Rocker a konyhában

Tudták, hogy az 1800-as években a Ráday utca és környéke fogalomnak számított az ínyencek körében? Itt alapították meg 1834-ben az első magyar pezsgőgyárat, majdnem ötven évvel megelőzve a Törleyt, és itt nyitotta híres vendéglőjét a Szegedről érkező Bálóné, akinek legendás halételeiről könnybe lábadt szemmel meséltek a kortársak. A kiskocsmák, vendéglők gyakori vendége volt Krúdy, írók, költők, jó nevű művészek adtak itt egymásnak randevút – nem csoda, hogy a Ráday utca hagyományait sokan és sokféleképpen próbálják azóta is újraéleszteni.

Tágas terek, polgári miliő, terített asztal, családias hangulat – ez fogadja a vendéget, ha maga mögött hagyva a Ráday utca sétáló részének nyüzsgését, belép a Café Delion ajtaján. Nem csoda, a hagyomány kötelez: az épületet Hild József tervei alapján emelték 1847-ben. A hely tulajdonosa úgy gondolta, a városnak ezen a részén ezt értjük a szó legnemesebb értelmében vett klasszikus vendéglátáson. Várjuk is a csipkés kötényes felszolgálónőt, helyette azonban megnyerő mosolyú, tetovált fiatalember perdül az asztalhoz. Ránézésre talán távol esik az étterem által első pillanatban sugallt polgári életérzéstől, de nyugodtan rábízhatjuk magunkat.

Hamarosan kiderül, hogy nem a mi pincérünk az egyetlen kivarrt srác a placcon, a tetkó itt szinte egyenruha, a figyelmes mosoly pedig kötelező tartozék – na, nem mintha kényszeredett lenne, ellenkezőleg. Szívből jövő és természetes.

Nézzük a képeket a falon, a keményített abroszt az asztalon, aztán a pincérek fekete ingére, farmerkötényére, gyűrűvel gazdagon díszített ujjaira esik a pillantásunk. Nem nehéz rájönni, hogy két nagyon különböző világ találkozásának vagyunk itt tanúi; a disszonancia azonban csak látszólagos, hiszen mindezt a minőség iránti igény és az értékek tisztelete olvasztja harmóniába.

És hogy hogyan talált a két világ egymásra? A történet egyszerű. A gazdátlanul maradt Café Delion egykori tulajdonosának testvére, Bíró Fruzsina elhatározta, hogy továbbviszi a helyet, így ő személyzetet, a Kálvin téren évekig működő, de éppen záró KGB (Kálvin Gastro Bistro) csapata, Nyúzó Imre séffel az élen, pedig új helyet keresett. Hamarosan kiderült, hogy minden lényeges kérdésben egyetértenek, így Nyúzó Imréék birtokba vették a konyhát, és mostantól ez a fura kettősség a hely szexepilje.

A konyhafőnök különös figura. Valaha a Garden of Eden dark metal zenekar frontembere volt, és valljuk meg, tetovált karjával, karika-fülbevalójával, élénk, de szelíd tekintetével valóban könnyebben el tudjuk képzelni a koncertszínpadon, mint egy belvárosi étterem konyhájában. Egészen addig a pillanatig, amíg meg nem érkezik az előétel.

Füstölt csülök, kápia, áfonya, házi kenyér. Rafinált fogás, a vajpuha csülök roppanós bundában érkezik, de nem lőjük le a poént, tessék megkóstolni. Érdemes!

Imre édesanyja szakácsnő volt, így a konyhák világát gyerekkora óta ismeri kívülről-belülről, a főzést azonban soha nem tanulta. Amikor családot alapított, a sok éjszakázással járó rockzenészi élet kezdett egy kissé terhessé válni számára, elhatározta hát, hogy más foglalkozás után néz.

Kiválasztotta a legmenőbb budapesti éttermeket, és bejelentkezett a konyhára sztázsolni. Két évig töltötte így minden szabadidejét, bejárt a Babelbe, az Olimpiába, figyelt, kérdezett és tanult, tanult, tanult. Nemcsak alapanyag-ismeretet, ételkészítést, hanem türelmet, alázatot is. Ma már hihetetlen kreativitással nyúl az alapanyagokhoz, és nemcsak jó érzékkel főz, de okosan is gazdálkodik, ügyel arra, hogy minél kevesebb veszteséggel dolgozzon. Szívesen veszi elő a magyar konyha emblematikus fogásait, így az étlapon megtalálható például a gulyás és a karcagi birkapörkölt (természetesen, hiszen Imre Karcag mellett, Ecsegfalván gyerekeskedett), de mégis minden ételében van valami finom kis csavar, amitől az a tányér megkapja azt a sajátos, „nyúzóimrés” érintést.

Mondjuk, a gulyásleves olyan, hogy csak ezért képesek lennénk visszajönni minden héten. Sűrű, klasszikus, gazdag és kiadós. Bár gyaníthatóan így lennénk sok más fogással is. Marhaszegy, gyöngytyúk, sertésszűz, kacsa, borjúmáj, gomba, sok jó falat van az étlapon, néhány közülük külön KGB jelöléssel ellátva. A Kálvin téri gasztrokocsma legkedveltebb étkei itt jelennek meg új alakban, így az ottani törzsvendégeknek nem kell lemondaniuk a régi kedvenceikről.

A Café Delion szerethető hely, a hangulat oldott, de nem laza. Az adagok nem kicsik, az árszint ehhez mérten barátságos. Ha arra járnak, nézzenek be hozzájuk. Érdemes.

Megjegyzés: Az étterem 2019 tavaszán bezárt.