Vissza
Szilvalekvár sütőben
2021.10.12. | Szabó Edit
Nincs benne se cukor, se tartósítószer, és még csak nem is munkaigényes! Készíts szilvalekvárt sütőben!
Nagyanyám egész álló nap az üstház előtt állt, és csak kavarta a szilvalekvárt rendületlenül. Akkora fakanala volt, hogy rá is tudtam volna ülni, de persze nem volt szabad. Október volt, amikor már hűvösek a hajnalok. Előző nap leszedtük az összes szilvát a kis fáról, aztán reggel begyújtott az üstházba, és amíg a tűz egy kicsit leégett, kimagozta a szilvát. A gyümölcsöt dobta egyenesen a zománcozott üstbe, és amikor az edényt már a harmadáig megtöltötte a gyümölcs, ráemelte szépen a tűzre. Ha többet tesz bele, nem lehet felemelni, de így még éppen elbírta. És akkor jött a keverés. Én persze meg se tudtam mozdítani a fakanalat a sűrű masszában, mégis mindig megpróbáltam, hátha sikerül. A levegőt betöltötte a szilva édes illata, mi meg üveget mostunk, és közben ügyeltünk a tűzre. A lekvár minden évben csodálatos volt, de egy kicsit mindig leégett. „Ilyen neki a természetje” – mondta nagyanyám, és ezzel el is volt intézve.
A nagyanyám halála után anyám és a nővére egyszer eldöntötték, hogy főznek szilvalekvárt az üstben. Ment is minden, mint a karikacsapás. Rengeteget nevettek, de legjobban akkor, amikor megkóstolták. Olyan kozmás volt, hogy nem lehetett megenni, mehetett az egész a tyúkoknak. Attól kezdve évekig nem volt otthon szilvalekvár. Aztán anyám egyszer azzal jött haza, hogy megvan a recept, meg kell sütni, lassú tűzön.
Minden ősszel egy kicsit tökéletesítettük, de már az első is jól sikerült, és a mai napig így készítem. Ma, amikor befejeztem a munkát, felhívtam anyámat. Elmúlt 88 éves. Mondtam neki, hogy szilvalekvárt főztem. „Sütőben?” – kérdezte. „Igen” – mondtam. „Jó lett”? – kérdezte. „Jó” – mondtam, és közben arra gondoltam, hogy el ne felejtsek neki vinni belőle. Ki tudja, hány évjárat szilvatermésének friss lekvárját kóstolhatja még…
Szilvalekvár sütőben sütve, cukor és tartósítószer nélkül
Hozzávalók:
- 4 kg érett szilva, minél apróbb szemű, annál jobb – ebből a mennyiségből nagyjából négy-öt 2 dl-es üveget tudunk megtölteni lekvárral
Elkészítése:
1. A sütőt előmelegítjük 120 fokra.
2. A szilvát megmossuk, félbevágjuk, kimagozzuk, és az egészet egy akkora tepsibe tesszük, amekkorába belefér. A tepsi lehet zománcos vagy kerámiabevonatú, nem kell kikenni ecettel (ez volt az eredeti, sok évvel ezelőtti receptben) – így is, úgy is rá fog égni az oldalára, erre készüljünk fel.
3. A tepsit betoljuk a sütőbe, hagyjuk a szilvát sülni. Nem kell lefedni. Két óra múlva ránézünk, óvatosan átkeverjük az egészet, majd mehet vissza a sütőbe.
4. Újabb 2 óra elteltével megismételjük az előző mozdulatsort, majd visszatoljuk a lekvárt a sütőbe, de innentől kezdve már félóránként megnézzük, hogy milyen az állaga. Ha elérte a kívánt sűrűséget, kivesszük a sütőből. Én 6 órán át sütöttem, így viszonylag sűrű, de még kenhető, mint a krém.
5. Az utolsó félórára betesszük a sütőbe az üvegeket is, ez nagyon jó módszer a csírátlanításra. (Utána forró lesz, vigyázni kell majd a töltésnél.)
Az elkészült lekvárt az üvegekbe kanalazzuk, rárakjuk a fedelet, újságpapírba csomagoljuk (nagyon jól tartja a hőt), és néhány percre a feje tetejére állítjuk, hogy a vákuum rendesen rácuppantsa a kupakot. Vastag pléd vagy törölköző alatt hagyjuk az üvegeket kihűlni. Utána címkézhetjük, és mehetnek a kamrapolcra.
