Furmint is coming

Jó pár éve indította el az ötletgazda, Kézdy Dániel a Furmint Február rendezvénysorozatot. Szerintem ő sem sejtette, hogy mivé alakul a mozgalom, aminek minden évben a Vajdahunyad vári nagy kóstoló a csúcspontja.

Az idén február 4-én kóstolhatjuk annak a 90 borászatnak a borait, amelyek az előzetes mustra után bekerültek a kiállítók közé. Ennek apropójából tartott a szervező egy kisebb sajtótájékoztatót, ahol a borokon volt a hangsúly, mellettük azonban a Tokaj-Hétszőlő Szőlőbirtok és a tokaji furmint poharat kifejlesztő Riedel cég is bemutatkozott.

Egy ideje már találgatjuk, hogy mi lesz a Hétszőlővel, mindenesetre az átalakulások előtt álló tokaji pince szemfülesen lecsapott a hetedik Furmint Február támogatói címére. A politika helyett most csak a borokról volt szó, jobb is ez így, azokat legalább tisztán meg lehet ítélni. A pár éves átállási időszak után a birtok 2015-től már a teljes területen bioművelést folytat, ennek egyik első borát el is hozták a rendezvényre. Ugyan még tartályminta volt csak, de ebben a formájában is nagyon tetszett: jó arányú, lendületes, csupa gyümölcs bor. A tervek szerint 3000 forint körül találjuk majd meg a polcokon, ami nem kevés, de én a mostani kóstoló alapján adnék érte annyit.

A korábbi évekből is kóstoltunk a pincétől, a 2011-es Selection most nagyon jó formában van, friss, tiszta és arányos. Nem hangoskodik, valahogy mégis oda kell rá figyelni.

Nem csak Hétszőlő-borok voltak természetesen, több pince is készült, nekem három tétel tetszett igazán. Akár papírformáról is beszélhetnék, hiszen Bott Juditék (Bott Pince) borai évek óta közel állnak hozzám. Jó volt kóstolni a 2012-es Telekit, szép savak, kis krémesség, az évjárat ellenére sem elnehezedő a korty, arányos, szép bor, és még frissességet is mutat.

Balassa Istvántól egy 2012-es Betsek andezit került elénk, ráadásul magnum palackból. Nem először éreztem azt, hogy ez a szokatlan furmint ellopja a show-t. Gazdag, buja bor, rengeteg gyümölccsel, komoly testtel, mégsem billen, stabil, nagyon meggyőző az összkép.

Szilágyi László mára ikonná vált bora a 2009-es Szil-völgy a kóstolósor végére került, az én listámon viszont egészen előkelő helyen szerepel. Szerencsés vagyok, sokszor találkoztunk, még egy palackot őrzök a pincémben, így a fejlődését is látom. Mostanra komoly, érett bor lett, még mindig találunk a gyümölcseiből, a savait is szépen őrzi, a korty kerek. Az embernek az az érzése, hogy ez a bor nem is öregszik, csak érik.

Ugye nem meglepő, ha ezek után még jobban várom a csütörtöki kóstolót? Találkozzunk a Vajdahunyad várában! Furmintra fel!