Vissza
A Ménesi borvidék csodái
2018.01.04. | Szabó Hajnalka
Egy pincelátogatás Balla Gézánál sok borrajongónak bakancslistás program. Nekünk nemrég részünk lehetett benne: rövid kirándulást tettünk a királyleánykák és a feketeleánykák földjén…
Amikor egy borász a saját pincéjét mutatja be, amikor a saját közegében kóstoltatja a borait, az mindig nagy élmény – aki járt valaha pincelátogatáson, az biztosan visszavágyik. Egy-egy ilyen élményért érdemes néha hosszabb utat is megtenni.
Régóta terveztük, és december elején végre valóra vált az álom: egy hétvége Balla Gézánál a Ménesi borvidéken. E sorok írójának egyik kedvenc bora a Balla Feketeleányka, de az est folyamán új kedvenc is született.
A Ménesi borvidék Aradtól nagyjából 20 km-re keletre található, itt gazdálkodik 120 hektáron Balla Géza, aki még a doktori címét is borászatból szerezte. Ültetvényeinek négyötödén kék szőlőt termeszt, így talán a vörösborok kedvelői egy kicsit jobban el vannak kényeztetve, de ez nem jelenti azt, hogy a fehérborosok ne találnának kedvükre valót, sőt! A hajdan legendás történelmi borvidék a fűszeres kadarkái és a vörösaszú mellett a királyleánykáról volt híres, ezt ma sem hagyhatjuk ki, ha arra járunk. Évi hétszázezer palack kerül ki a pincéből, néhányat ebből mi is megkóstoltunk.
Érkezésünket pezsgővel ünnepeltük, a magyarádi fehérből készült alapbor pezsgősítését Garamvári Vencel végezte budafoki pincéjében. A friss ital jól felkészítette az ízlelőbimbóinkat az előttük álló megpróbáltatásokra. Mert bizony a vendéglátást itt felsőfokon űzik, borokkal és ételekkel is jól voltunk tartva, ha visszagondolunk a tejfölös csorbára vagy a kemencében sült csülökre, még mindig összefut a nyál a szánkban.
Rövid pincelátogatás után kóstolónkat friss, 2017-es fehérborokkal kezdtük. A sauvignon blanc akár egy trópusi gyümölcssaláta, nagyon csajos, nagyon jó, soha rosszabb kezdést. Utána a helyi kedvenc fehér fajta, a királyleányka következik, és a bor olyan zseniális, virágos illattal nyit, hogy egy csapásra elfeledjük a mögöttünk álló hosszú utat. Csak mosolygunk, mert tudjuk, hogy jó este elé nézünk. A borász meg csak mesél, mesél, hiszen 34 éve erről szól az élete. Mindent megtudunk a két és fél ezer hektáros borvidékről, a szőlőművelésről, a régi fajtákról. A poharunkba közben az első sziklabor, egy furmint kerül, ami kicsit eltér a mi furmintjainktól, más típusú ásványosságot érzünk rajta, bár birses illata és jellegzetes íze miatt mégis felismerhető.
.JPG)
A testesebb vörösborok előtt néhány tartálymintát is megkóstolunk – ez is jó a pincelátogatásban, hogy olyan borokkal is megismerkedhetünk, amilyenekkel egy üzletben vagy borbárban nem találkozhatnánk. A friss kadarka és a feketeleányka még nyers, de nagyon meggyőző, ez utóbbinál az intenzív szín és a gyümölcsösség már ilyen fiatalon is mutatja azt a szépséget, amiért évekkel ezelőtt beleszerettünk a borba.
Ezután jönnek azok a díjnyertes vörösök, amikre napokkal-hetekkel később is párás tekintettel gondolunk vissza.
.JPG)
A 2015-ös kadarka sziklabor nem tipikus kadarkás ízvilágú, de annyira komplex, olyan ízeket produkál, mint csak kevés bor. A következő, a 2015-ös feketeleányka sziklabor még nincs forgalomban, de már alig várjuk, hogy ezt az aszalt szilvás, csokis ízvilágú csodát megvásárolhassuk. Nem kevésbé várjuk a 2015-ös kadarka-feketeleányka-cabernet franc cuvée-t, ami Balla Géza legkisebb fiáról a Dávid nevet kapta, és csak a legjobb évjáratokban készül. A legutóbbi öt éve került palackba. Kóstoltunk 2013-ból sziklabor cuvée-t is, aminek az a különlegessége, hogy feketeleánykából és cabernet franc-ból házasították – az előbbi csak Romániában terem, míg az utóbbi itt nem jellemző, így igazán egyedi ez a kombináció. A cabernet franc sziklabort egyébként önállóan is palackozták 2013-ban – természetesen ezt sem hagytuk ki. Végül a házi krémeshez egy késői szüretelésű rajnai rizlinget párosítottunk, amit a szerelmesek istennőjéről, Amandinról neveztek el. A 70 gramm maradék cukrot tartalmazó bor édessége még pont a jól iható kategória, és tökéletes lezárása volt az eseménynek.
.JPG)
Balla Géza borait eddig is többször kóstoltuk már Budapesten, eddig is szerettük, de ilyen élményt soha nem nyújtott, mint a pincészetnél, ahol a borász csak nekünk mesélt, és olyan borokat is megmutatott, amihez máshol nem juthatunk hozzá. Kicsit nehezen szántuk rá magunkat ilyen hosszú útra, de megérte.
A ménesi bor „…szikrát ad a szerelemnek, szárnyat a gondolatoknak, kandallótüzet a barátságnak” – írta dr. Csávossy György, a néhány éve elhunyt erdélyi költő, borász, szakíró. Igyunk hát egy-két pohár feketeleánykát, és járjunk utána!
Fotó:
facebook
Szabó Hajnalka