Vissza
A legfrankóbb kékfrankosok
2018.11.06. | Szabó Edit
A legelterjedtebb kékszőlő-fajta hazánkban, borait számtalan változatban ismerjük, és egyre nagyobb becsben tartjuk. A Borsmenta Sajtóklub legutóbbi találkozóján 14 remek kékfrankos került a poharunkba. Íme az eredmények…
Miért éppen a kékfrankos?
Egyre jobban szeretjük a kékfrankost. A rendszerváltás utáni időszakban még nem tartották igazán nagy becsben a fajtát a hazai borászok, sokan ki is vágták az alapvetően savas, nem túl hízelgő bort adó ültetvényeket, és helyettük divatos nemzetközi szőlőket telepítettek, ám az utóbbi években mintha megváltozott volna a róla alkotott képünk.
Talán annak is köszönhető ez az örvendetes változás, hogy megtanultunk vele bánni. Mert ez a vitatott eredetű szőlőfajta meghálálja a terméskorlátozást, és a belőle készült boroknak kifejezetten jót tett a borászati technológia fejlődése.
Hogy miért vitatott az eredete? Mondjunk egy fajtát, amelyiknek nem! A DNS-vizsgálatok szerint a hunszőlő (Gouais blanc) és a Blaue Zimmettraube keresztezésével jött létre Alsó-Stájerországban, de tartja magát az az elképzelés is, hogy még a honfoglaló magyarok hozták magukkal a Kaszpi-tenger vidékéről. Az Osztrák–Magyar Monarchiában a 19. században terjedt el, és ma több mint negyven névváltozata ismert Európában. Mi a sajátunkon kívül talán az osztrák Blaufränkisch változatot ismerjük legjobban, de a Lemberger, Limberger, Franconia, Frankovka, Frankovka modra, Moravka, sőt a Gamé név mögött is a kékfrankost kell keresnünk.
Ahogyan az eredete nem tisztázott, ugyanúgy nem tudjuk azt sem, hogy honnan kapta a nevét. Egy kedves soproni történet szerint az elnevezés a napóleoni háborúk idejére vezethető vissza, a tábornok katonái ugyanis szerették a jó bort, de az igazán minőségi hordókat kizárólag kék színű francia pénzért verték csapra a gazdák. A fehér színű háborús bankóért csak gyengébb bor dukált. A monda szép, de a valóságalapja csekély, abban az időben ugyanis Sopronban szinte csak fehérborok készültek, a kékfrankost a filoxéravész után, a 19. század második félében kezdték telepíteni a térségben.
A kékfrankos ma hazánk legelterjedtebb kékszőlő-fajtája, szeretik a gazdák, mert rendkívül megbízhatóan terem. Kiváló rozéalapanyag, bizonyos vidékeken siller is készül belőle, de mindennapi fogyasztásra szánt, könnyű, gyümölcsös borok és nagyvadak készítésére is egyaránt alkalmas. Nemcsak fajtaborként elterjedt, házasítások fontos elemeként is rendkívül gyakori, a szekszárdi és az egri bikavérnek egyaránt biztos alapja.
A kékfrankos mostanában igencsak előkelő helyen áll a vörösborok között, és nem csupán azért, mert az Agrárminisztérium 2018-at a „Kékfrankos évének” nyilvánította. Számunkra sokkal fontosabb, hogy egyre gyakrabban találkozunk jól iható, kellemes, egyszerű, gyümölcsös tételekkel, és olyan tiszta, jó ízléssel elkészített borokkal, amelyek bármelyik ünnepi asztalon megállják a helyüket. Ezért is gondoltuk, hogy szűk körű sajtókóstolónkat ezúttal a kékfrankosnak szenteljük.
A sorról
.jpg)
A Borsmenta Sajtóklub kékfrankoskóstolóját 2018. október 30-án tartottuk. Húsz bort hívtunk meg az ország minden szegletéből, ebből tizennégyen küldtek hozzánk mintát. Villányból öt, Szekszárdról és a Balaton északi partjáról három-három, Etyekről, Sopronból és a Mátrából egy-egy bor érkezett – bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy voltaképpen az Etyeki Kúria kékfrankosa is soproni bor.
A mezőny hihetetlen erős volt, és nagyon szoros. Még a közismerten szigorú kollégák is szórták a magas pontszámokat. A legalacsonyabb átlagpontszám 81,5, a legmagasabb 85,25 volt. A sajtóklub történetében nem születtek még ilyen egységesen magas értékek.
A legjobb öt közé két balatoni, egy szekszárdi, egy villányi és az etyeki/soproni bor került, de megint ugyanazt mondhatjuk, mint a rajnai rizlingek esetében: a mezőny bármelyik borát bármilyen alkalommal szívesen innánk, és ez a lényeg. Színes és izgalmas volt a kínálat, a nagy testű, sűrű, gazdag bortól a könnyen iható, kellemes, természetes borig terjedt a skála. Közülük néhány ételt is kíván, néhány viszont csak tartalmas gondolatokat egy kellemes, baráti összejövetelen.
A legjobbak
A legmagasabb pontszámot, és így kis csapatunk nem létező aranyérmét az Etyeki Kúria Borgazdaság 2015-ös kékfrankosa nyerte. Gratulálunk Mérész Sándornak, nagyszerű bort készített a balfi lejtők terméséből. A második helyen a Heimann Családi Birtok 2016-os Alte Reben bora végzett. A Baranya-völgyi öreg tőkék rendkívül meggyőző eredményt produkáltak. Tőle hajszálnyival maradt csak le a Sauska Pincészet 2015-ös, fűszeresre hangolt kékfrankosa, így ez a bor került a dobogó harmadik fokára. A negyedik helyet a Homola Pincészet szerezte meg, 2016-os kékfrankosukat Homonna Attila készítette a paloznaki borászatnál. És ötödik helyen végzett a másik környékbeli bor, a Szent Donát Birtok 2017-es Magma kékfrankosa, amely még pimaszul fiatal. Nagy jövőt jósolunk neki.
.jpg)
Voltak személyes kedvenceink is, amelyek ugyan a pontátlag szerint nem fértek bele az első ötbe, de vagányságuk és stílusuk miatt mindenképpen említést érdemelnek. Losonci Bálint Nyitnikék nevű, 2017-es kékfrankosa a keresetlen őszintesége, Sebestyén Csaba 2016-os Nánaija az eleganciája, a Günzer Családi Birtok 2015-ös bora pedig a klasszikus vonalvezetése miatt gyakorolt ránk komoly hatást.
.jpg)
A részletes leírások természetesen ezúttal sem maradnak el, a borokat egymás után bemutatjuk majd a „Tesztelünk” rovatban.
Az esemény megszervezésében és lebonyolításában a Kóstolom Borbár kiváló csapata volt a partnerünk. Köszönjük a szakértő segítséget Pintér Zsanettnek, aki zsákba húzta és kitöltötte nekünk a borokat, hogy valóban senki se tudhassa, mi kerül a poharunkba. És köszönjük a Bortársaságnak, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a tesztelt tételek egy részét.
A teszten az alábbi kollégák voltak jelen:
Zacsek Ágnes (Wine is Fine), Nyulasi Gábriel István (Az ihatóbb Magyarországért), Milotta László (Borrajongó), Szabó Hajnalka (Borkaller), Kalmár Borbála (Kóstolom Borbár), Káli Balázs (Kóstolom Borbár), Szabó Edit (Borsmenta) és Hatvani Szabolcs (Borsmenta).
Íme a teljes borsor – a pincék szerinti betűrendben:
Etyeki Kúria Borgazdaság: Kékfrankos 2015; Gellavilla: Kékfrankos 2015; Günzer Családi Birtok: Kékfrankos 2015; Heimann Családi Birtok: Alte Reben 2016; Homola Pincészet: Kékfrankos 2016; Losonci Pince: Nyitnikék 2017; Luka Pincészet: Kékfrankos 2016; Márkvárt Pince: Kékfrankos 2015; Sauska Pincészet: Kékfrankos 2015; Sebestyén Pince: Nánai Kékfrankos 2016; Szent Donát Birtok: Magma Kékfrankos 2017; Csányi Pincészet: Chateau Teleki Kékfrankos 2015; Csányi Pincészet: Teleki Kékfrankos Selection 2015; Vylyan Pincészet: Kékfrankos 2015.
Fotó:
facebook
Vető Gábor