Galagonyás almaszósz

Ezt a receptet azért szeretjük, mert kirándulással kezdődik. Végy egy kellemes, napsütötte őszi délutánt, egy lelkes családot, fonott kosarakat, és egy nem védett, bogyóktól pirosló, cserjés domboldalt. Az se árt, ha néhány cinege is cserreg a közelben, és máris indulhat a móka!

A vadon termő gyümölcsök közül talán a galagonyát a legkönnyebb begyűjteni és feldolgozni, hiszen nem olyan nehéz rábukkanni, mint egy-egy jó kökényes helyre, és nincsenek apró, szőrös magjai, mint a csipkebogyónak. Azért a nagymama mércéjével is elismerésre méltó mennyiségű lekvárt nem lenne könnyű főzni belőle, de ez a húsok mellé is jól passzoló gyümölcsszósz még pont belefér. Csodálatos színe van, és különleges, körtés aromája.

Kevesen tudják, hogy a galagonyának nemcsak a bogyóját, hanem a virágát is érdemes megkóstolni, mivel ez utóbbi marcipánízű! (Tényleg az). És mivel hajlamos őszi virágzásra is, ezt ilyenkor is megtehetjük, ha szerencsénk van.

Amire érdemes odafigyelni: csak hibátlan, egészséges bogyókat szedjünk, és ne egy bokrot kopasszunk meg teljesen. A termések egy részét hagyjuk meg a növénynek és a madaraknak.

Hozzávalók:

• 300 g galagonyabogyó
• 300 g alma
• néhány szem meggy vagy méz, ízlés szerint
• víz

1. Mossuk meg a galagonyabogyókat.
2. Az almát hámozzuk meg, kockázzuk fel és öntsük a galagonyához. Ha van, hozzáadhatunk pár szem meggyet is. (Az eredeti recept mézzel édesíti, helyette használhatjuk a szokatlan ízek megszelídítésére a meggyet.)
3. Tegyük fel annyi vízben főni, amennyi éppen ellepi. Ha a gyümölcs megfőtt, passzírozzuk át közepesen sűrű szűrőn. (A galagonyának nincsenek olyan apró magvai, mint a csipkebogyónak, konyhai szűrő is megteszi, nem szükséges sűrű teaszűrővel dolgozni.)

Ennyi az egész.

Hirtelen sült húsokhoz, gofrihoz, palacsintához is passzol.

Borsmenta-tipp: ha nem akarunk sokat vesződni, az almát botmixerrel ledarálhatjuk, és utólag is hozzáadhatjuk az átpasszírozott galagonyához.

Eredeti recept: Gertrud Scherf: Vadon termő zöldségek és gyümölcsök