Vissza a jövőbe
A hagyományos ízek idei világkiállításának az egykori olasz főváros, Torino adott otthont. A gyönyörű utcákat, festői tereket szinte teljesen betöltötték a Föld 143 országából érkező kiállítók és a kiváló minőségű, tradicionális termékekre kíváncsi tömegek.
A Slow Food logójaként ismertté vált csigák ellepték a várost, és egy hétre átvették az uralmat Piemont felett. De honnan is indult ez a világméretű, mára 100000 tagot számláló civil szervezet?
A mozgalom alapját a nyugalomban és jó társaságban elköltött étkezések adják, ahol közelebb kerülhetünk a barátainkhoz, vagy vadidegen emberekkel ismerkedhetünk meg, és egy pohár bor mellett újabb barátságokat köthetünk. Emellett egyfajta hagyományőrzést is jelent a Slow Food, hiszen arra buzdít, hogy az ételgyárakból kiáradó ipari termékek helyett térjünk vissza a hagyományos alapanyagokból készülő ételek fogyasztásához.
A fentiek szellemében indította útjára a Slow Food nonprofit mozgalmat Carlo Petrini Olaszországban, az 1980-as években. Az induláshoz a végső lökést az adta, hogy Róma történelmi belvárosában, a híres Spanyol lépcső mellett akarták megnyitni egy ismert gyorsétteremlánc következő éttermét, és ez már túlment a tradíciókra amúgy is érzékeny olaszok tűréshatárán.
A Slow Foodnak mára a világ több mint 150 országában vannak tagjai, akik igyekeznek tenni azért, hogy a nagyszüleink által ismert ízek még unokáink számára is kóstolhatóak és élvezhetőek legyenek. A szervezet tagjai világszerte tartanak természetes alapanyagokat és ételeket bemutató „íz-órákat” az iskolások számára, aki pedig szeretne mélyen elmerülni a hagyományos élelmiszerek világában, az felsőfokú képzésen vehet részt a Gasztronómiai Tudományok Egyetemén.
A kétévente megrendezésre kerülő Salone del Gusto, avagy az Ízek Szalonja idén Torino belvárosába költözött. A folyóparti sétányon, gyönyörű tereken és parkokban elhelyezett sátrak alatt kiállított termékek változatossága hűen tükrözte bolygónk sokszínűégét.
A Salone del Gusto rendezvény első pillantásra befogadhatatlan. De sokadikra is! Hétezer Slow Food-tag érkezett Piemontba, hogy részt vegyen a programon. Hozzájuk csatlakozott a több százezres nemzetközi látogatósereg, akik között sok szervezett, kisiskolás csoportot is láttunk, hiszen az enni-inni szerető olaszok már ebben a korban elkezdik megismertetni a gyerekeket az ízek sokféleségével. Mi kerékpárt béreltünk, és azzal jártuk a helyszíneket, de a kiállításra szánt pár nap még így, két keréken is kevésnek bizonyult arra, hogy legalább eltekerjünk a kilométeres sorokban kígyózó standok és kóstolóhelyek mellett. Közel 1000 farmer és kistermelő hozta el termékeit. Ezek között 300 ún. „prezídiummal” vagyis a szervezet által minősített és védetté nyilvánított élelmiszerrel is találkozhattunk. Az egyetlen minősített magyar termék a Kiskunsági Nemzeti Park területén fekvő Rendek Ökogazdaság mangalicakolbásza olyan népszerű volt, hogy a kiállítás zárónapjára már az utolsó karikákat is eladták a készítők. A másik magyar vonatkozású programra, a tokaji Slow Food csoportot vezető Wille-Baumkauff Márta Pendits-borokból és lengyel sajtokból tartott bemutatójára pedig már napokkal a tervezett időpont előtt elkelt minden jegy.
A monstre rendezvényen természetesen Olaszország különböző régiói foglalták el a legnagyobb helyet. Olívaolajakból, sajtokból, érlelt sonkákból és kolbászokból százszámra kóstolhattunk. A különféle méretű, formájú, színű tészták és rizsek kavalkádjára szintén érdemes volt egy-egy pillantást vetni. Emellett persze kortyolhattunk őshonos afrikai kávékat, ázsiai zöldteákat, amerikai kézműves söröket és észak-európai gyümölcspárlatokat. Az egykori királyi palota udvarán felállított borozóban pedig több mint 800 féle hazai „Slow Wine” palackot kínált az olasz sommelier szövetség személyzete. A látványkonyhákban ezalatt ismert séfek avatták be az érdeklődőket nemzetük gasztronómiai hagyományaiba.
A kulináris élvezeteken túl komolyabb témákkal is megismerkedhettünk a helyi egyetem előadótermeiben tartott fórumokon. A biodiverzitás védelme, a fenntartható mezőgazdasági modellek létjogosultsága vagy a tengerek túlhalászása ugyanúgy kiemelt figyelmet kapott idén, mint az egyre népszerűbb városi konyhakertek, vagy éppenséggel a migráció hatása a befogadó országok konyhaművészetére. Földművesek, pásztorok, halászok tartottak előadásokat Michelin-csillagos sztárszakácsok, ételkritikusok és olyan hírességek mellett, mint a harcos francia parasztgazda José Bové, vagy az amerikai egészséges ételeket népszerűsítő Alice Waters, akinek legújabb célja, hogy a pápát rávegye egy vatikáni zöldségeskert kialakítására.
A 2016-os Salone del Gusto arról is nevezetes, hogy a rendezvény teljes energiaigényét megújuló energiák felhasználásából fedezték. Az elkövetkező évekre pedig célul tűzték ki a szervezők, hogy helyben termelt energiából fogják megoldani a kilométernyi standok, konyhák és rendezvényhelyszínek áramellátását.
Aki kedvet kapott a tradicionális termékekhez, és szeretne ilyen koncentrációban belekóstolni a világ ízeibe, az legközelebb 2018-ban teheti ezt meg a soron következő rendezvényen.
Aki viszont szimpatikusnak találja a Slow Food szellemiségét, annak nem kell két évet várnia, hiszen idehaza is könnyen csatlakozhat a világméretű mozgalomhoz. Legkézenfekvőbb módon a helyi termékek vásárlásával segíthetünk abban, hogy a kistermelők, a minőségi élelmiszereket forgalmazó kereskedők és a szűkebb környezetünk gasztronómiáját kínáló éttermek tovább folytathassák hagyományőrző munkájukat. A jó minőségű helyi termékek fontos lelőhelye a Magyarországon egyre népszerűbb termelői piac. Ezeken a piacokon az élelmiszerek beszerzése mellett megismerkedhetünk a termelőkkel is. Indulhat az ízutazás! Vissza a jövőbe – lassan, de biztosan.
