Legyél a Kabalám!

Szigliget egyik barátságos dombján, egy hatalmas kert kellős közepén hívogató épület áll. A hajdan szebb napokat látott villa jó száz éve családi nyaralónak épült, de már több évtizede az önkormányzat tulajdonában van. Hasznosításával többen próbálkoztak, volt, aki éttermet, volt, aki panziót álmodott a tágas terekbe. Működött is minden ideig-óráig, csakhogy a felújítás terheit senki sem vállalta, így az épület állaga egyre romlott, és félő volt, hogy ha már hasznot nem remél belőle senki, végképp magukra maradnak az öreg falak.

Fölföldi Péter Badacsonyban nőtt fel, és noha éveken keresztül Budapesten élt, mindig visszavágyott a Balaton közelébe. Régóta tervezte már, hogy valahol ezen a környéken nyit éttermet, és mikor meghallotta, hogy az önkormányzat újra bérlőt keres a villa hasznosítására, nem gondolkodott sokáig. Hogy az épület nemcsak étteremként, hanem szálláshelyként is működhet, még vonzóbbá tette a szemében az ingatlant, hiszen egy vállalkozásnak mindig jót tesz a több lábon állás. Párjával, Petrával együtt felszámolták budapesti életüket, és 2017 pünkösdjén megnyitották a Villa Kabalát.

Akkor indult a balatoni szezon, a szobák azonnal elkeltek, de arra nem számítottak, hogy a konyha is egy csapásra népszerű lesz. Az ételek annyira vonzóak voltak, hogy a szállóvendégek szinte minden este náluk vacsoráztak, és egyre több volt a külső érdeklődő is. Erre a népszerűségre nem voltak felkészülve, de állták a sarat, túlélték a szezont, és nyitva tartottak ősszel és télen is. A hűvösebb, csendesebb hónapokat arra használták fel, hogy számba vegyék, milyen átalakításokra lesz majd szükség, mert az nyilvánvaló, hogy ráncfelvarrással nem mennek semmire, az épületnek komoly felújításra van szüksége. Be is adták a pályázatot, a munkát az idei szezon után szeretnék elkezdeni, de a ház az építkezés ideje alatt is nyitva áll majd, és fogadja a vendégeket.

Mi egy hűvös, de napsütéses tél végi vasárnapon jártunk arra, és lenyűgözött a látvány. A villa káprázatosan szép volt a déli verőfényben. Az étteremben egy zöld cserépkályha ontotta a meleget, mellette békésen nézelődött Péterék kutyája. Süti befogadott eb, ő is Budapestről költözött a Balatonhoz, és úgy tűnik, nem vette zokon a cserét. A hely egyébként kutyabarát, és Süti nem bánja, ha nem egyeduralkodó, szívesen osztozik a simogatásokon másokkal is.

Néhány szállóvendég még a reggeli kávéját iszogatta, de voltak, akik már az ebéd miatt nézegették a kínálatot. A reggeli egyébként a hely egyik büszkesége; Péter édesapja, Fölföldi Béla valaha a Szeremley Szőlőbirtokot vezette, de ma már őstermelőként dolgozik, és ő szállítja az alapanyagokat a napindító étkezéshez. Minden adalékanyagoktól mentesen, tisztán és természetesen készül. Szalámi, sonka, különböző kolbászok, sajtok, szörpök, lekvárok, gyümölcslevek, húskészítmények éppúgy szerepelnek a kínálatban, mint a különleges borzselé, a rendkívül népszerű zölddió-kompót, vagy az egy hónapig érlelt carpaccio.

Azért az ebédre érkezőknek sem volt rossz dolga, a konyha sok mindennel készült. Míg az ételeinkre várunk, kapunk egy pohár Bozzante névre keresztelt bodzapezsgőt. Az italt szintén Fölföldi Béla készíti, őszintén ajánljuk. Kérésünkre Petra és Péter készségesen megmutatja a felső szintet is, ahol a szobák kaptak helyet. Hét szobájuk van, de az egyikben ők maguk laknak, ezért csak hat fogad vendéget, közülük négy a tóra néz, és a négyfős családi szoba kivételével mindegyik franciaágyas. Romantikus kis búvóhely ez, a szobákat egy 250 négyzetméteres terasz öleli körbe, pazar kilátással.

A házigazdák lelkesen mesélnek a tervekről. Ha nyernek a pályázaton, a tetőteret is beépítik, és tíz szobával várják majd a vendégeket. Megjavítják a rossz szigetelést, kicserélik a nyílászárókat, korszerűsítik a fűtést, az elektromos hálózatot és a melegvíz-ellátást, hogy vendégeik a legnagyobb kényelemben élvezhessék az itt töltött napokat.

Az előétel nagyon viccesen törött tányéron érkezik. A szakács láthatóan szeret játszani, nemcsak az ételek elkészítésében leli örömét, hanem a tálalásban is. A tányéron kacsmájmousse, körülötte paszternák, narancs, turbolya, só, bors, fokhagyma, tápióka, és házi otellólekváros céklagél. Az ízekben és a textúrákban is rengeteg a játék, így nemcsak az étel ízének örülünk – nagyon finom! –, de a textúrák felfedezése is külön kaland.

Étkezés közben a Balatont nézzük, a tó folyton változó színe megunhatatlan. A szemközti dombon apró kápolna áll, és mint Petrától megtudjuk, működik. A Villa Kabala vendégei már fel is fedezték maguknak. Kis létszámú esküvők helyszíneként jól vizsgázott, hiszen mindössze tíz perc séta, ott ki lehet mondani a boldogító igent, a visszatérő vendégeket pedig terített asztallal várják a Kabalában.

A sült császár vajpuha, de a bőre roppan, teljesen hibátlan. Remekül illik mellé az édesburgonya-püré, de van még a tányéron sárgarépa, cukkini, lila káposzta, gomba, friss fűszernövények, virágok, valamint porok, szivacsok, olajok, csak hogy ne unatkozzunk. Sok az íz, de egyik sem harsány, és az összhatás kifejezetten jó, a császár nincs túlfűszerezve, hogy a hús saját, tiszta íze érvényesüljön.

Elégedettségünket látva Péter örömmel újságolja, hogy bár a téli étlapon is 8-10 főétel szerepel, a konyha nyárra még bővebb á la carte kínálattal készül. Három előétel, két-három leves, és tucatnyinál is több főétel közül lehet majd választani, érdemes lesz visszatérni. Nem Fölföldi Béla az egyetlen környékbeli beszállító, a marhahús Hegymagasról, a paprika Siófokról, a tokhal Keszthelyről érkezik frissen, de a csirkét is kifejezetten nekik, az ő igényeik szerint nevelik egy környékbeli háztáji gazdaságban. Az a legfontosabb, hogy mindig tudják, mi kerül a tányérra.

A miénkre most éppen marhapofa. A 126 fokon, kacsazsírban konfitált omlós húshoz köretként kurkumás vöröslencsét és – meglepő módon – mustármagot ad a séf. Ez utóbbit nemrég fedezte fel magának, és nagyon megszerette az ízét. Persze kicsit macerás, háromszor kell felforralni, hogy elveszítse a keserűségét, de utána nagyon finom, ahogyan az étel is. Harmonikus, izgalmas és különleges, többek között attól a házi málnapürétől, amivel a lencsét összedolgozták.

Az étterem lassan megtelik, a vendégeket Petra fogadja, aztán a teremfőnök, Gergő gondjaira bízza őket. Az italajánlat Veronikától érkezik, ő felelős a borokért, és nagy élvezettel végzi ezt a munkát. Péter derűs mosollyal nyugtázza, hogy minden rendben megy, kijön a desszertünk is, a tányéron a csoki ezer arca, édes, de mégsem az, méltó koronája ennek a különleges ebédnek.

Derűs vasárnapi hangulat, kint napsütés, bent cserépkályha, na meg egy nagyszerű csapat, amelynek minden tagján látszik, hogy szenvedélyesen szereti, amit csinál. Ez is felmelegíti a lelket a Villa Kabalában. „Mi itt nem vendéglátózunk, hanem vendégül látunk” – fogalmazta meg Péter a hely mottóját búcsúzóul, és ezt igazolandó Süti is odajött, hogy elköszönjön, mint régi ismerősöktől szokás. Vajon megismer legközelebb?