Vissza
Határok nélkül – a Dobrumba világa
2017.07.02. | Raab Zsuzsanna
Van Budapesten egy mediterrán-közel-keleti ételbár, ahol többek között Grúzia, Örményország, Libanon, Izrael, Törökország, Szíria, Olaszország, Portugália, Marokkó és Spanyolország konyhája is békésen megfér egymás mellett. A Dobrumbában jártunk…
„Az Atlasztól az Ararátig, a Boszporusztól Gibraltárig” – így szól a Dobrumba filozófiája, és nem véletlenül! Itt ugyanis nincsenek határok – az egyes országok ízei békében megférnek egymás mellett akkor is, ha némely országok nincsenek éppen a legnagyobb barátságban. A Dobrumba pár hónappal ezelőtti nyitását kiemelt érdeklődés övezte, és már mi is nagyon vártuk, hogy megkóstolhassuk az itteni finomságokat. Laki Eszter tervező-grafikus, az étterem egyik tulajdonosa látott minket vendégül.
A Dobrumbában evés előtt vagy után feltétlenül érdemes kicsit körbenézni. Régi tárgyak, a bolhapiacok nagy becsben tartott kincsei láthatók a térben mindenfelé: itt egy sárgaréz mozsár, ott egy török kávéskészlet, egy örmény szőttes, vagy egy csodaszép ikon Grúziából… A romos falakon izgalmas utazási fotók és képeslapok, valamint egy hatalmas poszter az Ararát látképével. Levegős a tér, az ablakok tárva-nyitva, langyos júniusi szellő borzolja a növényeket.
Eszter nagyon örült, hogy nem a nyitás körüli hajrában jöttünk: „Most már biztos lábakon állt az intézmény, összeszokott a csapat, de az elején olyan volt, mint amikor egy építkezésen még nem kötött meg a beton. Alig nyitottunk, és máris rengetegen jöttek, erre a tömegre nem voltunk igazán felkészülve, de szerencsére álltuk a sarat” – meséli.
Eszter és férje, Csete „Manek” Gábor (aki szintén tulajdonos) szenvedélyesen szeretnek utazni, ráadásul igen különleges módon:
„Manekkal mindenfelé jártunk: ismerős terep számunkra Izrael, Libanon és a Kaukázus vidéke, de a mediterrán országok is. Engem kifejezetten inspirálnak a tőlünk délkeletre fekvő területek – úgy szeretek utazni, hogy közben látom a társadalmi-politikai válságokat, része lehetek az ottani emberek életének, gondjainak. Izraelben például kocsit béreltünk, és bejutottunk a veszélyesebbnek gondolt területekre is. Tel-Avivban nagyon laza és profi vendéglátóhelyek vannak – azt hiszem, éppen ott született meg a Dobrumba ötlete négy évvel ezelőtt, de csak tavaly lett a miénk ez a helyiség. A Dobrumbát teljes mértékben az utazásaink inspirálták. Kicsit önző módon olyan helyet akartunk nyitni, ahova magunk is szívesen jövünk! Ízek szempontjából alapvetően a levantei és a mediterrán, földközi-tengeri régiót érintjük, de nem ragaszkodunk makacsul semmihez sem, egyszerűen csak szeretnénk jót adni az embereknek.”
A Dobrumba berendezése a tulajdonosok ízlését és szakértelmét dicséri. A tárgyak a kőrösfeketetói régiségvásárról érkeztek, de vannak lomtalanításban vagy internetes árverésen talált kincsek is. Az enteriőrt a természetes eklektika jellemzi, a sokféleséget mégsem érezzük zavarónak: tökéletesen megfér egymás közelében a földgömb és a libanoni kávéscsésze.
„Sok hely arculatát terveztem már, de egyiket sem szeretem annyira, mint ezt. A hatfős tulajdonosi csapatban egyedüli nőként kicsit kakukktojás vagyok: rajtam kívül mindenkinek van vendéglátós tapasztalata. Én alkottam a Dobrumba teljes grafikai arculatát, az étlapok megjelenését. Egy grafika szerintem akkor jó, ha van mögötte történet. A logónkat például egy, a lezárt libanoni–izraeli határon talált felirat tipográfiája inspirálta” – vallja be Eszter, aki egyébként a konyhában is a közel-keleti világot részesíti előnyben. A magyaros ételeket tiszteli, de ritkán fogyasztja, húst egyáltalán nem eszik.
Mi kifejezetten éhesek vagyunk, és Eszter javaslatára most az ő kedvenceit, a mezzéket (előételeket), valamint ráadásként a zöld shakshukát, a shakshuka (közel-keleti lecsó) nyári változatát kóstoljuk. Sorban érkeznek az ételek, színpompás kavalkád a kissé kopott fémtálcákon. Spenótos pkhali: grúz spenótkrém fokhagymával, pirított dióval, gránátalmasziruppal. Padlizsános humusz gránátalmával, pirított mandulával. Muhammara (szír sültpaprika-krém pirított dióval), sült cékla török joghurttal. Az ízek harmonikusak és karakteresek, a török joghurt selymes, a sültpaprika-krém kellően pikáns, a zöld shakshuka szinte kirobbanóan friss a benne lévő rengeteg zöldségtől (cukkini, zöldborsó, zöldpaprika), rajta kecskesajt és tojás, pont ahogy a nagykönyvben meg van írva. Elégedetten kóstolgatunk, és közben Eszter folytatja a történetet.
„Csak úgy lehet mediterrán éttermet nyitni, ha többször jártál abban a térségben, és igazán rajongsz érte. A mi csapatunkban akad, aki Törökországban utazgatott sokat, és van, aki a spanyol tapaskultúrához kötődik. A Dobrumbában senkinek nem kell feszengenie, a gyerekektől az idősekig bárki természetesen és otthonosan érezheti magát.”
Eszter szinte minden nap bejön az étterembe, a munkamegbeszéléseket is legtöbbször ide szervezik. „A nyitás utáni napokban csak ültünk az egyik sarokban reggel kilenctől este tízig, és csodáltuk ezt a helyet. Nehéz volt elhinni, hogy tényleg a miénk.”
Megértjük. Nagyon is. A Dobrumba tényleg az a hely, amire vágyik az ember – és nem kizárólag az ételek miatt. Jólesik időzni ott, ahol a földrajzi határok elveszítik jelentőségüket, és csak az ízek maradnak.
Fotó:
Bárdosi Márk
