Vissza
Irány a Normafa!
2019.01.17. | Lovranits Júlia
Nincs is jobb egy kiadós túra után, mint jóízű ételekkel visszapótolni az elégetett kalóriát. A Normafa Síház minden évszakban ideális választás, de télen különleges varázsa van, a Szépkilátás Cukrászda neve pedig önmagáért beszél…
Egy hónappal el kéne tolni a karácsonyt! Megfigyelték? Éppen elmúlik a december, és már jönnek is a nagy havazások. Sebaj! Sok helyen áll még a karácsonyfa, és a barátok januárban is kaphatóak egy hangulatos téli túrára, éttermezésre, cukrászdázásra.
Aki elindul Budaörs felől a Normafára, az egy éppen barátságos, tíz kilométeres túrát tehet a sárga jelzésen. A buszablakból megpillantottunk a Pyrgos nevű görög éttermet is, de mivel sajnos nem körtúrát tettünk, így ez most kimaradt. Egyszer sort kerítünk rá. A mostani cél a Normafa Síház volt, onnan pedig a Szépkilátás Cukrászdába tettük át a székhelyünket.
Kedveljük az olyan túrákat, amelyek egy kopott, otthonos kis kocsma kávéjával indulnak, és menedékházban, cukrászdában fejeződnek be. Budapesten ebből a szempontból igazán el van kényeztetve a túrázó, hiszen a Kő-hegyi menedékház, a dobogókői Zsindelyes és az Emil Cukrászda csak néhány a nagy kedvencek közül. Egy havas januári túra egyszerre karácsonyi és újév-köszöntő hangulatú. Az étteremben még állt a karácsonyfa, de már lencse és kocsonya volt az étlapon.
Az erdőjárás és a vaddisznónyom-keresgélés meghozta az étvágyunkat a gombára és a vadhúsra, örömmel tapasztaltuk hát, hogy vadpörkölt és vadraguleves is van az étlapon. Egy forró leves egy téli túra után egyébként is életmentő, ha pedig finom is, a kiránduló nagyon hálás vendég. Ez pedig finom volt! A sötét, barna, rusztikus lé tökéletesen hozta az erdei hangulatot.
A kocsonyát mindig meg kell kóstolni, itt se tettünk másként. És milyen jól döntöttünk! Tökéletesen házias íz, citrommal és lila hagymával, épp ahogyan szeretjük. Mi a magunk részéről talán egy kicsivel több soványabb húst tettünk volna bele, mert így nagyon laktató volt, de a társaság férfi tagjainak meg se kottyant a mennyiség, boldogan segítettek az adag eltüntetésében.
A disznótoros tál ötös alá értékelést kapott tanár barátunktól, szerinte majdnem tökéletes. A szőlős-fügés csirke pedig eredeti ötlet, kóstoltunk már hasonlót, de ilyet még nem, kifejezetten ízletes fogás.
Az étterem belső tere is nagy kedvencünk, a régi plakátok a falon, a tárgyak, a cserépkályhában lobogó tűz. Hátránya talán csak az, hogy hétvégén kissé túlzsúfolt, nem könnyű asztalt kapni, érdemes foglalni előre.
A síháztól könnyű sétával juthatunk át a Szépkilátás Cukrászdába. A nevét magyarázó kilátásban ugyan nem volt részünk, mivel épp ránk sötétedett, de színvonalában, kínálatában is kifogástalannak bizonyult. Itt is bájos, régi tárgyak vesznek körül bennünket, beüzemeltek egy téli teraszt is, ahonnan az utca forgalmát nézhetjük. A forró csokoládét csak cukormentes változatban lehet kapni, egészen olyan ízű, mint a gyerekkorunk csokoládémikulásai. Ha lehet egy íz vidám, akkor ez az. Nem kevésbé hatott gyermeki énünkre a külön csészében tálalt tejszínhabfelhő, valamint a kis kancsó sűrű, folyékony tejszín.
A citromos máktorta igazán intenzíven citromos volt, a mákot kevéssé lehetett rajta érezni, tehát annak is bátran ajánljuk, aki ezzel az ízzel egyébként hadilábon áll. Az Őrség Aranya torta pedig osztatlan sikert aratott: mind megjelenésében, mind az ízével elkápráztatott bennünket.
Van valami bája azoknak a helyeknek, ahol egyszerre van jelen egy viszonylag régi, itt-ott málladozó eleganciájú épített környezet és az erdő. A Normafán a frissen felújított régi villák mellett jól mutatnak azok a részek is, amiket félig visszavett a természet. Egyszerre természetközeli élmény és időutazás, amire a síház és a cukrászda is rákontráz a bútorzatával, állandó dekorációjával. Remek vasárnapi program, szeretettel ajánljuk mindenkinek!
Fotó:
Lovranits Júlia
