Vissza
Pancsoljunk a Hold utcában!
2017.05.07. | Szabó Edit
Tegnap megnyílt a Pancs-Gasztroplacc belvárosi telephelye a budapesti Hold utcában. A színvonalas kistermelők piaca egészséges élelmiszerekkel és ínycsiklandó alapanyagokkal várja az igényes vásárlókat…
Még tíz hónapja sincs, hogy a Pancs-Gasztroplacc otthonra talált a budapesti IX. kerületben. A Tűzoltó utcai Élesztő udvarban vasárnaponként működő kistermelői piac azóta a környék kedvence lett, az árusok kedves ismerősként köszöntik a vásárlókat, akik sajátjuknak tekintik a helyet. Vajas Balázs és Rattner Réka vállalkozása az első pillanattól sikerre volt ítélve, de mindketten sokat tesznek azért, hogy ébren is tartsák a figyelmet. Gasztrobloggereket, szakácsokat, illusztris vendégeket hívnak a vasárnapi szeánszokra, hogy az amúgy is színvonalas piaci kínálat még izgalmasabb, még hívogatóbb legyen az elhivatott gazdák termékeire „éhes” budapesti közönség számára.
Tegnap óta azonban újabb fordulatot vett a Pancs története: az Élesztő udvar jól ismert árusai új helyszínen, a Belvárosi piac földszintjén mutatkoztak be a vásárlóknak. „A Hold utcai piac tulajdonosai kerestek meg bennünket, az emeleti éttermek üzemeltetői ugyanis jelezték, hogy jó lenne itt egy jól működő termelői piac, és számukra szimpatikus volt az a modell, amit mi a Tűzoltó utcában bevezettünk” – avat be a részletekbe Rattner Réka, a Pancs-Gasztroplacc szervezője. A Hold utcai gasztropiac az utóbbi években örvendetes átalakuláson ment keresztül, a főváros híres éttermei és jó nevű szakácsai sorra nyitották jobbnál jobb bisztróikat és kifőzdéiket a patinás épületben, ám ezzel egyidejűleg a földszinti zöldség- és gyümölcsárusok mintha lendületüket vesztették volna, a vendégek jobbára már csak étkezni járnak oda, ám a bevásárlást máshol intézik. Itt volt az ideje, hogy a piac tulajdonosai változtassanak ezen a helyzeten, ezért kezdeményeztek együttműködést Vajas Balázsékkal.
A IX. kerületieknek nem kell aggódniuk, a Pancs-Gasztroplacc vasárnaponként továbbra is gőzerővel működik az Élesztő udvarban, ám az ottani árusok jó része szombatonként a Hold utcában is kipakolja portékáit. Az első vásárnapon tizenhét őstermelő kínálta termékeit a tágas földszinti tér mintegy 80 négyzetméteres területén. Néhányukkal sikerült közelebbi ismeretséget is kötnünk.
A makói Szabóméz a hagyományos akác- és vegyes virágméz mellett repce, napraforgó, olajretek és pohánka mézét is kínálta a vásárlóknak. A családi vállalkozásban működő méhészet 140 méhcsaláddal dolgozik, és évente 4-5 alkalommal vándorolnak a kaptárokkal, hogy a méhek a legjobb minőségű virágokról gyűjtögethessenek. „Minél sötétebb a méz színe, annál magasabb az ásványianyag-tartalma. Látható, hogy az olajretek és a pohánka a legsötétebb, ezért ezek fogyasztását őszintén ajánlom a magas vérnyomásos betegeknek” – mutatja a sárga folyadékkal töltött üvegeket Szabó Olivér. Amíg kóstolgatjuk az üvegek tartalmát, az is kiderül, hogy a lúgos kémhatású, kristályos szerkezetű repceméz kiváló a reflux kezelésére, és cukorbetegek is fogyaszthatják, míg a napraforgóméz a viszonylag semleges íze miatt sütemények készítéséhez optimális. Szabó Olivér a közeljövőben új, ízesített mézekkel jelenik majd meg a piacon. Aki arra jár, kóstolja meg a kurkumás pohánkát, az ánizsos olajretket, a fahéjas napraforgót vagy a szegfűszeges virágmézet is.
Gombai Endre sajtmester a szülei csokonyavisontai telepéről hozta a sajtokat. A Somogy megyei családi gazdaságban hat tehén és negyven kecske összesen mintegy 200 liternyi tejéből készülnek a finomságok minden nap. Az érlelés egy ma már használaton kívüli borospincében történik, de a camembert-nek külön érlelője van. Hat éve kezdték a vállalkozást, de csak az utóbbi egy évben fejlődtek odáig, hogy ma már meg tudnak belőle élni. „A vásárlók többsége ma is a tehénsajtokat keresi, mert sokan úgy vélik, hogy a kecskesajtnak kellemetlen mellékíze van. Pedig ha megfelelő körülmények között készül, a kecskesajt is nagyon finom” – mesél tapasztalatairól Gombai Endre, miközben levág egy darabot az érlelt kecskesajtból, hogy kóstoljuk meg. Nem csalódunk. Aztán kapunk egy kis ízelítőt a parenyicából is. Ez a legnépszerűbb termékük, szinte egyetlen vásárló sem távozik úgy a pulttól, hogy nem vitt belőle. Ha tehetik, kóstolják meg a fokhagymás változatot is!
Mészáros Gábor az egyik leghíresebb termelő a gasztropiacon, tőle vásárolja ugyanis Széll Tamás azt a kolbászt, ami belekerül a topséf legendás rakott krumplijába. Az „István gazda kézműves kolbásza” logóval ellátott kolbászok katonás rendben sorakoznak a pulton. Készül csemege és enyhén csípős változatban, de a különlegességek között csilis és zöld borsos ízesítésű szálakat is találunk. „Dédnagyapám Jászapáti köztiszteletben álló polgára volt, az ő emlékére kapta a vállalkozásom az István gazda kézműves kolbásza nevet” – mondja Mészáros Gábor, aki eredetileg olajbányász volt, és mindössze tíz éve kezdett húsokkal foglalkozni. Állatokat nem tart, ám a híres kolbászt a fellelhető legjobb alapanyagokból készíti. Inazott lapocka és tokaszalonna van itt bélbe töltve, tökéletes minőségű fokhagymával és szegedi pirospaprikával fűszerezve. A kolbászkészítés egy szigetszentmiklósi kis üzemben történik, kézműves módszerekkel, aztán a friss szálak Szentendrén, egy öreg vályogházban érlelődnek. „Ez a kolbász számomra nem egy termék, hanem az életem. Úgy készítem, féltő gonddal, odafigyeléssel, hogy mindegyik szál mestermunka legyen. Benne van a lelkem. Kóstolja csak meg!” – kínálja Mészáros Gábor előbb a csemegét, aztán a csípőst is. Úgy tökéletes, ahogy van, receptre írnánk fel, ha tehetnénk.
Az egyik pulton gusztusos csomagokban pirított magvak sorakoznak. A Viblance csak természetes alapanyagokból készült granolái nemcsak a szemet vonzzák, kóstolva is izgalmasak. Háromféle készül belőlük: kakaós, zöldalmás, és quinoa-pekándiós, és van egy szezámmagos almachipsük is. Édesítéshez cukor helyett juhar- és agavészirupot használnak. A pirított müzli legalább hat hónapig ropogós marad, de olyan finom, hogy garantáltan elfogy egy hét alatt.
Szól a zene, nézelődünk, sétálgatunk, kóstolgatunk. Még a kosarunkba ugrik egy-két paradicsompalánta – hátha a függőfolyosón is megterem a reggeli koktélparadicsom –, és gyorsan elhatározzuk, hogy legközelebb fürjtojást is viszünk majd haza. Heppenheimerék csodálatos tésztáiból azonban mégiscsak vásárolnunk kell. A villányi termelők a saját, szabad tartású tyúkjaik tojásából készítik a metéltet. Nincs annál jobb a vasárnapi húslevesbe.
A vásárcsarnok lassan megtelik ebédelőkkel. Néhányan csodálkozva nézelődnek, és örömmel hallják a hírt, hogy ezentúl szombatonként nemcsak levesezni, rántott húsozni, hanem vásárolni is érdemes lesz betérni ide. Rattner Réka és Vajas Balázs elégedett az első nap sikereivel. A nagy roham ugyan elmaradt, de még kevesen tudják a hírt. A termelők jelezték, hogy örülnek a fejlődésnek, sőt azt sem bánják, ha nyílik még Pancs egy-két helyen. „Szeretnénk terjeszkedni, de csak ésszerűen – mondja Réka. – Olyan helyszíneket keresünk, ahol nincs piac, mert nem a sokadikok szeretnénk lenni, hanem az egyetlenek.”
Úgy legyen! Sok „egyetlen” Pancs-Gasztroplaccot kívánunk a fővárosnak. Ez garantáltan az a vállalkozás, amivel mindenki csak nyerhet.
Fotó:
Szindbád az Utazó
-
Facebook
