Vissza
A Tea Napja – hazánkban először
2018.01.15. | Bőti László
Kóstolók, workshopok, bemutatók, beszélgetések, meglepetések, izgalmak, soha nem érzett ízek és rég várt találkozások – ez volt az első Tea Napja Budapesten…
„Nem úgy születünk, hogy tudjuk, milyen élmény megízlelni egy jó champagne-t. A nemes italok megismeréséhez kell egy jó alkalom, és aztán rengeteg idő, hogy elmerülhessünk a részletekben” – mondja Szuna Noémi, a Tea Napja esemény főszervezője. Mert legyen az kávé, tea, bor vagy épp egy levegőn szárított sonka, csak akkor fogjuk megérteni és megkedvelni igazán, ha valaki megmutatja nekünk, hogy miért izgalmas, honnan kapja az ízeit, és milyen titkokat rejt.
.jpg)
Így van ez a teák világával is. A vasárnap első alkalommal megrendezett Tea Napjának az volt a célja, hogy lehetőséget adjon a bemutatkozásra a terület hazai mestereinek, és felkeltse az emberekben az igényt a minőségi teák fogyasztása iránt. Messze még a nap, de egyszer talán eljön, amikor egy színvonalas étterem jól megkomponált menüsora mellé már ciki lesz kommersz filteres teát kínálni. Merthogy manapság sajnos ez még egyáltalán nem ritka.
„Amikor elindult itthon az éttermi kultúra fejlődése, látszott a trendekből, hogy ugyanez végbemegy a kávénál is, most pedig érzésem szerint a tea van soron. Ez persze nem lesz olyan „hipszter” és „cool” történet, mint a kávé, de ez nem is baj. A specialty kávé viszonylag gyors népszerűvé válásához véleményem szerint az is hozzájárult, hogy a nagy kávézóláncok és világcégek menővé tették a kávézást, ezt az egyébként szinte mindannyiunk hétköznapjához hozzátartozó tevékenységet. A teához viszont idő kell, akkor élvezhetjük igazán, ha leülünk mellé, és komolyan vesszük” – fogalmaz Szuna Noémi, aki kilenc éve rendületlenül szervezi a Kávébár Bazárt, tapasztalata van tehát bőven.
Azért ne feledjük, hogy luxustermékről van szó, nem várhatjuk el, de még csak nem is remélhetjük, hogy ezentúl mindenki kidobja a teafiltereit, és nem is ez a cél. Mindannyian tudjuk, hogy az ötven grammonként több ezer forintért kínált kínai és japán teák éppúgy csak a piac egy szűk rétege számára elérhetőek, mint az extra kávék és a drága borok. Szuna Noémi abban bízik, hogy ahogyan a kávéknál, úgy a teák esetében is elindul majd a változás, és ha egy kisebb csoport minőségi igényekkel lép fel, az egy idő után az átlagos kínálat színvonalának emelkedéséhez is elvezet. Tévedés azt gondolni, hogy minden szálas tea jó, és minden filtertea rossz, a lényeg azonban mindenképpen az, hogy a fogyasztó ismerje fel a minőséget, és ne az ár, hanem az ár és az érték együttes ismeretében döntsön.
A rendezvényre a hazai teás cégek krémje, azaz a Zhao Zhou, a Ye Tealeaves, a Marumoto, a Levél Teaház és a Teavolution mellett több nagy márka és teaház is meghívást kapott, hogy mintegy átmenetet képezzenek a két világ között, „mankót” kínálva a fogyasztónak. Ezt elsőre többen furcsállták, de a puding próbája az evés, így izgatottan vártuk a vasárnapot!
A rendezvénytérbe lépve kellemesen meglepődtünk, mert a nyüzsgés azt mutatta, hogy sokkal többen érdeklődnek a téma iránt, mint ahogyan azt elsőre gondoltuk. Rengetegen tébláboltak vagy üldögéltek a kiállítók asztalai körül, beszélgetve, kóstolgatva, információkat gyűjtve. Volt olyan stand is, ahol egy tűt sem lehetett volna leejteni egész nap, de a legtöbb helyen kevésnek bizonyultak a székek. Néhány vendég magabiztosabban válogatott, ők már valamilyen szinten ismerték a kis zöld levelek főzeteit, de többnyire olyanok jöttek el a rendezvényre, akiket még nem érintett meg ez a világ. Kezdetben sokan karba tett kézzel, messziről figyelték a történéseket, aztán elszántan kóstolni kezdtek, és csodálkozva húzták fel a szemöldöküket. „Ez tényleg nincs keverve semmivel?” – kérdezte az egyik meglepett vendég.
.jpg)
Miközben a különteremben izgalmasabbnál izgalmasabb workshopok zajlottak, a nagyteremben magas minőségű japán zöld és matcha teákat, érlelt kínai puerh teákat, vadon növő teafákról kézzel szedett leveleket, vagy ha kedvük úgy tartotta, akkor nagyobb cégektől származó natúr és ízesített teákat kóstolhattak a vendégek. Az utóbbiak képviselői is komolyan igyekeztek részletes információkkal szolgálni, de sem felkészültségben, sem szakmai tudásban nem vehették fel a versenyt a sok esetben Kínát és más teatermő országokat is többször megjárt, szerelemből dolgozó teásokkal, akik fáradhatatlanul, lelkesen és akár az alapoktól magyarázták el a tea lényegét újra és újra.
.JPG)
Kellemes és hasznos vasárnapot töltöttünk az Akvárium Klubban, hiszen nemcsak jókat beszélgettünk és kóstoltunk, de végre tapasztalati képet is kaphattunk arról, amiről sokszor elmélkedtünk már, nevezetesen hogy hol is tart a hazai teás kultúra. Egy szóval: halad. Bővebben pedig: sok lelkes, tapasztalt és magát folyamatosan képező ember szenteli annak az életét, hogy egyre több izgalmas, különleges tehát hozzon be az országba, és azt megismertesse és megszerettesse az újdonságra nyitott és fogékony közönséggel. Hálásak vagyunk érte.
.JPG)
Drukkolunk a Tea Napjának, és őszintén reméljük, hogy egy év múlva újra találkozunk – egy kicsit nagyobb helyen, egy kicsit többen, de szikrányit sem veszítve az eddigi lelkesedésből.
Fotó:
Tea Napja