2018.10.17. | Lovranits Júlia
Vadnövényes borkorcsolya színes, pikáns virágokkal. Gasztronómiai kalandozás kerten innen, erdőn túl. Gyorsan elkészül, mégis különleges. Kezdőknek is bátran ajánlható…
Az ősz a második tavasz, és ebben minden kertész és vadnövénygyűjtő egyetért velem. Tavaszi kedvenceink új, friss leveleket hajtanak, tele van a kert és az erdő harsogó, harapható zöldekkel, és még friss, ehető virágokra is bukkanhatunk.
Nagyon kevés növényfajt fogyasztunk ahhoz képest, hogy mennyit lehetne. És ha ebből még elvesszük azokat, amik nem teremnek meg Magyarországon, hanem messze földről hozatjuk őket, ki tudja, mikkel tartósítva, akkor még rosszabb az eredmény. Anélkül, hogy belemennénk bonyolult egészségvédelmi problémákba, elég, ha arra gondolunk: micsoda szegényes választék ez, mennyi ízről, aromáról mondunk le a kényelmes, bolti bevásárlásokat választva! Mennyi növényt felejtettünk el, ami elődeink konyhakertjéből soha nem hiányozhatott! Már csak ezért is érdemes belevágni egy-egy vadnövényes, virágos gasztronómiai kalandba.
Itt van mindjárt a csabaíre vérfű. Kertbe, balkonládába ültetve igazán igénytelen növény. Kirándulás közben is gyakran találkozhatunk vele sziklás, meleg domboldalakon. Cifra leveleivel szép dísze a tányérnak, de salátában, szendvicsen is jól mutat. Íze jellegzetes, kifejezetten üdítő, talán leginkább a dióéra emlékeztet, vagy inkább ott találjuk valahol félúton az uborka és a dió között. Túrókrémben isteni!
Hozzávalók:
- 250 g túró
- 1 kis pohár joghurt
- 1 evőkanál olívaolaj
- 1 csipet só
- 1 nagy marék friss, zöld csabaíre vérfű levél
Elkészítés:
1. A zöld növényi részeket alaposan megmossuk, konyharuhán lecsepegtetjük. (Adott esetben levadásszuk róla a csigákat, velük ebben a receptben nem foglalkozunk.) Vigyázat! A beteg, foltos leveleket mindig ki kell válogatni, és áttenni a komposztos ládába.
2. A szép, egészséges növényeket összedaraboljuk, a keményebb szárakat félretesszük. Nem kell igazán apróra vágni, a túrókrémben jól mutatnak a nagy, zöld levelek, és a család is örülni fog a harapható zöldeknek.
3. Egy nagyobb tálba helyezzük, és hozzáadjuk a többi összetevőt. A túrót villával összetörjük, és az egészet alaposan elkeverjük. Kenyérre kenve reggelinek, de héjában sült krumplival ebédként is fogyasztható.
4. A krém tetejére a sarkantyúka élénk narancssárga virágait és kerek leveleit helyezzük. Azt mondják, a színpadon jól mutat a narancssárga, így van ez a tányéron is. Ráadásul nemcsak szép, de az íze is izgalmas: a virág kissé édeskés, egyszersmind csípős, mint a retek.
Szürke őszi reggeleken csodás ébresztő!
Megjegyzés: az eredeti receptet Gertrud Scherf: Vadon termő zöldségek és gyümölcsök című könyvében találtuk. Ott őszi vérfűvel készítik, azzal is finom. Az őszi vérfűnek kicsit roppanósabb a levele, mint a csabaírének, viszont nehezebb hozzájutni, mert nedves réteken lelhetünk csak rá. Ha valaki még nem biztos a vadnövényes tudásában, a túrókrém oregánóval is elkészíthető, ami egyébként Magyarországon vadon is megél, itthon szurokfűnek hívják.
Borsmenta-tipp: a csabaíre vérfű egyebek mellett gyümölcsborok, likőrök, forró puncsok ízesítésére is kiválóan használható.
Fotó:
Lovranits Júlia