Vissza
Gazdagság
2016.11.02. | Burai László
Talán ez az első jelző, ami Balassa István borairól eszembe jut. Utána még rengeteg más is, de a legjellemzőbb az a gazdagság, ami a szerkezetre és az aromáira is jellemző. Eddig évről évre hozta ezt, így kíváncsi voltam, hogy a 2015-ös évjáratban is sikerült-e folytatni a sort.
Volt pár olyan Furmint Február kóstoló, ahol Balassa István borai ellopták a show-t mindenki elől. Könnyedén és egyértelműen lettek többször is a kedvenceim, pedig ott tényleg erős a mezőny. István pár éve csavart a szortimentjén és a Betsek-dűlőben lévő területeit altalaj szerint még kisebb mikroparcellákra osztotta, és ezek termését külön készítette el – ezzel persze jó vitaalapot teremtve az „ásványosság a borban” csoportoknak. Izgalmas volt az első sor, így 2015-ből egy újabb következett, ezeket kóstolhattam meg a borrajongós furmintfan kolléga jóvoltából.
A 2015-ös Nyulászó furminttal kezdtük a sort, elsőre meglepő illat, termálvizes, szárított zöldséges illat fogad. Némileg változik, előkerülnek édesfűszerek és virágok is, de később sem lesz a kedvencem. A korty már sokkal tetszetősebb, bár aromáiban is visszafogottabb, mint a korábbi évjáratokban volt. A sorban kóstolva pedig végképp eltűnik, aznap ez a bor kevesebb fényt kapott.
Talán azért is, mert az utána következő Betsek furmint andezit annyira egyértelmű volt. Izgalmas, összetett illat: rengeteg fehér húsú gyümölcs, felbukkanó trópusiak és málna. Ez fehérboroknál szokatlannak tűnik, de a Balassa-borokban többször fedeztem már fel. Kerek, krémes, puha a korty, ugyanakkor tartása is van. Szinte robban, intenzív, sokszínű: ananász, őszibarack, mangó, málna és finom fűszerek. Jól érthető, igazán szerethető, komoly bor, a Betsek furmintok közül ez volt a kedvencem.
A Betsek furmint kvarccal folytattuk a sort. Lassan mutatta meg magát, de igencsak gazdag az illata, fehér húsú gyümölcsök, körte, őszibarack és hordófűszerek is megjelennek. Komoly test, a savak talán lágyabbak az andeziténél. Édes tónusú a korty, de ez részben a hordófűszereknek is köszönhető, ennél a bornál értem tetten a fát leginkább; gondolom, ez idővel majd simul még.
A harmadik Betsek furmint, a riolit a korábbi évjáratok stílusát idézte, intenzív, buja illat: málna elsősorban, mellette sárga húsúak, sárgadinnye, mandarin és édesfűszerek. Telt a korty, szinte hömpölyög, a sav kevesebbnek tűnik, és az alkohol is érezhető pillanatokra. Az ízvilág hozza az illat színességét, a finom cseresség csak árnyal a képen. Nem mindennapokra való bor, az biztos, mindenki megtalálja benne a számára izgalmas részleteket.
Igazi nagyágyú a Mézes-Mály furmint, nem véletlenül viseli a borász kislányának nevét. Jó ideig szálazgattam az illatát, annyi rétege van: érett gyümölcsösség, sárga húsúak, trópusi gyümölcsök, vanília, szegfűszeg. Masszív a korty, koncentrált, pillanatokra tökéletesnek érzem, az összképbe egyedül az alkohol „melegít” csak bele. Színes aromák: őszibarack, málna, körte, mandarin és egy csokor édesfűszer: szegfűszeg, vanília, fahéj. Olvasva túlzónak tűnhet, de kóstolva nem volt az! Ha tehetném, jól bevásárolnék belőle, pazar bor!
A furmintok után jöttek a hársak a Betsekből, elsőként az andezit. Zárkózott illat, elsőre némi fülledtséget is éreztem, idővel tisztul, de akkor sem lesz túl intenzív. Közepes test, arányos savak, fehér húsú gyümölcsök, érett citrusok, a végén némi gyógynövényesség. A borászhoz képest szokatlanuk visszafogott, már-már fakó bornak mondanám, pedig nagyon rendben van ez, csak nehezen jut szóhoz a többi mellett.
A kvarc hárs már sokkal izgalmasabb, málnás keménycukorkát idéz elsőre, majd őszibarack, körte, narancs követi. Kerek, krémes a korty, kellően koncentrált, elegáns. Ízgazdag bor, trópusiakkal, őszibarackkal, mézzel, finom fűszerességgel. Az andezit furmint mellett ezt is érdemes betárolni, biztos, hogy évek múlva is sok izgalmat mutat majd!
Mit lehet egy ilyen sor végén kóstolni? Bár még arrébb az adventi időszak, természetesen aszút! Minden mindenhol – ez áll a borról a jegyzetemben. Az illata lenyűgöz, elvarázsol, percekig élvezem. Intenzív sárgabarack, körte, egy csokornyi trópusi gyümölccsel, mellette méz és vanília. Komoly test, nem hangsúlyos, de jó savak, ilyen maradékcukor-mennyiség mellett nehéz labdába rúgni. Gazdag, telt, sokszínű, izgalmas, nagy élmény kortyolgatni. Már ilyen fiatalon is nagyon komoly bor, mi lesz belőle, ha tovább fejlődik a palackban?
Pazar sort kóstoltunk, nem sok ilyen borászatot tudnék még mondani, ahol minden bor hasonló magas szinten teljesít. Érdekes, hogy a 2015-ös borok kicsit visszafogottabbak testben, alkoholban, mint a korábbiak, és ez jól áll nekik: sokkal elegánsabbak, miközben a koncentráltságukból, gazdagságukból mit sem vesztettek. Jó út ez, szurkolunk, hogy az újabb évjáratok is ezt az irányt kövessék.
Fotó:
Balassa István
-
facebook