Vissza
Ízutazás koktélokkal a Sociétében
2019.10.29. | Barossné Koós Andrea
Hogy milyen érzés egyetlen este alatt bejárni a fél világot úgy, hogy az ember közben el sem mozdul az asztala mellől? Aki részt vett a Société vacsoráján, már tudja. Aki nem volt ott, annak most elmeséljük mi…
Hatalmas tömeg, turisták áradata, vendéglátóhelyek sokasága jellemzi a budapesti Sas utcát, ami igazi gasztronegyeddé nőtte ki magát az elmúlt évek során. A Bazilika előtt húzódó szakaszon olyan éttermek sorakoznak fel, mint a Borkonyha, a Textúra, a Prime Steakhouse és a korábban általunk is kipróbált Zeya.
Most egy olyan különleges vacsora kedvéért tértünk vissza a főváros szívébe, amelyet a Société hatalmas komplexumában rendeztek meg. És hogy mitől is olyan egyedi a hely és az alkalom? Mindjárt elmondjuk!
Maga az épület Gerster Károly tervei alapján készült az 1800-as évek végén. Eredetileg lakóépületnek szánták, de többször is átépítették. A 3500 négyzetméternyi inspiratív teret legutóbb úgy alakítottak át, hogy az a modern gasztronómiának, a kortárs művészeteknek és izgalmas, exkluzív programoknak egyaránt otthont adjon. Varga Zoltán alapító a kulturális és a társadalmi kezdeményezések elkötelezett híve, elhivatottan támogatja egyebek között a Budapesti Fesztiválzenekart, a Bátor tábort és a Mosoly Alapítványt. Vacsoránk különlegessége abban rejlett, hogy az ötfogásos menü mellé koktélokat kínáltak, tükrözve a Société fine-dining és minőségi italfogyasztás iránti elkötelezettségét. Az ételeket Csapody Balázs, a Kistücsök étterem jól ismert tulajdonosa tervezte, de Krasznai Norbert és csapata készítette el. Az italok kreatív alkotója Morafcsik Péter, a Mixer Akadémia alapítója volt, a bárpult mögött pedig Tarjányi Zsolt és munkatársai pörgették a shakereket. Izgatottan és kíváncsian vártuk, milyen meglepő ízekkel találkozunk az este során.
A Société gyönyörű fogadótermében frissítő italok várták az érkező vendégeket. Még a grépfrútos italunkat kortyolgattuk, amikor megérkeztek az üdvözlőfalatok. A füstölt uborkás, citromos majonézzel és tonikzselével megbolondított kenyér éppen olyan üdítő volt, mint a koktélunk. Morafcsik Péter és Csapody Balázs köszöntő szavaiból kiderült, hogy világ körüli utazásra invitálnak minket, amelynek során kiváló alapanyagokból készült fogásokat és hozzájuk illő italokat kóstolhattunk meg. A pincérek kedvesen az asztalokhoz kísértek minden vendéget, és fel is szálltunk a képzeletbeli repülőgépre, hogy megérkezzünk első állomásunkra, Hollandiába.
A vodkaalapú, narancsos Cointreau-val és aromás gyomorkeserűvel megbolondított koktélunk – amely stílusosan a Dutch Baby nevet viselte – remek indításnak bizonyult. Hozzá roppanós zöldségeket, gouda sajtot és passiógyümölcsöt szervíroztak, édes morzsával megszórva. A kezdés parádésra sikerült, minden asztal felől elégedett szavakat hallottunk.
A következő italunk az Ume-Groni nevet kapta, jelezve, hogy Japán felé fordítjuk tekintetünket. A hatalmas jégkockára töltött koktélban a szilvára emlékeztető, japán Choya extra years ume likőrt Camparival és fehér csokoládés likőrrel keverték, és ez a szokatlan elegy az est egyik legkülönlegesebb ízhatását eredményezte számunkra. Hozzá kacsamájpástétom-„fagylaltot” kínáltak, céklával és fantasztikus szilvalekvárral. A fogás különlegességét az adta, hogy a patéban apró májkockákat rejtettek el, amit az italunkkal összekóstolva olyan harmonikus ízeket kaptunk, mint egy tökéletesen megkomponált borvacsoránál. Vendéglátóink figyelmesen körbejárták az asztalokat, és kíváncsian kérdezték a véleményünket. Elragadtatásunkat nem rejtettük véka alá, nem fukarkodtunk a dicsérő szavakkal.
A látványkonyhában folyamatos koncentráció, kemény munka folyt, mi pedig egyre kíváncsibban vártuk a folytatást. Az este ritmusa kellemesen nyugodt volt, kaptunk időt az ételek között az eszmecserére, megbeszéltük, hogy kinek mi tetszett leginkább az adott tálalásban.
Képzeletbeli repülőgépünk most újra felszállt velünk, búcsút mondtunk Ázsiának, és a világ másik végén, Mexikóban landoltunk – stílusosan Welcome to Tijuanával a kezünkben. Az ital alapját adó tequilát fűszeres-gyümölcsös (mangó, málna) ízekkel töltötték meg, minden cseppje külön izgalmat ígért. Hozzá a marhaoldalast kukoricakrémmel és paradicsommal tálalták, és legnagyobb meglepetésünkre nem tudtuk eldönteni, hogy az ital ízeit másolták le az ételben, vagy fordítva.
Aki ezen a ponton azt gondolta, hogy ez már fokozhatatlan, tévedett. Utunk a forró nyárból egy pillanat alatt a hideg télbe váltott, megérkeztünk Oroszországba. A köszönömöt oroszul úgy mondják: Spasibo (szpasziba), és így nevezték el a koktélunkat is. A vodkaalapú italt céklával és dióbitterrel készítették, hozzá rántott borjút kaptunk, fermentált céklával, kaviárral és kaporral. A páros ismét tökéletesen működött, az ízek megidézték az orosz erdők kissé rideg, egyértelmű világát.
Az utazást ismerős hazai ízekkel zártuk. A híres magyar Puszta koktélt ittuk, amelyben a barackpálinka íze jótékonyan keveredik a tokaji szamorodni és a bodza könnyen felismerhető jegyeivel. Desszertként nagy kedvencünk, a Rákóczi-túrós érkezett. A süteményt elemeire bontották, majd teljesen új textúrát kapott, és krémként jelent meg a tányérunkon, lekvárral és tésztaropogóssal megbolondítva. Méltó zárása volt ennek a rendkívül különleges estének.
Gratulálunk mindazoknak, akik ezt a menüsort megálmodták és létrehozták! Felejthetetlen élményekkel tértünk haza.
Fotó:
Schuch Lili
-
Société Budapest
