2017.04.14. | Varga Anita
Varga Anita kelt kalácsa rendkívül jól mutat az ünnepi asztalon, és ráadásul finom is. Érdemes próbálkozni vele, megéri a befektetett energiát…
Nekem nincs loknis-copfos kislányom, akinek a hajzuhatagán kiélhetném a „fonhatnékomat”, így aztán a kalácsaimon pótolom ezt be. Annak idején nagy lelkesedéssel néztem utána a neten a különböző fonástípusoknak: két száltól a hatszálasig, egyenes vonal mentén a körbefont kalácsig, a minikalácstól a kétkilósig, gyakoroltam a gyerekek gyurmáján vagy a nagymama által kötött megannyi használaton kívüli sálon (bocs, anyu!), és a mai napig átjár az alkotás izgalma, ha kalácsot készítek: a sütő ablakán át lesem, mivé válik a kezem munkája odabent a hő hatására. És bizony előfordul így is, hogy nem az sül ki belőle, aminek szántam, aminek tűnt még akár nyersen is.
Megveszed a boltban a gyönyörű cserepes virágot, büszke vagy rá, és még talán locsolod is rendszeresen, mégis biztosan kihal, ha nem szereted meg igazán, ha nem érzel rá a rezdüléseire. Ilyen a kelt tészta is: érzékeny, önálló életet él, meg kell tanulni megszelídíteni. Nagyon régen, amikor a konyhába lépve még csak sejtettem, hogy valami különleges viszonyom lesz a liszttel meg a sodrófával, hirtelen felindulásból megvettem egy méregdrága multifunkciós dagasztó-kelesztő-kenyérsütő gépet, beletettem minden alapanyagot, mégis cipőtalpat rágcsáltam vacsorára. A kelt tészta nem egyszerű eset, de annál nagyobb sikerélmény meghódítani.
Ez a recept már önmagában is különleges, citrusos-fűszeres ízvilágot ígér. Ha valamiért a lenti okok közül nem kelne meg, vagy csálén állnának a szálai a kezedben, esetleg a már kisült kalács formájával nem lennél elégedett, akkor is várd meg, amíg kihűl, mert hidd el, el fog fogyni!
Hozzávalók (6 kicsi kalácshoz):
- 340 g liszt
- 34 g porcukor
- 34 g tojássárgája (nagyjából 2 kisebb tojásé)
- 20 g élesztő
- 4 g só
- 165 ml langyos tej
- 1 vaníliarúd kikapart belseje
- ½ citrom reszelt héja
- ½ narancs reszelt héja
- egy tojás és szórócukor a tetejére
Elkészítés:
1. A meglangyosított tejben keverjük el az élesztőt. Itt is, mint minden kelt tésztánál, nagyon fontos, hogy a folyadék, amiben felfuttatjuk az élesztőt, ne legyen hideg, mert abban nem tudnak szaporodni az élesztőgombák, de ugyanakkor ne legyen forró sem, mert abban pedig elpusztulnak.
2. Hozzákeverjük először a porcukrot és a tojássárgáját, majd az összes többi összetevőt is. Együtt összegyúrjuk, simává dagasztjuk.
3. Ezután hagyjuk érni a tésztát 20 percig, majd átgyúrjuk, és további 20 percig pihentetjük. A kelt tészta lelke a levegő, ezért érdemes ezt a mozzanatot nem elsinkófálni: kevésbé tömör, omlós tésztát kapunk, ha megtesszük neki ezt a szívességet és „átszellőztetjük” kicsit.
4. A tésztánkat osszuk 12 egyenlő részre, és gömbölyítsük fel a kis darabokat.
5. Rövid pihentetés (10 perc) után sodorjuk meg a szálakat; figyeljünk rá, hogy a szálak a végeik felé folyamatosan kicsit vékonyodjanak.
6. Tegyünk magunk elé 2 szálat, csíptessük össze őket az egyik végüknél, majd kezdjük el fonni őket úgy, mintha csak hajat fonnánk. Ha a végére értünk, kanyarítsuk össze az elejével, és bátran nyomjuk össze a tésztát, hogy jól összeragadjanak a szálak, és úgy is maradjanak. Ismételjük ezt meg a maradék 10 szálunkkal is, így kapunk összesen 6 kicsi kalácsot.
7. Kenjük le egész tojással őket, majd 20 percig kelesszük szobahőmérsékleten, míg meg nem szárad rajtuk a tojás. Ekkor kenjük le újra, szórjuk meg színes cukorkával (tetszés szerint, akár ki is hagyható), és továbbra is hagyjuk szobahőmérsékleten pihenni, míg meg nem szárad rajtuk a tojás. Így összesen maximum 35 percet keljenek.
8. 190 Celsius-fokos előmelegített sütőben nagyjából 20 perc alatt süssük őket készre.
Kellemes húsvéti ünnepeket! :)
Fotó:
Varga Anita