2018.07.23. | Dlusztus Imre
A soltvadkerti Font Pincészet 2017-es kövidinka bora aranyérmet kapott Franciaországban, a Citadelles du Vin nemzetközi borversenyen. Kezeket a szívre! Mit tudunk a kövidinkáról?
A Citadelles du Vin nemzetközi borversenyen sokak számára meglepő, de a hozzáértők körében már-már természetes siker koronázta a soltvadkerti Font Pincészet 2017-es kövidinka borát, melyet aranyéremre érdemesnek talált a zsűri. Hír még, hogy ugyanezen a versenyen a 2017-es évjáratú kékfrankos rozé boruk ezüstérmes lett. S ha már e könnyed bortípusnál tartunk, említsük meg, hogy a pincészet 2017-es cabernet sauvignon rozéját a cannes-i „Mondial du Rose” borversenyen díjazták ezüstéremmel.
Nem árt az átlagosnál nagyobb figyelmet szentelni a kövidinka sikerének, mert idehaza kettős tendencia figyelhető meg: miközben egyre több alföldi borászat (Soltvadkert: Font, Lantos, Galántai, Imrehegy: Béla, Kiskőrös: Vass, Kecskemét: Dimenzió, Csátalja: Naphegy, Hajdujárás: Maurer) készít egészen figyelemre méltó kövidinkát, s ezáltal újrateremt egy elfeledett hungarikumot, a másik oldalon tartja magát a slendrián, tapasztalat nélküli lenézés.
A múlt rendszerben meggyalázott kövidinka kiváló termelési biztonságú szõlõfajta. Késõi érésû, rendszerint október második felében szüretelik, nem ritkán kisebb fagyok és lombhullás után. Ültetvényeit az õszi fagy gyakran megperzseli, ilyenkor az elvékonyodott bogyók a cukortartalmukat koncentrálják, 18-22 mustfokot adnak. A kövidinka ellenálló, és alkalmazkodóképessége is igen jó, talajban sem válogat, zöldmunkaigénye kicsi, a téli-tavaszi fagyok után jól regenerálódik. Bora könnyed, lágy, friss, kellemes zamatú, jó szomjoltó, gyógynövényes, csalános, gyümölcsös illattal, vidám ízvilággal.
Fonték díjnyertes kövidinkája kapott egy kis szénsavat, így a benne rejlő gyümölcsök, pontosabban a borba költözött őszi kert illatai egészen mesésen áradnak. Az alma, a birs és a vilmoskörte vibrál a pohárban, és mellette némi egres is. Szájban ezen gyümölcsök aromái bújnak össze gyengéd öleléssel. Nem Irsai, nem cserszegi, ez egy másik világ. Finom mézesség jelenik meg az aromák tetején, a korty végén pedig egy kis mandula. Méz, virágosság, mandula – ezek a fajta fő jegyei.
Fonték 2 hektáron termesztenek kövidinkát. 2006 óta foglalkoznak vele, és már az első évtől igen szép darabok gördültek ki a műhelyből. A birtokrész Soltvadkert határában, a Szarvaskút-dűlőben található. A név is mutatja, járnak erre a vadak, ezért Fonték még nem merték megkockáztatni az extrém kései, november végi szüretet, holott a kövidinka szőlő ilyenkor egészen kék lesz, a bor pedig fokozottan koncentrált: mézes aromájú, áradóan virágos, elegánsan gyógynövényes és férfiasan mandulás.
A Font-féle szőlőt ernyőművelésben termesztik, az agrár-környezetgazdálkodási program keretében, gyomirtózás nélkül. Nagy lombfalat hagynak, hogy legyen asszimilációs felület. „Viszonylag fagytûrõnek mutatkozik nálunk is, a tavaszi fagyokat kikerüli azzal, hogy késõn fakad. Nagy hozamra képes, ezért jelentõs terméskorlátozást igényel. Október közepén szoktuk szüretelni, mert ekkorra be tud érni teljesen. Nálunk, a gasztronómiában és egyéb borszaküzletekben lehet hozzájutni” – mondta róla Font Gábor fõborász.
„A kövidinka az a szőlő, amit valószínűleg sosem ér majd el holmi reneszánsz” – írta a Gault&Millau 2013-ban. Szerintünk meg itt van a reneszánsz maga.
Fotó:
Borsmenta
-
honlap