Vissza
A címke mögött
2017.02.17. | Burai László
„Az ismereteimet szeretném rendszerezni” – válaszoltam csípőből a WSET középfokú tanfolyamon feltett kérdésre, hogy mit is keresek ott. Utólag végiggondolva tényleg erről is volt szó.
Szó sincs újévi fogadalomról vagy bármilyen sorsfordító elhatározásról, egyszerűen úgy éreztem, hogy épp itt az ideje kicsit rendszerbe foglalni a boros tudásomat, szépen szisztematikusan végigvenni a fajtákat, a fő stílusokat és a termőterületeket. Így azután egy szombat reggel a CEWI iskolapadjában találtam magam, jó pár hasonló borrajongóval együtt. Meglepődtem, hogy milyen sok területről érkeztünk, néhány vendéglátós hátterű diák mellett elég sokan képviselték a borkedvelőket is.Végül is nem ismerkedni jöttünk össze, így hamar bele is vágtunk a 4 napos intenzív tanulásba, amit szinte csak kóstolással szakítottunk meg. Elég jól hangzik, nem?
Biztos, hogy nagyon csábítónak tűnik, de azért meglehetősen embert próbáló egy ilyen tanfolyam, és érdemes az elején leszögezni, hogy szó sincs vidám anekdotázásról és laza borozgatásról! Az első nap egyből a közepébe vágtunk, az iskola egyik alapítója, Horkay András Burgundia rejtelmeibe vezetett be minket a pinot noir és a chardonnay fajtákon keresztül. Ez még akkor sem egyszerű téma, ha nem az első órán kezdünk bele, ráadásul a helyzet fokozódott, amikor bővült a kör, és a világ jelentős pinot-jai és chardonnay-i kerültek a látómezőnkbe. Természetesen a tananyagot kóstoltuk is folyamatosan, hogy az éppen tárgyalt stílust a szánk is megismerje, megjegyezze. Ezt a sorrendet a tanfolyamon végig tartottuk, tehát az elméleti ismereteket hamarosan a gyakorlat követte, ezzel is segítve a megértést.
Az ebéd után újabb izgalmas téma következett, talán egy fokkal könnyedebb is, chenin blanc és sauvignon blanc a világ minden tájáról. Könnyebben felismerhető a két fajta, és az Óvilágon kívül is akad belőle több izgalmas. Lelkesen hallgattuk Andrást és ízleltük a borokat, lassan mindenki belerázódott a WSET elsőre kicsit uniformizálónak tűnő kóstolási rendszerébe, ami jobban megismerve azért elég hasznos tud lenni.
.jpg)
Másnap a vörösboroké volt a főszerep, délelőtt Tóth Ignác mesélt rengeteg érdekeset a cabernet-kről és merlot-ról, amit természetesen kóstoló követett. Rácsodálkoztunk, hogy Bordeaux-n kívül barátságosabb borokat találunk ugyanazért a pénzért, de az is hamar kiderült, hogy nem véletlen a francia borvidék egyértelmű vezető szerepe.
A grenache és a syrah már Vörös Attila felségterülete, rendkívül színes, sztorikkal is bőven megtámogatott előadásából mindenkinek egyértelművé vált, hogy mennyire elkötelezett rajongója a két fajtának.
A következő hét sem ígért könnyed sétagaloppot, hiszen Olaszország komoly tananyag, nincs a világon még egy régió, ahol ennyi szőlőfajta lenne. Szerencsére nem kell mindet ismerni, bár abban egyeztünk meg a többiekkel, hogy előadónk, Tóth Adrienn valószínűleg a legtöbbel elég jó viszonyt ápol. Nagyon élveztük az olasz fajtákat kóstolni, számomra talány, hogy miért nem szereti mindenki a barolókat...
A párlatoktól látatlanban tartottunk, de Gulyás Csaba remek előadói stílusa és hihetetlen lelkesedése átragadt ránk is, sokan most fedezték fel maguknak ezt a valóban színes világot.
Az utolsó napra sem maradtak könnyű témák, hiszen Portugália, Spanyolország, az erősített borok és a pezsgők is olyan terület, amit hosszan lehetne taglalni. Kielmayer Kristian elég szakszerűen oldotta meg a feladatot, és a végén a pezsgők egyben a búcsút is jelentették.
Intenzív és kimerítő négy nap volt a tanfolyam, de remek szórakozás is egyben, így tanulni talán a legjobb – remélem, ez a tétel majd a vizsgán is beigazolódik! Az elején páran mondták csak, hogy érdeklődnek a felsőfok iránt, a tanfolyam végére ez azonban kissé megváltozott, és valahogy úgy sejtem, hogy több ismerős arcot is látok majd a következő szinten.
A CEWI a Borsmenta együttműködő partnere.
Fotó:
Borsmenta
-
honlap