Fontos pillanatok

Bächer Iván szerint minden szentesi vízilabdázott valamikor; jelentem, én a kivétel lennék, így marad az aktív szurkolói lét még olyankor is, amikor annyira nem szalad a szekér.

Szóval rendesen bajban voltam a Szolnok-Recco-meccs előtt, mégiscsak a világ jelenlegi legjobb klubcsapata ellen játszik a magyar bajnok. Persze nem találtam a lakásban semmi odaillőt, tehát irány a pince. Nem volt kérdés, hogy Tokajból választok, ám Szepsy és Balassa borai egyelőre a polcon maradtak, ez a meccs még „csak” egy csoportmérkőzés. Végül a Jakab Pince Padi-hegy 2012-es furmintja lett a befutó – úgy okoskodtam, hogy ennél még lesz feljebb, borban és meccsben is.

Jól gondoltam, a bor elsőre hozza a furmint semlegességét és eleganciáját. Utóbbit készítőjének, Homonna Attilának köszönhetően, aki a forró és száraz évben is tökéletesen találta el a szüret ideális időpontját, a bor egészen jó egyensúlyt mutat: visszafogott test és alkohol, szép savak.
Idővel melegszik, nyílik, egyre több gyümölcs kerül elő illatban és ízben is. Illatában a zöldalma mellett fehér virágok, őszibarack;nem túláradó, inkább elegáns. Remek arányú a korty, kellő élettel és az illatnak megfelelő gyümölcsösséggel, egész komoly sós-ásványossággal. A hordó azonban még túl markáns, elvesz kissé az eleganciából. Persze fiatal még a pince, gondolom, idővel több lesz majd a használt hordó is.

Közben egy nagyon izgalmas meccsen nyert a magyar csapat, én meg kezdhetek gondolkozni, hogy mivel tiszteljem meg a következő nagy mérkőzést…