviné Vágó Eleonóra büszke arra, hogy az étterem kínálata javarészt a tanyán megtermelt húsokra, zöldségekre épül, amelyek adalékanyagoktól mentesen kerülnek az asztalra, de ami náluk nincs, azt is a környékbeli kistermelőktől szerzik be. Az Aranyosidombon tehát a fenntarthatóság nem divatos szlogen, hanem jól felfogott gazdasági érdek. Az előétel-válogatásban csak az szerepel, amit a tanya ad: házi kolbász, szalámi, sonka, pástétom, többféle friss sajt, savanyú káposzta, füstölt csülök, friss zöldségek.
Mivel a Tisza-tónál vagyunk, természetes, hogy a halételek a legnépszerűbbek: többféle halászlé, aztán fő fogásként rántott ponty, egészben sütött süllő, harcsapaprikás, vaslapon sült folyami harcsa egyaránt szerepel a kínálatban, de mi most arra vagyunk kíváncsiak, mi jött a tanyáról.
Hallottuk, hogy Lakatos Norbert konyhafőnök igen jó érzékkel kezeli a húsokat, és amikor meglátjuk a szomszéd asztalhoz érkező húslevest, már tudjuk, hogy a szóbeszéd igaz. Mi is azt rendelünk, tanyasi jószágból, kis fazékban, csigatésztával. Életünk egyik legjobbját kapjuk, már csak ezért az egy fogásért is érdemes lenne elmenni Poroszlóra, de az ebédnek még nincs vége.
Fő fogás dolgában nem könnyű a helyzetünk. Valaki a közöségi oldalon azt mondja, itt ette élete legjobb cigánypecsenyéjét, Eleonóra arra biztat, hogy kóstoljuk meg a bárányt, mi mégis szürkemarhát kérünk gomolyatúrós sztrapacskával, és ropogós csülköt pékné burgonyával, mert ahol ezt jól készítik, ott semmiben sem lehet hiba. Mindkét étel kifogástalan, omlik, roppan, ízletes, talán a marha egy leheletnyivel sósabb, mint ahogyan mi szeretjük, de vidéken valahogy mindig jobban megszalad a só. A kovászos uborka íze a régi, falusi nyarakat idézi, nem csoda, ott érleli a nap a következő adagot a kert végében, látszik, hogy nagyanyánk receptje szerint készül ez is, hát miért lenne más az íze?
Desszertet nem kérünk, helyette üldögélünk még egy kicsit a teraszon, hallgatjuk a falusi élet hangjait, komótosan csapkodjuk a szúnyogokat, és cseppet sem bánjuk, hogy egyre lejjebb bukik a nap. Így legalább jut még nekünk egy feledhetetlen naplemente is a tó fölött.
Megjegyzés: A képanyag nyári, az élmény négy évszakos.
