Vissza
Franc & Franc – a terroir bűvöletében
2019.12.19. | Vargha Márk
Nagyszerű szervezés, színvonalas előadók, izgalmas kóstolók, remek hangulat – nagyjából így jellemezhetnénk a villányi Franc & Franc konferenciát, amely az idén a termőhely fontosságára hívta fel a figyelmet…
Ötödik alkalommal rendezték meg a Franc & Franc című kétnapos rendezvényt Villányban, melynek első napján komoly szakmai találkozó zajlott a Bock Pincészet szállodájában. Azért ezt a szót használjuk, mert konferenciánál élvezetesebb, kóstolónál komolyabb volt ez a nagyjából 150 fős fórum, ahol remek italok (és jó ételek) mellett tudást és tapasztalatot is magunkhoz vehettünk.
A Hotel Ermitage nagytermében a borvilág mindenféle szereplője helyet foglalt: villányi borászok, hazai és külföldi bírálók, újságírók, turisztikai szakemberek, kutatók, rendezvényszervezők. A megjelenteket a házigazda Bock József köszöntötte, aki megrajzolta a sorozat ívét: 2015-ben a Villányi franc-okat a Loire-beliekkel vetették össze, 2016-ban 7 ország cabernet franc-jai vonultak fel elemzésre, 2017-ben a magyar borpiac szempontjából vizsgálták a fajtát, 2018-ban az újvilágiakkal versenyeztették a hazaiakat. Az idei téma a terroir volt, az előadók névsora imponáló, így kíváncsiak voltunk, hogy mi sül ki a napból.
Debreczeni Mónika, a Vylyan Pincészet birtokigazgatója, valamint Őri László megyei közgyűlési elnök meleg szavai után két pécsi kutatóé lett a szó. Előadásaik elején az egyik legfontosabb kérdést kellett és sikerült tisztázni: mi is pontosan a terroir? Nehéz egy mondatban ezt összefoglalni, a legszabatosabb válasz talán így hangzik a kérdésre: a szőlőnövényt befolyásoló természeti tényezők összessége, úgymint domborzat (magasság, kitettség, meredekség), talaj (annak geológiai sajátosságai és élővilága) és éghajlat (csapadék, szél, hőmérséklet, megvilágítás). Sosem szabad figyelmen kívül hagyni azonban azt, hogy a terroir csak egy tényezője annak, hogy az adott területről milyen bor kerül a palackokba, hiszen a szőlészeti, a borászati és a fogyasztói szakértelem és kultúra hasonlóan fontos tényezők.
Teszlák Péter, a Pécsi Tudományegyetem Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetének tudományos munkatársa röviden beszélt a fajta eredetéről és elmondta, hogy valódi világfajtáról van szó, hiszen a nevének 89 szinonimája van; keresztezték merlot-val, kékfrankossal, kadarkával és zweigelttel is. Ezután különféle szőlészeti jellemzőit sorolta fel, minden esetben négy másik, Villányban is termesztett kékszőlő-fajtával: cabernet sauvignonnal, merlot-val, kékfrankossal és kadarkával összehasonlítva. Megtudhattuk, hogy fenoltartalmát tekintve a cabernet franc a második közülük (a merlot-val holtversenyben), és hogy a többiekéhez hasonló a szárazságtűrő képessége.
Czigány Szabolcs, a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karának docense részletesen bemutatta a csapatával együtt végzett térinformatikai alapú terroirfelmérést. Ennek több hozadéka is van: jobban ki lehet használni az erőforrásokat, magasabb profitráta érhető el, elősegíti a döntéstámogatási folyamatokat és a legjobb művelési technika kiválasztását. A sok színes ábrát nézve és a hozzájuk fűzött magyarázatokat hallgatva az jutott eszünkbe, hogy a „Villányi borvidék” szókapcsolat mögött mennyi részlet, számadat, összefüggés rejtőzik, melyek nagyon ritkán kerülnek még akár az olyan értőnek mondott közönség elé is, mely jelen volt a teremben. Az előadó ígérte, folytatják a munkát, terveznek például dűlőalapú vizualizációt és néhány dűlő felett drónrepülést is.
Az első kóstoló következett ezután Horkay András, a CEWI (Central European Wine Institute) igazgatója vezényletével, aki a világ főbb termőterületein – Loire, Bordeaux, Kalifornia és Chile – kalauzolt végig franc-szempontból, majd egyértelművé tette, hogy a 2.496 hektár nagyságú Villány esetében is lehet terroirról beszélni, hiszen 140-350 méter tengerszint feletti magasságban, mészkőalapon, köves, löszös és agyagos talajon is terem ez a fajta legdélebbi borvidékünkön, ezáltal érzékelhető különbséget lehet felmutatni az elkészült borokban.
Villányban jelenleg összesen 333 hektáron terem cabernet franc, e szempontból a fajta csak bronzérmes az itteni kék szőlők sorában, ugyanakkor már klasszifikációval büszkélkedhet. „Classicus” minősítést a legfeljebb 140 mázsa/hektár terméshozamú szőlőből nyert, legfeljebb 90 hektoliter/hektár seprős újborból készített franc kaphat. „Premium” kategóriánál már 85 mázsa és 60 hektoliter a feltétel, minimum 1 éves fahordós érleléssel, a „super premium” esetében pedig 50 mázsa, 35 hektoliter és legalább 2 éves érlelés, amiből legalább 1 évnek fahordóban kell történnie. A három kategóriából aztán összesen 12 bor kóstolására is sor került. Horkay „tanár úr” minden érintett borásznak átadta a szót az adott tételnél, így az eredmények mögötti elgondolásokkal is megismerkedhettünk.
Szabó Géza egyetemi docens, tanszékvezető (Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Földrajzi és Földtudományi Intézet, Turizmus Tanszék) borturisztikai szempontból elemezte Villányt, meggyőző alapossággal. Megtudhattuk, hogy a legfontosabb vörösborfókuszú vidékeink közül az országos versenyeken elnyert aranyérmek számában Villány az első, a nagy aranyak tekintetében viszont a vetélytársai, így Eger és főleg Szekszárd szorongatják. Az ebédre való ráhangolódásként helyi termékek: sajtok és stifolder, azaz a baranyai sváb fűszeres vastagkolbász kóstolójára is sor került. Mindegyik egészen kiváló terméknek bizonyult, s ezt talán nem csak az éhség mondatta velünk. Különleges, ám nem éppen rövid színfolt volt az előadás, mely ugyanakkor sikerrel hívta fel a figyelmet a tradicionális helyi ételek borkorcsolyaként való tálalásának hazánkban még nem teljesen felismert fontosságára.
A délutáni szekciót Darrell Joseph nemzetközi borszakíró, a magyar borok ismerője és rajongója nyitotta. Két helyi, egy Bock (Fekete-hegy Selection 2015) és egy Riczu (Villányi Franc 2015), valamint két nemzetközi tétel kóstolóját vezette. Utóbbiak közül Charly Rol francia nemzetiségű kremstali termelőét a közönség soraiból néhányan brettesnek érezték, míg a saumurbeli Domaine Collierét (La Ripaille 2014) túl húsosnak, és emiatt fajtaidegennek. Az összbenyomás ezek után nem lehetett más, mint hogy a Villányi franc-stílus, mely testes, magas tanninú, közepesnél magasabb savú és nagyon érett fekete és piros gyümölcsös, állja a sarat más stílusokkal szemben is.
Ruppert Ignác prezentációja kétségtelenül a nap első fénypontja volt, hiszen ez kapcsolódott leginkább a fő témához: tíz dűlőből azonos időben szüretelt, azonos eljárással készített franc-okat kóstoltatott. Az eltérő kitettség, talajszerkezet, tőkeéletkor stb. egyértelműen kikóstolható különbségeket hozott. Az egyes tételeket külön és összefoglalóan is a borvidék „nagy nevei” értékelték. Tiffán Ede a második sorozatot (Mandolás – Csicsó-hegy – Makár – Kopár – Ördögárok) az illatok, ízek gazdagabb volta miatt az első sorozat (Várerdő – Csillagvölgy – Hársos – Fekete-hegy – Imre-völgy) fölé helyezte, ugyanakkor érezhető volt az elégedettség az első sorozatot illetően is, hiszen ahogy Polgár Zoltán mondta: minden bor vállalható volt.
Horkay András tudta még fokozni a szép pillanatokat: az utolsó programpont muzeális franc-ok kóstolása volt. Sorrendben: Vylyan 2008, Polgár 2007, Weninger & Gere 2006, Csányi 2002, Tiffán 1999 és végül Bock 1993. A termelők meghatottsággal beszéltek az adott évről, amit a jelenben a mindenki által tapasztaltak és a nyomukban érkező elismerő bólintások csak fokozni tudtak, hiszen mindegyik ital tartotta magát, volt sava és aromája – ha nem is olyan, mint egy fiatal bornak. Arra viszont mindenképp rámutatott ez a pár kibontott palack, hogy – mint az a borakadémikus konklúziójában elhangzott – a cabernet franc Villány presztízsfajtája és fordítva, Villány a cabernet franc presztízsrégiója legyen.
Ehhez azonban sok beszélgetésre van szükség formálisan és informálisan, amelyhez a hibátlanul megszervezett 2019-es Franc & Franc-nál talán nem is lehet jobb alkalmat elképzelni. Izgatottan várjuk a 2020-as tematikát!
Fotó:
Vargha Márk
