Vissza
Az vagy, amit megiszol
2018.04.10. | Szabó Hajnalka
Miben más az a bor, ami bio meg öko? Mit gondolnak erről a fiatal borászok? Erre a kérdésre kerestük a választ a bioszemléletű Juniborászok bormustráján, ahol tokaj-hegyaljai, csopaki, villányi, somlói és etyeki borokat kóstoltunk…
„Hernyák Tamás etyeki borász vagyok, és 4 éve nem nyúltam felszívódó vegyszerhez” – ez a vallomás nem csak általános derültséget váltott ki a jelenlévőkből, de benne volt a lazaságtól a hozzáállásig minden, ami a csapatot jellemzi. Egyre több borász igyekszik ebben a felfogásban készíteni a borait, hiszen a mondást, miszerint „az vagy, amit megeszel”, jelen esetben átfogalmazhatjuk így: „az vagy, amit megiszol”. A kemikáliamentesség pedig egyaránt fontos a szervezetünknek és a környezetünknek, nem véletlenül irányul egyre nagyobb figyelem a természetesség felé az élet minden területén.
„A jövő mezőgazdasága a bio” – jelenti ki a vagány mádi borász, Demeter Endre, aki fokozatosan, de mostanra teljesen átállt a biodinamikus gazdálkodásra – aztán olyan jó furmintokat tölt a poharunkba, hogy bármit elhiszünk neki. Így vagyunk persze a többiekkel is. Annyira őszintén, mély meggyőződéssel mesélnek arról, hogy ez egy filozófia, egy hitvallás, a lényeg, hogy minden tekintetben jó borokat készíthessenek, hogy mi is isszuk a szavaikat – na meg persze a jobbnál jobb boraikat. Nem is akármilyen borokat, hiszen Gere Andi például, míg azt meséli, hogy 2010 óta a teljes 75 hektárjukon bioművelés folyik, addig pincéjük egyik különlegességét, a fekete járdoványt kínálja. A gyümölcsös, fűszeres bort 2011 óta készítik, így erre a kezdetek óta elmondható, hogy biobor.
Kovács Tamás, a St. Donát Pincészet főborásza arról mesélt, hogy Csopakon nem annyira egyszerű az átállás, hiszen sok pici terület van a borvidéken, sok szomszéddal kell számolni, és nehéz úgy vegyszermentes gazdálkodást folytatni, ha a szomszédok vegyszerét átfújja a szél. Mára szerencsére sokakat sikerült bevonni ebbe a gondolkodásba náluk is. Neki egyébként az a véleménye, hogy külföldön sokkal fontosabb, hogy a borokon szerepeljen a minősítés is, ott muszáj valahogy bizonyítani, hogy ez a bor más, mint a többi, és sok országban komoly hívó szó a bio. Magyarországon egyelőre kevesebben keresik ezeket a borokat, de itt a termelőket is jobban ismerik, könnyebb eljutni a borászatokhoz, és helyben megismerni a borkészítési filozófiát, így itthon sokszor a személyes kötődés is dönt a borválasztásban.
Csopaktól nincs messze a Káli-medence, innen jött az egyik legújabb Juniborász, Pállfy Attila, aki nagyon egyszerűen foglalja össze az átállásuk lényegét: „Nem szeretnénk mérgezni a környezetet.” Bár 2006 óta organikus szemléletben termelik a szőlőt, az átállás fokozatosan történt meg, az első hivatalos bioszüret náluk idén lesz. Kíváncsian várjuk majd az eredményét, mert már a most kóstolt 2016-os traminijük és a birtokvörösük is meggyőző: tiszták, gyümölcsösek, kedvesek. A másik új Juniborász, a neszmélyi Barcsa Botond számára teljesen egyértelmű, hogy így kell gazdálkodni, az ökológiai talajgazdálkodást egyébként az osztrák Sepp Moser pincészet elvei szerint végzi.
Kis Tomi, a Somlói Vándor abban hisz, hogy a legkifinomultabb borok biogazdálkodás eredményei. Közben elegáns, mégis jól iható 2016-os juhfarkat tölt a poharunkba, ezzel a meggyőző érvvel támasztva alá mondanivalóját. Egyébként a fajélesztőkről mesélt még sokat: arról, hogy ő nem használ az aromákat befolyásoló, a bort adott esetben illatosabbá tevő fajélesztőt, mert szerinte a pincéje eredendő élesztőtörzsei vannak olyan életerősek, hogy végig tudják vinni, támogatni a must borrá erjedésének folyamatát.
A kóstoló végére két tokaj-hegyaljai borászt hagytunk, egészen egyszerűen azért, mert az édes boraikkal szerettük volna befejezni a napot. Árvay Szabolcs Rátkáról a 2017-es Édesemmel érkezett, a 100 gramm maradék cukrot tartalmazó sárga muskotály az egyik kedvencünk volt az esten. Elégedetten kortyolgattuk, míg Szabi arról beszélt, hogy a kis családi gazdaságukban minden esetben azt tartják szem előtt, hogy a dűlőik karaktere a természet segítségével érvényesüljön a borban.
Végül Wille-Baumkauff Stefánnak, a hazai biodinamikus szőlőművelés úttörőjének asztalánál kötöttünk ki, róla a többiek csak annyit mondtak, hogy Magyarországon ő a jedi ezen a területen. Pincéjük, az abaújszántói Pendits 2011 óta a Demeter nemzetközi minősítéssel is rendelkezik, ami mutatja, hogy a legkomolyabb elvárásoknak is megfelelnek. A Németországban született Stefán sokat mesélt a külföldi borkedvelők igényeiről, hiszen határainkon túl sokkal nagyobb az érdeklődés a biodinamika iránt. Elmondása szerint volt, aki Dél-Afrikából érkezett hozzájuk, hogy megnézze, hogyan szántanak lóval a teraszos területeken, miként igazodnak a Hold állásához.
Magyarország első biodinamikus szamorodnijával, a Pendits 2013-as édes különlegességével fejeztük be az estét. Örömmel állapítottuk meg, hogy míg tavaly, az első ilyen jellegű kóstolón mintha még nem kristályosodtak volna ki teljesen a gondolatok, most sokkal összeszedettebb volt a koncepció. A borászok akkor is hittek abban, hogy ez a jövő, de most sokkal határozottabban képviselték elképzeléseiket, ráadásul tényleg jó borokat hoztak, így teljesen meggyőztek bennünket útjuk helyességéről.
Fotó:
Pintér Árpád