Vissza
Egy fiatal bika
2017.02.10. | Burai László
Bár nem most történt, de arra pontosan emlékszem, hogy az egyik első vörösbor, ami igazán ízlett, egy bikavér volt. Egy étteremben ajánlották az asztaltársaságunknak, nem akartam kilógni a sorból, így megkóstoltam. És milyen jól tettem!
Jó pár éve már ennek, a szóban forgó bor Bolyki János 2003-as bikavére volt, amit Bordeaux-ban is díjaztak annak idején. Pontosan emlékszem a borra, vagyis inkább arra az élményre, amit adott. Korábban eszembe sem jutott bikavért választani, pedig szekszárdi rokonokkal a hátam mögött ez kötelező pályának tűnt. Szóval, az a Bolyki egészen jól iható volt, rengeteg gyümölccsel, erdeivel is, és a korty végét csokiba mártották, erre többen is megesküdtünk az asztaltársaságból. Ilyen egyszerű volt a bikavér intézményével szembeni negatív előítéleteimet eloszlatni, ami úgy is bennem élt, hogy talán sose kóstoltam a hírhedt aranycímkés verziót.2013 óta rendezi meg az Egri és a Szekszárdi borvidék közösen a Bikavér Párbajt pont azért, hogy megmutassák a világnak: ez a bikavér már nem az a bikavér. Szép lassan kiforrta magát a dolog, az elején azért még belefutottunk hibás borokba is. Mostanra mindkét borvidék vakon kóstolja a borokat, hogy előzetesen kiszűrjék ezeket, és tényleg élmény legyen a párbaj.
Az Egri borvidék egy független bizottságra bízta a minősítést, a hírek szerint a beküldött 30 mintából végül 15-öt választottak ki, lesz köztük több olyan borászat is, akik eddig még soha nem vettek részt a párbajon, de azért a nagy nevekre most is számíthatunk. Számomra meglepetés volt, hogy milyen sok 2015-ös bor szerepel majd a kóstolón, eddig ugyanis 3-4 éves egri bikavérekkel találkozhattunk.
Szekszárdon már hagyománnyá vált, hogy a borászok választják ki a borokat, természetesen itt is vakon. Ez a módszer már bevált a nekik szekszárdi palacknál is, az elmúlt évek tapasztalatai alapján tényleg jól működik a rendszer, hibás borral nemigen találkozhattunk. Itt kisebb a mozgás, a Garai pince boráról jókat mondott több borász is, azt semmiképp nem hagyom majd ki, és a többieknél is érdemes megkóstolni az újabb évjáratokat.
Elég jó vagyok ebben az elméleti borozásban, de azért ez már nekem sem ment tovább – ha már Bolykival kezdtem, úgy illett, hogy kinyitom az aktuális évjáratot is, a 2015-öst. Hat fajta házasításából született, kékfrankos, cabernet franc, merlot, zweigelt, blauburger és portugieser spontán erjesztve, majd nyolc hónapon át 500 literes hordóban érlelve, végül szűretlenül palackozva. Fiatalságát a színe is mutatja, a bor színe is lilás még kicsit. Az illatban áfonya és szeder, mellettük édes hordófűszerek és némi zöldfűszer is. A korty fiatalos lendülettel bír, a közepes testhez arányos mennyiségű a sav, a tannin viszont még egész hangsúlyos. Ízében a gyümölcsök dominálnak, a fűszerek jelenléte itt kevésbé hangsúlyos. Nem gondolom, hogy világmegváltó bor, de elég jólesik inni, olyan, amit könnyű ételek mellé illeszteni is. A 2003-as első élményt persze nem írja felül, az sok szempontból is emlékezetes volt, de megéri az árát, a tanninok is simulhatnak még a palackban.
Ha eddig gondolkodtam volna, akkor most konklúzióként azt írnám, hogy irány a Bikavér Párbaj március 3-án, így csak azzal zárom, hogy őszinte kíváncsisággal várom a bikavéreket, különösen a 2015-ösöket!
Fotó:
Wendl Péter
-
honlap
